Gyakran felmerül a kérdés: hol volt jobb helyzetben a zsidóság – az iszlám világban vagy a keresztény Európában? Sokan azt állítják, hogy az iszlám uralom alatt a zsidók biztonságban élhettek, míg Európában folyamatos üldöztetésnek voltak kitéve. De vajon tényleg így volt?
A történelem során a zsidóság mind az iszlám, mind a keresztény uralom alatt megélt üldöztetést, kirekesztést és erőszakos megtérést. Bár időnként voltak békésebb korszakok, az arab és európai világ egyaránt ellenséges környezetet teremtett a zsidó közösségek számára. Mi volt a helyzet Izrael földjén az iszlám hódítás után? Hogyan alakult a zsidóság sorsa a keresztény és muszlim világban? Cikkünkben a történelmi tényekre alapozva keressük a választ.
A polgári időszámítás szerinti 750-re a Közel-Kelet túlnyomó részben iszlám uralom alatt volt, és az iszlám vált a térség meghatározó kultúrájává. A korabeli arab forrásokból kitűnik, hogy a zsidókat rendszeresen zaklatták, kirekesztették és nem volt ritka, hogy egész közösségeket gyilkoltak meg, mert nem akartak áttérni az iszlámra, az asszonyokat pedig rabszolgákká tették. Ugyanez folytatódott a következő évszázadokban, sőt, évezredben: Észak-Afrikában és a Közel-Keleten sokszor egész közösségeket kényszerítettek arra, hogy válasszanak a kínhalál és az iszlám felvétele közt. Marokkóban, Líbiában. Egyiptomtól Szíriáig és Irakig. Gyakoriak voltak a pogromok, a kiűzetések, a gyerekrablások és az elrabolt gyerekek iszlámra térítése, sőt, olyan is előfordult (pl. Jemenben), hogy a zsidó közösséget embertelen körülmények közé kényszerítették a sivatagban, ahol nagy részük egy éven belül meghalt.
A zsidó közösségek sorsa az iszlám és keresztény világban: üldöztetés, kirekesztés és túlélés
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a keresztény Európában sem volt jobb a helyzet. A gettóba zárt zsidókat üldözték, kirekesztették – az európai zsidó történelem jelentős részét a pogromok, a vérvádak, kiűzetések, az inkvizíció és a holokauszt teszi ki. Még ahol és amikor tolerálták is a zsidókat, akkor is másodrangú polgárok lehettek csak sokáig – akárcsak az iszlám országaiban a dhimmik. Természetesen mind a keresztény Európában, mind az iszlám uralom alatt levő területeken voltak jobb időszakok is, amikor a zsidóknak több jogot biztosítottak vagy az uralkodó személyes védelmét élvezték, de ezeket az éveket az uralkodók cserélődésével többnyire gyorsan felváltották az üldöztetés évei.
Izrael a hódítások árnyékában
Nézzük meg közelebbről Izraelt. Fontos leszögezni, hogy a 636-637-es szentföldi arab hódítás telepes-kolonialista kezdeményezés volt. A helyszínen talált keresztényeket nagyrészt áttérítették az iszlámra, a zsidóknak megtiltották, hogy új zsinagógákat építsenek. 691-ben felépült a Templom-hegyen a Sziklamecset, 705-ben pedig az Al-Aksza, és a zsidókat a következő ezer évre kitiltották a számukra legnagyobb szentséget hordozó helyszínről. Ugyanígy jártak el a hevroni Machpéla-barlanggal, az ősatyák sírhelyével. A következő évszázadokban az üldöztetések és megszorító rendelkezések, pogromok, tiltások, jogfosztás, megaláztatások és rendkívül súlyos különadók miatt sok zsidó hagyta el a Szentföldet.
Mindezekre még jóval az előtt került sor, hogy a modern kori cionista ideológia vagy a cionista mozgalom megszületett volna, vagyis nem mondhatjuk, hogy a mai problémák gyökere a cionista mozgalomban keresendő. És nem is az 1948-as államalapításban, hiszen már azt megelőzően is számos zsidó települést romboltak le vérszomjas arab támadók.
A helyzet annyiban nem változott, ha tehetnék, ma is sokan követnék a középkori zsidóüldözések példáját. Komoly változás történt: ma Izrael egy önálló zsidó állam, amely fejlett technológiát alkalmazó hadsereggel rendelkezik. Ennek köszönhetően képes megvédeni magát a több irányból érkező támadásokkal szemben.
Forrás: aish.com