A hit és a cselekvés egymástól elválaszthatatlan fogalmak a zsidóságban, és a szombattartás éppen ezt a kapcsot erősíti meg.
Mózes egybegyűjtötte Izrael fiainak egész községét és mondta nekik: Ezek azok a dolgok, amelyeket parancsolt az Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat. Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik napon legyen nálatok szentség, szombati nyugalom az Örökkévalónak; mindenki, aki azon munkát végez, ölessék meg. Ne gyújtsatok tüzet mind a ti lakóhelyeiteken a szombat napján. (2Mózes 35:1-3)
A fenti felütéssel indul a Vájekhel-Pekudéj kettős szakasz. 2020-ban a koronavírus-járvány nyomán hozott szigorú korlátozó intézkedések nyomán a Vájákhél-Pekudé szombatja (2020. március 21.) volt az első az állam történelmében, amikor egyáltalán nem volt tömegközlekedés, a színházak, sportolásra alkalmas termek, éttermek, uszodák, tengerparti fürdőhelyek és bevásárlóközpontok zárva tartottak. A járvány szombattartásra kényszerítette az országot.
A szombat az a micva, mely évezredeken át legalább annyira megtartotta a zsidóságot, mint amennyire a zsidók megtartották a szombatot. A kétezer évnyi üldöztetést és szenvedést nagyrészt a szombatnak köszönhetően élte túl a zsidóság. A legegyszerűbb zsidó is új életet kap szombaton, amikor az Örökkévaló egy külön lelket ad nekünk és ezzel együtt új erőt a következő hétre. A legjobb falatokat, a legszebb ruhánkat őrizzük meg erre a napra, hogy a lehető legméltóbban ünnepelhessük meg azt.
Míg a Tóra etikai szabályai, például a ne lopj vagy a ne ölj könnyen megérthetők, addig a rituális jellegű parancsolatok – például az ünnepek, vagy a tfilin parancsolata – az ember Istenhez fűződő kapcsolatát erősítik meg. A szombat, a zsidók hétről hétre ismétlődő ünnepe a zsidóság egyik legfontosabb eleme, melyet a Tóra jelnek nevez a zsidó nép számára. Ez az egyetlen olyan rituális – és nem etikai – jellegű parancsolat, mely szerepel a tízparancsolatban is. A szombatszegés főbenjáró bűn, mely – igen extrém esetekben – halálbüntetést vonhatott maga után:
Azért őrizzétek meg a szombatot, mert szent az nektek; aki megszentségteleníti, ölessék meg, mert bárki munkát végez azon, irtassék ki az a személy az ő népe köréből. (2Mózes 31:14)
A szombat megszentségtelenítőjére megkövezés várt, ugyanaz a halálnem, ami a hitét és népét elhagyókra. A zsidó törvénykezés szerint az, aki nem tartja meg a szombatot, olyan, mint aki elhagyja a zsidóságot egy másik vallás kedvéért. Manapság azt mondják, hogy az, aki megszegi a szombatot, pusztán azért teszi, mert nem érti meg azt a maga teljességében. Ha ugyanis valaki felfogja a szombat jelentőségét, biztosan nem szegi meg azt. Ezért azt, aki nem tartja a szombatot, inkább elfogadással és empátiával, mintsem szigorúsággal kezelik. Ha ugyanis valaki nem volt tisztában azzal, hogy milyen bűnt követ el, akkor a büntetés sem vonatkozhat rá.
A szombat a Tórában leggyakrabban megemlített törvény. Prófétáink, akik elsősorban a hit és az erkölcs fontosságáról beszéltek és csak nagy ritkán említettek rituálékat, a szombattartás fontosságáról rendszeresen szóltak. Ha valakiről azt akarják mondani héberül, hogy vallásos, akkor azt úgy fogalmazzák meg: somer sábát – szombattartó.
