Javában zajlanak Tokióban a paralimpiai játékok. Köztudott, hogy a sportolók között számos zsidó és/vagy izraeli is szerepel, az azonban kevésbé ismert, hogy a paralimpiai játékok története egy zsidó emberhez kötődik. A Paralimpiai Játékok alapítója ugyanis nem volt más, mint Ludwig Guttmann, a náci Németországból elmenekült zsidó orvos.
Guttmann 1899 júliusában született a németországi Tost (ma Toszek, Lengyelország) városában, német zsidó család sarjaként. 1917-ben, egy bányászkórházban végzett önkéntes munkája során találkozott egy gerincsérült fiatalemberrel, akinek a teste nagyrészt lebénult. Az orvosoknak nem sikerült megmenteniük a férfi életét, a vele való találkozás azonban mély nyomot hagyott Guttmannban. Egy évvel később kezdte meg orvosi tanulmányait. A freiburgi egyetemen csatlakozott ahhoz a zsidókból álló csoporthoz, melynek célja az egyetemeken tapasztalható antiszemitizmus terjedésének megállítása volt. A társaság sporttevékenysége is jelentős volt.
Néhány évvel később Guttmann ígéretes tehetségként idegsebészként dolgozott Breslauban (ma Wrocław, Lengyelország) az idegsebészet úttörője, Otfrid Foerster mellett. Pályáját azonban megakasztotta a nácik előretörése. Az 1935-ös nürnbergi törvények megtiltották a zsidóknak az orvoslás gyakorlását, Guttmann kirúgták az egyetemről, ahol tanított, valamint a kórházból, ahol dolgozott, sőt, még doktori címétől is megfosztották. A breslaui zsidó kórházban kezdett dolgozni. Nem sokkal ezután került sor a hírhedt kristályéjszakára, melyről Guttmann így vallott később:
„November 9-én beszálltam a kocsimba, és a zsinagógához mentem. Nagy volt a tömeg, emberek százai voltak ott, minden égett, az SS emberei pedig fociztak az imakönyvekkel. Csak álltam ott és egyszer csak rájöttem, hogy folynak a könnyeim. De elhatároztam, hogy segíteni fogok az üldözötteknek.”
Azon az estén 64-en érkeztek menedéket keresve a kórházba a Gestapo és az erőszak elől. Guttmann mindenkit felvett az osztályra, ám másnap már az SS kopogtatott a kórház ajtaján.
„Bementem a kórházba, három SS-tiszt ült ott. ’64 embert utalt be a kórházba, hogyan tudja ezt megmagyarázni?’ Minden egyes esetet megvitattunk, természetesen kitaláltam mindenféle diagnózist. A 64-ből hatvanat megmentettem.”
Guttmann nem volt biztonságban Németországban. 1939-re a menekülés útjai nagy sebességgel zárultak be a zsidók előtt, ám a család számára hirtelen ritka lehetőség adódott. A nácik útlevelet adtak neki és Portugáliába küldték, hogy a portugál diktátor barátját kezelje. Guttmann doktor a családjával utazott oda, visszafelé pedig Anglián keresztül vezetett az útjuk. A Menekült Tudósok Segítő Tanácsának képviselői már várták őket, és biztosították az elhelyezésüket, majd később állampolgárságot is kaptak.
Angliában tovább folytatta a gerincsérüléssel kapcsolatos kutatásait és kimagasló eredményeket ért el a különféle fokú bénulásban szenvedő betegek gyógyításában, valamint rehabilitációjában. Ekkoriban a halandóság még mindig rendkívül magas volt e betegek között a felfekvések okozta fertőzések következtében. Guttmann kezelése egyszerű volt: kétóránként meg kell fordítani a paraplégiás pácienseket, hogy megelőzzék a felfekvéseket. Ezután a kezeltjei önértékelésének javításával foglalkozott:
„Rájöttem, hogy igen nagy vétek lenne, ha nem vennénk be a sportokat a sérült emberek rehabilitációs folyamatába. Egészségügyi szakemberként talán ez volt a legnagyszerűbb ötletem” – nyilatkozott.
1948. július 29-én nyitották meg az első Stoke Mandeville Játékokat, egyidőben a londoni nyári olimpiával. A játékokon mozgássérült háborús veteránok vettek részt kerekes székekben, a versenyszám pedig íjászat volt. Az eseményt évente megismételték, és 1952-ben a dán csapat részvételével nemzetközivé váltak a játékok. További majdnem egy évtized múlva, 1960-ban először nem Angliában, hanem Rómában tartották meg a Nemzetközi Stoke Mandeville játékokat, a római olimpiával párhuzamosan. Hivatalosan azt nevezik az első Paralimpiai Játékoknak. A név arra utal, hogy az olimpiával paralel módon, vagyis párhuzamosan zajlik. 24 ország 400 mozgássérült sportolója vett részt az eseményen, és ugyanúgy négyévente rendezték meg, mint az olimpiát. Az első téli játékokat 1976-ban tartották.
A nagyszerű növekedést természetesen néha felhők árnyékolták be. 1968-ban például az olimpiának helyet adó Mexikóváros kihátrált a paralimpia megrendezése mögül. Ekkor a jó ügyért mindenre elszánt Guttmann elfogadta az izraeli kormány meghívását és a paralimpiai játékokat abban az évben a Tel-Avivtól nem messze fekvő Rámát Gánban tartották meg. A jeruzsálemi Héber Egyetem stadionjában az év novemberében majdnem tízezer ember nézte a paralimpiai játékok nyitó ünnepségét. Hasonló esetre került sor, amikor a Szovjetunió 1980-ban utasította el a rendezést, mivel, mint a hivatalos állásfoglalásban kijelentették, az egész Szovjetunióban nincsenek mozgássérült emberek. Az 1988-as szöuli nyári, illetve 1992-es albertville-i téli olimpiai játékok óta a két megmérettetésre ugyanabban a városban és helyszíneken kerül sor.
Guttmann a fentiek mellett nemzetközi egészségügyi társaságot is alapított és vezetett gerincsérültek számára, valamint megalapította a Mozgássérültek Brit Sportegyesületét. Emellett a Zsidó Menekültek Egyesületének is tagja volt egész életében. A neurológia terén, valamint a mozgássérültek közösségének érdekében végzett munkájáért II. Erzsébet királynő 1966-ban kitüntetésben részesítette és lovaggá ütötte.
Guttmann 1980 márciusában halt meg. Öröksége azonban tovább él a mai napig. Munkássága túlélte a nácikat, akiknek az volt a célja, hogy kiirtsák mind a zsidó közösségeket, mind pedig a mozgássérülteket. Emléke legyen áldott.
Forrás: JTA