Ahogy az orvostudomány fejlődik, úgy szaporodnak körülötte a zsidó jog és etika kérdőjelei. Van számos olyan kiemelkedő terület, amik súlyos háláchikus kérdéseket vetnek fel. Kétrészes cikksorozata első részében Oberlander Báruch rabbi, a Semmelweis Egyetemen Zsidó orvosi etika tárgyának kurzusvezetője az orvoslás háláchikus hátterét és az orvosválasztás kérdését vizsgálja.
Ne maradj tétlen felebarátod vérénél!
Több leírás található a Tórában arról, hogy van, amikor Isten betegségekkel sújtja az embert, mint tette azt például a tíz csapás során az egyiptomiakkal1. Gyógyítani is egyedül Isten képes, hiszen egyértelmű a kinyilatkoztatás2: „Én, az Örökkévaló vagyok, a te gyógyítód”. Mégis ott a parancs az embereknek: ha valaki megsebesítette felebarátját, „[munka] mulasztását fizessen és gyógyíttassa”3, ami alapján azt mondja a Talmud: „innen tudjuk, hogy az orvos felhatalmaztatott a gyógyításra”.
Valójában a Tóra az embermentést és a gyógyítást kötelezővé teszi: „Ne maradj tétlen felebarátod vérénél”4. Ahogyan előírja5, hogy az elvesztett tárgyat a megtalálónak vissza kell adnia a gazdájának, az orvosokra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az elvesztett egészséget, ha teheti, vissza kell adni a betegnek6. Mindent meg kell tennie, ami a tudomány adott keretei között lehetséges7.
Ugyan Isten a gyógyító, ám a Biblia az egyik legfőbb parancsként fogalmazza meg, hogy az embernek vigyáznia kell rábízott életére és egészségére8, így a betegnek nem elég imádkoznia, hanem orvoshoz is kell mennie9. Hiszen az ennivalót is Isten adja, az éhes ember mégsem fog jóllakni az imával: ki kell mennie a földekre és meg kell termelnie a betevőjét. A gyógyulásra is ez vonatkozik: lelki és testi erőfeszítéseket egyaránt kíván10. Isten gyógyító ereje a gyógyszeren és az orvoson keresztül nyilvánulhat meg. A természet és annak tudománya, a természettudomány mindet az Isten teremtette és az az Ő eszköze. A következő előírás jól tükrözi ezt a hozzáállást: „Helyes, ha mielőtt bevesz az ember egy gyógyszert a következőt mondja: Legyen az az akaratod Örök Istenem, hogy ez gyógyulásomra szolgáljon”11.
A gyógyítás kizárólag akkor tilos, ha azzal áthágnánk egy konkrét bibliai tilalmat. A zsidóság nem pártolja azt a nézőpontot, hogy bizonyos esetekben „nem szabad Istent
játszani” az orvoslással, a fenti példát újra használva: nem kevésbé isteni
cselekedet búzát vetni a földbe, hogy kikeljen.
Már a Talmud is beszámol orvosokról12, sőt explicit azt mondja13, nem szabad olyan településen lakni, ahol nincs orvos. Olyan közmondást is idéz14 arámi nyelven: „Orvos, aki ingyen gyógyít, annyit is ér”. Számos orvosi kérdést is taglal15, pl. ha egy családban ketten már belehaltak a vérzékenységbe, akkor a fiúgyerekeket nem szabad körülmetélni, mert az életmentés fontosabb, mint ez a micva16.
Vallásos zsidó orvosok
A történelem során több híres rabbi is praktizált orvosként, pl. Smuél (Babilónia, 165?–267?), a híres talmudi bölcs17; Maimonidész (1138–1204), aki Fusztátban Szaladin egyiptomi szultánnak és palotájának volt a főorvosa és sok tisztán orvosi művet is írt arabul18, vagy Náchámánidész (Spanyolország, 1194–1270), aki szintén híres orvos volt19. (Róla külön feljegyezték azt az esetet, amikor egy nemzsidó nő szülésze volt20.)
Az újkorban is tudunk vallásos orvosokról, pl. az első Chábád rebbének, Snéur Zálmán rabbinak (1745–1812) három hászid orvosa volt21, köztük dr. Jesáje Rif, aki mind az orvosi tudományokban, mind a zsidó tudományokban jártas volt, és 1824-ben jelentetett meg egy hébernyelvű könyvet (Limud táchálué jöládim) Vilnában a gyermekbetegségekről. Vele a Rebbe többször konzultált orvosi kérdéseket érintő háláchikus problémák kapcsán is22. Schreiber Mózes (1762–1839) pozsonyi rabbi pedig egyik responsumában23 azt írja, hogy „megmutattam ezt a receptet egy itteni neves zsidó orvosnak, aki közismerten istenfélő.”
