Purim
 

Purim egynapos ünnepe ádár 14. napján van. A szökőévekben a második ádár hónapban ünnepeljük. Arról emlékezünk meg ezen az ünnepen, hogy a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán gonosz tervet szőtt, megmenekült. Ezt a polgári időszámítás kezdete előtt 450. körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A Purim név a “sorsvetést” jelentő pur szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket.

 

Az évszázadok folyamán még sok uralkodó akadt, akinek országában zsidók éltek, és meg akarta valósítani Hámán aljas tervét. A diaszpóra számos országában a helyi uralkodó kénye-kedvétől függő zsidók bizonytalan sorsát foglalja magába Purim története. Ez a történet, amelyben az események váratlan fordulata folytán az elnyomó fegyvere visszafelé sült el, s így a zsidó közösség képes volt megvédeni magát az erőszak ellen, évszázadokon át a reménység és bátorítás zsarátnokaként izzott az elnyomott és meggyötört zsidóság lelkében.

 

A Purim történetéről szóló cikkünk a *** oldalon olvasható

 
Eszter böjtje
 

Purim ünnepének előestéjén, ádár 13-án a perzsiai zsidók engedélyt kaptak a királytól, hogy harcba szálljanak Hámán ellenük törő erőivel. Imádkozással és böjttel küzdöttek. Ennek emlékére szokás minden év ádár 13-án böjtöt tartani. Amikor ádár 13 sábeszre esik, akkor az az azt megelőző napon, csütörtökön böjtölünk. A böjt napkelte előtt kezdődik, és napnyugta után 35 perccel ér véget.

Négy micvá Purimra
 

A purimi szertartás alapja Eszter könyvének alábbi részlete:

“Mordecháj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött… a zsidóknak… és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját… Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy … sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot* a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben…”

(Eszter 9:20–23., 27.)

Bár semmi nem tiltja, hogy Purimkor dolgozzunk, mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot.

*Mivel Susánban, a perzsa birodalom fővárosában ádár 15-én tartották az ünnepet, azokban a városokban, amelyek Susánhoz hasonlóan “Józsué napjai óta” fallal voltak körülkerítve, egy nappal később, ádár 15-én ünnepeltek. Ezt a napot Susán Purimnak hívják. Jeruzsálemben ádár 15-én tartják Purim ünnepét.

1. A Megilá felolvasása
 

Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát.

Mind a férfiak, mind a nők kötelesek meghallgatni a Megilá felolvasását. A gyerekek is menjenek el a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani, kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felolvasás közben. Ez abból a bibliai utasításból ered, hogy “töröltessék ki Ámálék neve”, aki az egyiptomi kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából származott.)

2. A “sláchmónesz”
 

Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre való emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Ezt a parancsolatot teljesítendő mindenkinek legalább kétféle, elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. Az ajándékot egy harmadik személlyel kell elküldeni, mivel a Megilá misloách mánotról, “ajándék küldéséről” beszél. Ezt héberül slách mánotnak – közismerten sláchmónesznak – hívják.

 3. Adomány a szegényeknek
 

A szűkölködőkkel való törődés egész évben kötelességük a zsidóknak. Mégis különösen Purimkor fontos, hogy hozzásegítsük a szükséget szenvedőket saját ünnepük megüléséhez, ezzel is kinyilvánítva, hogy egy nép vagyunk, amelyet közös kötelék fűz össze. Még a szegénynek – aki maga is rászorul az adományra – is kell adnia. Mordecháj és Eszter rendelte el, hogy így ünnepeljük Purimot. A parancsolatot akkor teljesítjük, ha legalább két szűkölködőnek adományozunk. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve. A kicsi gyerekeket is meg kell tanítani e parancsolat teljesítésére.

4. Az ünnepi étkezés

 

Purim megünneplésének negyedik parancsolata: “enni, inni, vigadni”. Purim napján családi ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt a szeudát délután kezdik, és késő estig folytatják.

Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. “Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni _az átkozott Hámán˛ és _az áldott Mordecháj˛ között” – mondják a bölcsek (Megilá 7b.).

Szokás Purimkor maskarába bújni, álarcot és jelmezt viselni. Ennek több magyarázata van. Az egyik azon a tényen alapul, hogy az Örökkévaló neve egyetlenegyszer sem szerepel a Megilában. A több szálon futó történet részleteiben mégis összetéveszthetetlenül felismerhető az isteni Gondviselés keze. Ha közelebbről megvizsgáljuk az eseményeket, többnyire felfedezhetjük, hogy minden “véletlent”, minden, látszólag jelentéktelen történést a Mindenható keze rendezett el. Az álarc azt a módot fejezi ki, ahogyan az Örökkévaló részt vett Purim eseményeiben: jelen volt, de nem lehetett tisztán felismerni, mintha álarcot viselt volna.

Megjelent: Egység Magazin 2. évfolyam 8. szám – 2014. július 28.