A szombat nem csupán pihenőnap. A tízparancsolat első három micvája az Istenbe vetett hittel kapcsolatos, és rögtön ezek után következik a szombattartásra vonatkozó parancsolat:
Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se idegened, ki kapuidban van. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van és megnyugodott a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt. (2Mózes 20:8-11)
Felfigyelhetünk erre a különös megfogalmazásra: „szombat az Örökkévalónak”, és arra is, hogy a szombat törvényének okaként a hétnapos teremtés utolsó napját nevezi meg a szöveg, melyen Isten is megpihent. A Tízparancsolat még egyszer elhangzik a Tórában, az utolsó könyvben, ekkor azonban más magyarázatot ad rá a szöveg:
Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se idegened, ki kapuidban van. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van és megnyugodott a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt. (5Mózes 5:12-15)
A zsidóság alapvető gondolata, hogy a Tórának megfelelő életmód vezeti el az embert Istenhez. Isten teremtette az egész világot, ezért szükségképpen nagyobb, mint a világ. Láthatatlan és testetlen, akinek léte nem függ semelyik teremtményétől. Amellett, hogy hisszük, hogy Isten a világ Teremtője, abban is hiszünk, hogy nem csupán megteremtette a világot, hanem folyamatosan jelen van abban. Része van mindennapi életünkben és a minket körülvevő történelmi eseményekben. Ő maga hozott erre példát a Tízparancsolatban, amikor kijelentette:
Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából. (5Mózes 5:6)
Az embernek nem elég kijelentenie, hogy hisz, ennek a cselekvéseinkben is meg kell nyilvánulnia. Töretlenül és szilárdan kell teljesítenünk az Ő akaratát. A hit és a cselekvés egymástól elválaszthatatlan fogalmak a zsidóságban, és a szombattartás éppen ezt a kettős kapcsot erősíti meg. A szombatszegés pedig ilyen módon az Istenben való hit tagadása, aki pedig megtagadja Istent, az kitörli magát a zsidó népből. A szombat tehát a zsidó hit központi eleme. A hetente megtartott szombat segítségével a legegyszerűbb és legtanulatlanabb zsidó is megerősíti Istenbe vetett hitét. Mindaddig, amíg megtartja a szombatot, Isten az élete legfontosabb eleme marad, és semmi nem ingathatja meg a szilárd hitét.
A kivonulás szintén a zsidóság alapvető elemei közé tartozik: az a történelmi pont, mely a zsidó népet olyan különlegessé teszi. Az Örökkévaló egy egész népet vezetett ki a fogságból, negyven éven át a természet törvényeit megcáfolva terelte őket a sivatagban, majd bevitte őket egy országba, melyet évszázadokkal korábban ígért meg nekik. Nem egyetlen emberrel kötött szövetséget, hanem egy teljes néppel. Az Örökkévaló minden emberhez szólt, sőt, ahogy a midrás mondja, az összes, valaha élt zsidó lelke ott volt a tóraadásnál, és így vált ez a nagyszerű esemény mindannyiunk közös tapasztalásává, hitünk sziklaszilárd alapjává.
A kivonulásra sokszor csak a zarándokünnepek kapcsán gondolunk, ám a szombatot épp ilyen szilárd kapocs köti az Egyiptomból való szabaduláshoz. A sivatagban negyven éven át heti hat napon hullott az égből a csodálatos étel, a manna. Ezzel Isten maga segített a zsidóknak a hetek számon tartásában. Pénteken kétszeres adag mannát hullatott, és a pénteken szedett adag nem ment tönkre szombaton, míg más napokon, ha valaki többet szedett, mint amihez joga volt, tönkrement. Erről a csodáról minden szombaton megemlékezünk, amikor mindig két egész kalácsot teszünk az asztalra a kétszeres adag manna emlékére. A szombati terítő és a bárchesztakaró a két réteg harmatot jelképezi, mely a mannát felülről és alulról borította védelmezőn. Szombaton ezt a közeli és intim kapcsolatot éljük át újra és újra, mely a kivonulás nemzedékének jutott osztályrészül.
Bölcseink azt mondják, hogy ha a zsidóság két szombatot a maga teljességében megtart, elkövetkezik a megváltás. Ez a szombat kiváló lehetőséget biztosít számunkra ehhez. Adja az Örökkévaló, hogy ez minél hamarabb megtörténjen!
zsido.com
A Vájákhel hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide, a Pekudé szakaszhoz pedig ide.