A zsidó temetkezési szokások mély hitet tükröznek: halálban, akárcsak életben, minden ember egyenlő. Ezért temetik évszázadok óta a zsidókat egyszerű, fából készült koporsókba, legtöbbször a jól ismert, egyszerű fenyőkoporsóba.
Honnan ered a hagyomány?
Ez a hagyomány a Teremtés könyvéből ered, ahol Isten az embert a föld porából alkotta. A zsidó tanítás szerint a lélek a test mellett marad a halál után, de csak akkor talál nyugalmat, amikor a test visszatér a földbe. Egy fából készült koporsó, szemben a fém vagy más anyagokkal, lehetővé teszi ezt a természetes visszatérést.
Miért ragaszkodnak a zsidók az egyszerűséghez?
Ha a test végül lebomlik, miért ne lehetne egy drágább fából, például mahagóniból készült koporsó is megfelelő? A válasz nemcsak a halottak iránti tiszteletünk módjáról szól, hanem arról is, hogy mit tartunk igazán értékesnek az életben.
Az életben gyakran az anyagi javaink és státuszunk alapján ítélnek meg minket. Halálunkban azonban a zsidó hagyomány mindezt lehántja rólunk. Az egyszerű fenyőkoporsó egyenlőséget hirdet és emlékeztet arra, hogy sem a vagyon, sem a rang nem követ minket a sírba. Az számít, amit adunk, nem az, amit felhalmozunk.
Az élet értelme
Újszülöttként ökölbe szorított kézzel érkezünk a világra és másoktól függ az életünk. Ez az élet értelme, kapunk, majd adunk.
A koporsó egyszerűsége arra hív minket, hogy fókuszáljunk az igazán lényeges dolgokra: arra, hogy életünk hogyan hat másokra, milyen örökséget hagyunk magunk után. Minden nap feltehetjük magunknak a kérdést: mit tehetek ma mások életének jobbá tételéért? Magamnak, vagy másoknak akarok megfelelni? Amikor reggel felkelek, azt kérdezem, hogy mit akarok csinálni, vagy azt, hogy az Örökkévaló mit szeretne, hogy tegyek?
Az egyszerű fenyőkoporsó az utolsó leckénk arra, hogy megszabaduljunk a felesleges álcáktól, és arra koncentráljunk, ami igazán fontos.
Forrás: forward Fotó: Jewish Journal
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.