Ezzel szemben Teitelbaum Jekutiél Jehudá (1808–1883) máramarosszigeti rabbi lesújtó véleménnyel volt a zsidó orvosokról24: „Sajnos nem tudunk adni háláchikusan a mai zsidó orvosok véleményére, hiszen régen a zsidó orvosok vallásosak voltak, tartották a Tóra minden részletét és ezért hitelesek volt, amit mondtak. De sajnos a mi időnkben a zsidó orvosok közismerten tréflit esznek, szombatot szegnek, utazással, írással, dohányzással, és megtagadják az egész Tórát, ezért nem tudjuk a véleményüket figyelembe venni.” Ezt a véleményét osztotta Róth Joél Cvi (meghalt 1892) huszti rabbi is25.
Ungár Joél (meghalt 1886) paksi rabbi azonban megelégedéssel válaszolt 1863-ban egy zsidó orvosnak, aki a tanácsát kérte egy szombati kérdés kapcsán26: „Ez az jelenség új és még eddig soha nem hallottam, hogy orvos jött volna rabbihoz háláchikus kérdéssel, pláne a mai orvosok, akik nem fogadnák el a rabbi véleményét, ha valamit megtiltana.”
Érdekes, hogy Galíciában jó híre volt a magyar zsidó orvosoknak, ahogy írja Dávid Menáchem Monis Babad (1865?–1937) tarnopoli rabbi27: „Azt mondják, hogy Magyarországon és Németországban találhatók az ortodoxok között olyan orvosok, akik kóserek és vallásgyakorlók.”
A hatvanas években Amerikában és Izraelben is új jelenségként egyre több kapedlis, vallásos orvos került ki az egyetemekről. Mára ez teljesen elfogadottá vált és mindennapi jelenség. Mose Feinstein rabbi (1895–1986) New Yorkban, Slomo Zálmán Auerbach rabbi (1910–1995) Jeruzsálemben és sok más híres rabbi világszerte felkarolta, támogatta és útba igazította ezeket az orvosokat28: ennek köszönhetőan ma már egy több tucat olyan könyv van, ami az orvosi kérdések hálácháját tárgyalja29.
Nõi orvosok – férfi páciensek, férfi orvosok – nõi páciensek
Mérlegelnünk kell-e az orvosválasztásnál az illető nemét? A középkor végéig elfogadott volt az egész társadalomban, hogy a szülést kísérő bábák csak nők lehetnek30. A 17. században kezdtek férfiak is megjelenni a szülőszobán31. A zsidó vonatkozást megvizsgálva, azt látjuk, hogy a Talmudban nincs egyértelmű tiltás arra, hogy férfi nem lehet nők orvosa, mivel az orvos a munkájával van elfoglalva, és nincs ideje rossz gondolatokra32. A Sulchán áruchból33 azonban úgy tűnik, hogy ennek ellenére az elterjedt szokás az volt, hogy nők vezették a szüléseket.
Az azonban írva van, hogy feleslegesen ne járjon az ember ellenkező nemű orvoshoz és a nőgyógyásznak mindenképpen ajánlott női orvost választani, ha van. Ha nincs, akkor lehet férfi orvoshoz is menni, amikor mindenképpen szükség van erre34.
Ellenkező nemű orvos esetében felmerül a jichud kérdése (férfi és nő, ha nem egy házaspár, vagy közeli rokon, nem tartózkodhat kettesben egy zárt szobában). A „romlott morális helyzetet” felmérve a legtöbb véleményhozó belátta, hogy sajnos a korábban már említett háláchikus vélemény (miszerint az orvost leköti a munkája) ellenére mégis gyakorta előfordul visszaélés ilyen helyzetben, még akkor is, ha ezzel az orvos veszélyezteti a megélhetését, vagy áthágja az állami törvényeket.
Ezért semmiképpen nincs megengedve, hogy az orvos kulcsra zárja a rendelőt, de a legjobb, ha nincs teljesen csukva az ajtó, vagy van valaki (pl. nővér), aki a vizsgálat alatt kopogás nélkül beléphet. Egyes vélemények szerint az a legjobb, ha a férj elkíséri az orvoshoz a feleségét és fordítva35.
A Talmud külön megdicséri azt az orvost, aki külön szobát tartott fent a női és a férfi pácienseknek és ha egy nőt vizsgált, akkor a minimálisnál is kevesebb területet fedett fel a nő testéből.
Fontos-e az orvos hite?
