Az aish.com írása néhány különleges zsidó nőt mutat be.
A zsidó ellenállás női tagjai közül a leghíresebb talán Chana Szenes, vagyis Szenes Anikó. Ám rajta kívül számos, többé-kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen, többnyire fiatal, 16-25 éves nő is harcolt a nácik ellen. Élelmet és fegyvert csempésztek a gettóba, náci tiszteket végeztek ki, ápolták a betegeket, tanították a gyerekeket, kémkedtek, zsidókat szöktettek meg a gettóból. Voltak, akik a partizánokhoz csatlakoztak és fegyverrel harcoltak, mások egyedül tevékenykedtek. Chana Szenesről többek között itt írtunk. Most két másik bátor nőt mutatunk be, akik életüket áldozták népükért.
Tosia Altman, a gettó hírvivője
Tosia 1919-ben született Lengyelországban. Művelt, sportos, rendkívüli akaraterővel és önfegyelemmel bíró lány volt. Elkötelezett cionistaként ifjúsági vezető volt a Hásomer Hácáir ifjúsági szervezetben, és 16 évesen csatlakozott egy lengyelországi gyakorló kibuchoz, hogy a Szentföldre érve azonnal hozzáláthasson a föld megműveléséhez. Alijázás helyett azonban Varsóba küldték oktatónak, így 1938-ban a lengyel fővárosba költözött, nem is sejtve, hogy ezzel saját halálos ítéletét írja alá. A második világháború kitörésekor más cionista vezetőkkel együtt részben gyalog, tűzharcok és bombázások közepette a litvániai Vilniusba ment, hogy onnan alijázzon. Hamar kiderült azonban, hogy a vállalkozás kudarcra van ítélve. A szőke, közvetlen, nyitott és csinos lányt ekkor azzal bízták meg, hogy térjen vissza a német megszállás alatt levő Lengyelországba és szervezze meg a zsidó ellenállást. Lengyel asszonynak álcázva magát vonaton közlekedett az egyre szaporodó gettók között. Varsóban társaival együtt oktatási programot szervezett és újságokat alapított. Ahogy bezárultak a varsói gettó kapui, a szőke haj és kifogástalan lengyeltudás már nem volt elegendő. Tosia minden egyes útjával az életét tette kockára. Hamis dokumentumai és a mindenütt jelenlevő lengyel spiclik bármikor elárulhatták. Ám ekkor már nem adhatta fel, mert a gettók fiatalsága számára az ő látogatásai jelentették az erőt adó reménysugarat.
Amikor a zsidók szisztematikus kiirtására irányuló törekvésekről szóló hírek terjedni kezdtek, Tosia új feladatot kapott: be kellett utaznia Lengyelországot, és figyelmeztetnie kellett a zsidókat a veszélyre. Amikor 1942-ben megkezdődtek az első nagy deportálások a varsói gettóból, más ifjúsági vezetőkkel együtt létrehozta a Zsidó Harcoló Egyletet (Zydowska Organizacja Bojowa), hogy lehetővé tegyék a nácikkal szembeni fegyveres ellenállást.
Nem-zsidó külsejének és karizmatikus személyiségének köszönhetően Tosia számtalanszor szökött be a gettóba és ki onnan, így közvetítve a két legnagyobb lengyelországi ellenállási mozgalom között. Vidékről sikeresen csempészett fegyvereket és kézigránátokat a varsói és a krakkói gettóba. 1943-ban letartóztatták, de a lány megszökött és folytatta tevékenységét. Amikor április 18-án kitört a gettólázadás, információszállítással bízták meg a gettó és a külvilág közt. Eközben zsidókat csempészett ki a gettóból a csatornákon át. Május 24-én azonban kigyulladt a rejtekhelye, és a lengyel hatóságok azonnal letartóztatták a súlyosan sérült lányt, majd azonnal átadták a náci tisztségviselőknek, akik megkínozták, és orvosi kezelés híján Tosia két nap múlva belehalt sérüléseibe.
Gusta Davidson – inspiráció és tanúságtétel
Az 1917-ben Ktrakkóban hászid családba született Gusta egy vallásos ifjúsági szervezethez csatlakozott tanárként és íróként, végül az Akiva krakkói ifjúsági mozgalom újságjának szerkesztője lett. A második világháború kitörésekor a 22 éves Gusta az Akiva egyik vezetője volt, és társaival Krakkóban maradt, hogy lelki támaszt nyújtson a város zsidó lakosainak. Eközben beleszeretett egy kollégájába, Shimshon Draengerbe, és megállapodtak, hogy ha egyiküket elfogják, a másik csatlakozik hozzá a börtönben. Amikor a fiatalembert letartóztatták a náciellenes cikkei miatt, a lány feladta magát a Gestapónak. 1940-ben szabadlábra kerültek, de folyamatosan nyomon követték őket. Összeházasodtak, és a veszélyek ellenére folytatták az ifjúsági programok szervezését, dokumentumokat hamisítottak, föld alatti újságot nyomtattak és részt vettek a fegyveres ellenállásban is. Gusta feladata az volt, hogy biztonságos épületeket keressen a városban titkos tevékenységükhöz. A bölcsész érdeklődésű lányból a körülmények hatására kegyetlen harcos lett. 1942 decemberében a fiatal harcosok felrobbantottak egy kávézót, mely a náci tisztek törzshelye volt. Hamarosan mindkettejüket letartóztatták. Gustát a rettegett Helzlaw női börtönbe zárták és brutális módon megkínozták.
Gusta titokban lejegyezte a börtönben végzett tevékenységének részleteit. Apró betűkkel vécépapírra rótt sorai túlélték a háborút és 1946-ban kiadták a feljegyzéseit; ez a lengyelországi zsidó ellenállás harcosainak egyik legteljesebb és leginkább megindító tanúbizonysága. „Üdvözletünket küldjük ebből a börtöncellából, melyet soha nem hagyunk el élve mi, fiatal harcosok, akik hamarosan meghalnak. Felajánljuk életünket szent célunk érdekében, és csak azt kérjük, hogy tetteink írassanak be az örök emlékezet könyvébe. Gyűjtsék össze ezeket a papírdarabokra vetett emlékeket, hogy össze lehessen belőlük állítani megingathatatlan eltökéltségünket a halál küszöbén.”
Egyszer Shimshont beengedték Gustához azzal a céllal, hogy ha a fiatalember látja, milyen kegyetlenül megkínozták őt, vallani fog. Ehelyett ahogy belépett őreivel együtt a cellába, Gusta kijelentette: „Igen, igaz, én szerveztem meg a zsidó harcosok csoportját, és ha megmenekülünk tőletek, megígérem, hogy újra megteszem”. A zsidó ifjúsági csoportok titkát soha egyikük sem adta ki. 1943 áprilisában a házaspár részt vett egy börtönlázadásban. Gusta volt az egyetlen női túlélő. Shimshonnal együtt egy titkos rejtekhelyre szökött és folytatták ellenállói tevékenységüket. Péntekenként 250 példányban osztották ki föld alatti újságjukat három gettó zsidó rabjainak. 1943 augusztusában megpróbáltak átszökni a magyar határon, ám árulás miatt elfogták és kivégezték őket a nácik.
Emlékük legyen áldott!