A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

A zsidó hagyomány szerint egy kisbaba születése után nemcsak az újszülött érkezése, hanem az édesanya felépülése is közösségi öröm. 

Egy kisbaba érkezése után természetesnek vesszük, hogy a család élete a gyermek körül forog. A zsidó hagyomány azonban arra is nagy hangsúlyt helyez, hogy az édesanya felépüléséért hálát adjanak. Ennek egyik legismertebb formája a gojmél bencsolás, amelyhez számos szép és különleges szokás kapcsolódik, köztük az is, hogy a szülés után az első út sok családban a zsinagógába vezet.

A zsidó pár a szülés után hálát ad

A zsidó vallásban az, aki életveszélyes helyzetből menekül meg, külön hálaáldást mond. Ezt nevezik gojmél bencsolásnak, vagyis a Birkát hágomél áldásnak. Mivel a szülést a háláchá olyan eseménynek tekinti, amelyből az édesanya Isten segítségével épségben felépül, a gyermek világra jötte után ezt a hálaadást a szülésre is alkalmazzák.

Az áldást tíz felnőtt férfi, vagyis minjen jelenlétében kell elmondani. A hagyományos közösségekben azonban az édesanyák többnyire nem mondják el személyesen a gojmélt, hogy ne kelljen tíz férfi előtt szerepelniük. Ugyanakkor vannak közösségek, ahol éppen a gyermekáldás örömére kivételt tesznek, hiszen ilyenkor amúgy is sokan látogatják az újdonsült családot.

Milyen zsidó szokások vannak a terhesség és a szülés idejére?

A zsidó hagyomány szerint a terhesség és a szülés ideje nemcsak testi felkészülés.

Többféle út vezet ugyanoda

Arra, hogy miként történjen a hálaadás, több hagyomány is kialakult. Van, ahol az édesanya a zsinagóga női részlegéről maga mondja el a gojmél áldást.

Más közösségekben a férjet hívják fel a Tórához. Amikor elmondja az áldásokat, szándékában felesége felépüléséért is hálát ad, ezt pedig úgy tekintik, mintha a gojmélt az ő nevében mondta volna el.

Létezik olyan szokás is, hogy az édesanya a Tóra felolvasás előtt elhangzó Borchu meghallgatásával és az arra adott válasszal teljesíti ezt a kötelezettséget. Több helyen ezt összekötik a férj Tórához hívásával.

Napjainkban sok családban arra is figyelnek, hogy az édesanya ne csupán az áldás miatt érkezzen a zsinagógába, hanem részt vegyen az ima fontos részeiben is: hallja a kádist, a kdusát és a Tóra felolvasást. A hagyományos források alapján azonban továbbra is a borchu meghallgatása számít a legfontosabb elemnek.

Amikor a „zsinagóga” érkezik házhoz

Nem mindenhol az édesanya indult útnak.

A magyarországi zsidó közösségekben egykor több helyen – így például Pápán – az volt a szokás, hogy egy esti ima után tíz férfi ment el az újdonsült édesanya otthonába. Így ő saját házában hallhatta a borchut, és ott kapcsolódhatott be a közösségi hálaadásba.

Ez a megható szokás jól mutatja, hogy a közösség nemcsak örült az új életnek, hanem gondoskodott az édesanyáról is.

Az első út a zsinagógába

A régi rabbinikus források egy különösen szép hagyományt is megőriztek. Az áldott emlékű, mártírhalált halt érsekújvári rabbi fia, Stern Becálél rabbi feljegyezte, hogy közösségükben arra ügyeltek: az édesanya első útja a szülés után a zsinagógába vezessen.

Ez nem pusztán jelképes gesztus volt. A Talmud szerint a frissen szült asszony különös odafigyelést igényel, nem szabad magára hagyni. Amikor azonban már részt vett a közösségi imán, ezt egy új életszakasz kezdetének tekintették: felépülése annyira előrehaladt, hogy már nincs szüksége állandó felügyeletre.

Így lett a zsinagógába vezető első út egyszerre a hálaadás, a közösséghez való visszatérés és egy fontos mérföldkő jelképe.

A hálaáldozat emléke

A hagyomány szerint azon a szombaton, amikor az édesanya először megy zsinagógába, a férjet felhívják a Tórához. Ez ma annak a hálaáldozatnak az emlékét idézi, amelyet a jeruzsálemi Szentély idején mutattak volna be a felépülésért.

Egyes közösségek ezt további gesztusokkal is kiegészítették. A németországi Wormsban például ilyenkor az édesapa viaszt ajánlott fel a zsinagóga számára. Ez a felajánlás a közösség fenntartását szolgálta, mai hasonlattal élve talán olyan lenne, mintha valaki a zsinagóga villanyszámlájához járulna hozzá.

A különböző szokások részletei ugyan eltérnek, közös üzenetük azonban változatlan: egy gyermek születése nem csupán családi öröm, hanem alkalom arra is, hogy a közösség együtt adjon hálát az édesanya felépüléséért és az új életért.

Ezért nyitja ki a zsidó férfi a frigyszekrényt, amikor várandós a felesége

Egy régi zsidó szokást, mely a frigyszekrény kitárását és a várandós feleséget köti össze.

Oberlander Báruch rabbi eredeti, forrásokkal megjelölt cikke ide kattintva olvasható.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.