A Talmud azt mondja36, hogy nem szabad bálványimádó paphoz orvosi kezelésért fordulni, mert rossz hatással járhat. Ez azonban nem vonatkozik arra az esetre, ha az illető nem papként, hanem orvosként dolgozik csak.
A lubavicsi Rebbe (1902–1994) azt a kérdést tárgyalta37, hogyha van két, szakmailag egy szinten álló orvos, de az egyikük hívő a másikuk nem hívő, akkor kell-e preferálni a hívő orvost? Ennek kapcsán idézte Soloveitchik Jichák Zeév (1886–1959) briszki rabbi meglepő válaszát, miszerint nem kell előnyt élveznie a hívőnek a másikkal szemben. A Rebbe magyarázata szerint, ha szempontként vesszük figyelembe az orvos vallásosságát, akkor félő, hogy az ember előbb-utóbb a vallásosságot a szakmai szempontok elé helyezi. A Rebbe szerint38 hasonló a válasz akkor is, ha zsidó és nem zsidó között kell választani. Ebben a témában érdemes még említeni, amit feleségem nagyapja leírt39 Teitelbaum Chájim Cvi (1880–1926) máramarosszigeti rabbiról, hogy az orvosa egy kitért zsidó, bizonyos Nádor doktor volt.
Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy a páciens jobban bízik-e egy vallásos, vagy egy zsidó orvosban. Ugyanis a háláchá40 nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a betegnek bizalommal kell lennie az orvosa és kezelése iránt.
|
Udvari orvosból csodatevő hászid
Hayim David Bernard professzor (1758–1858), lengyel orvos Dzialoszyce-ben született Issachar Falkensohn Behr költő és orvos fiaként. Tizennégy éves korában költözött Berlinbe, majd Erfurtban szerzett orvosi diplomát.
A zsidó felvilágosodás tipikus alakjaként Bernard eleinte sajnos nagyon távol tartotta magát a lengyel zsidóságtól. Azonban egyik páciense, akit ő halálos betegként diagnosztizált, meggyógyult a Dávid Biderman (1746–1814) lelowi csodarabbi áldásától. Ennek hatására Bernard doktor maga is felkereste a lelowi rabbit, aki megismertette őt az ő mesterével, Jáákov Jichák HáLévi Horowitz-cal (1745–1815), a lublini látnokkal. Ez a találkozó megfordította Bernard életét: megtért és a lublini látnok hászidjaként szigorúan vallásos életet élt ezután. Megnövesztette a szakállát, de továbbra is nyugatias ruhákat hordott és sosem tanult meg jiddisül. A varsói zsidó levéltár adatai szerint befolyásos alakja lett a közösségi életnek, és neki magának is számos követője volt. Páciensei, zsidók és nem zsidók egyaránt, szentéletűként tisztelték. Élete hátralévő részét Piotrków-ban töltötte a helyi kórház vezetőjeként. Csodatevő hírében állt és feljegyezték róla, hogy receptjei mellé meg is áldotta a betegeket – sokan a receptre ügyet sem vetettek, csak az áldásában bíztak, ami bosszantotta az orvos-hászidot. Sírja, melyet leszármazottai tartanak karban, zarándokhely44.
|
|
A betegség is Isten „ajándéka”
Hogyan magyarázza a zsidó vallás, hogy nem gyógyul meg mindenki, vagy hogy gyerekek is betegségek áldozatává válnak? Sehogy. Azt tartják ugyanis: az embernek nem feladata és nem is képes arra, hogy minden tragédiát megértsen és mindenre magyarázatot találjon41. A betegség, mint minden más isteni adomány, eredetéből fogva csak jó lehet42, az ember azért lázad ellene, mert nem érti, hogy miért jó43. Isten dolga, hogy mi miért történik, hiszen útjai az ember számára kifürkészhetetlenek. A betegséget a zsidó vallás nem feltétlenül tekinti büntetésnek, üzenetnek viszont igen: felhívásnak arra, hogy a betegben és a szeretteiben még inkább erősödjön a hit és a parancsolatok gyakorlása, a közösségben pedig az összetartás a bajban. Vallási szempontból a rövid élet is teljes élet, ezért a betegnek arra kell törekednie, hogy azt értékkel töltse meg. |
A cikk 2. részében olyan orvosi etikai kérdésekkel foglalkozunk, mint az abortusz, az eutanázia vagy az orvosi marihuána.
1 2Mózes 7–10. fejezet.; 2 Uo. 15:26. Lásd még 2Krónikák 16:12.; 3 2Mózes 21:19.; 4 3Mózes 19:16.; 5 5Mózes 22:1–3.; 6 Sulchán áruch, Jore déá 336. fejezet Turé záháv 2., Sách 4.; 7 SÁ, Jore déá 336:1.; 8 5Mózes 4:9., 15., 22:8.; SÁ, Chosen mispát 427:9–10.; 9 Lásd SÁ, Jore déá uo.; 10 Maimonidész a Misna kommentárjában, Pszáchim 4:10.; 11 SÁ, Orách chájim 230:4.; Áruch hásulchán uo. 5. Lásd még Talmud, Ávodá zárá 40b.; 12 Például Ros hásáná 22a., Názir 52a., Szánhedrin 33a., Krétot 15b.; 13 Szánhedrin 17b.; Maimonidész, Az emberi magatartás szabályai 4:23. De az nem jó, ha a város vezetője orvos, mert el van foglalva a szakmájával (Pszáchim 113a.).; 14 Bává kámá 85a.; 15 Lásd Julius Preuss: Biblical and Talmudic Medicine, New York, 1978.; 16 Jövámot 64b.; 17 Bává möciá 85b., 113b. A Talmud sok orvosi utasítását idézi, lásd Toldot Tánáim váámoráim 3. kötet 1122–1123. oldal.; 18 Ennek négy kötetes héber nyelvű fordítása megjelent 1957–1965-ben Jeruzsálemben Rámbám – Ktávim röfuijim címmel.; 19 Sut háRáSbÁ 1. kötet 167. fejezet. Lásd még Dávid Márgálit: Cháchmé Jiszráél körofim, Jerzsálem 1962, 130–135. oldal.; 20 Sut háRáSbÁ uo. 120. fejezet; Bét Joszéf, Jore déá 154. fejezet végén a Bedek hábájitban.; 21 Lásd Yehoshua Mundshine: „Háchászidim hárofim” in: Kfár Chábád hetilap 950. szám 20–24. oldal, 951. szám 26–30. oldal.; 22 Igrot kodes Ádmur házákén, New York 2012, 106. fejezet.; 23 Sut Chátám Szofér, Jore déá 160. fejezet eleje.; 24 Ávné cedek responsum, Even háezer 1. fejezet.; 25 Bét hájocér responsum, Even háezer 3. fejezet végén. Lásd még Cházon Ovádjá, Jámim noráim 288. oldal.; 26 Tsuvát Rivá responsum, Orach chájim 10. fejezet.; 27 Chávácelet hásáron responsum, Even háezer 38. fejezet eleje.; 28 Lásd Fred Rosner: Pioneers in Jewish Medical Ethics 69–77. oldal.; 29 Érdemes említeni e témában az Assia – Jewish Medical Ethics folyóiratot, ami héber és angol nyelven jelenik meg 1970 óta. 30 1522-ben máglyán égettek el egy hamburgi orvost, aki női ruhában végignézett egy szülést, hogy tanulmányozhassa annak menetét.; 31 Lásd Immanuel Jakobovits: Jewish Medical Ethics 111–112. oldal.; 32 Lásd Sách, Jore déá 195:20.; Pléti uo. 6. Lásd még Minchát Jichák 7. kötet 73. fejezet.; 33 Orách chájim 330:1.; Jore déá 196:8.; Even háezer 155:15.; Chosen mispát 277:12.; 34 Sévet hálévi 4. kötet 167. fejezet végén; Encyclopedia of Jewish Medical Ethics (héber) 3. kötet 53. oldal 140. lábjegyzetben; a lubavicsi rebbe: Igrot kodes 14. kötet 100. oldal, Sulchán Menáchem 5. kötet 248. oldal.; 35 Lásd a különböző véleményeket Encyclopedia uo. 53–57. oldal.; 36 Ávodá zárá 27b. Lásd még uo. 17a. (Mindez a Talmud nem cenzúrázott kiadásaiban.) SÁ, Jore déá 155:1. végén.;37 Sichot kodes 5737 1. kötet 341–343. oldal.; 38 Igrot kodes 11. kötet 127. oldal.; 39 Steinmetz Cvi Hirs: „Michtávé Cvi lácádik” in: Tsurá-Kohén 5776 támuz 4. 60. oldal.; 40 Lásd Talmud Sábát 128b. végén.; 41 Jesájá 55:8.; 42 Lásd Talmud Bráchot 60b., Táánit 21a.; 43 Tánjá – Igeret hákodes 11. levél.; 44 Lásd róla Cháchmé Jiszráél körofim uo. 201–206. oldal, http://www.jewishgen.org/yizkor/Piotrkow/pit063.html.
| A cikk az Egység magazin 90. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra. |