Szerdán ránk köszönt áv hónap, s ezzel a háromhetes gyászidőszak különleges kilenc napjába érkezünk, melyet jiddisül nájntégnek is hívunk. A nájntég alatt különleges étkezési szokásokat tartunk, nevezetesen nem fogyasztunk húst és bort sem (kivéve sábeszkor). Ahogy a Kicur Sulchán Áruch fogalmaz:
„Szokás egész Izraelben, hogy kilenc napon áv hó újholdjától tisá beáv utánig nem esznek húst és nem isznak bort. Tilos olyan eledelt is enni, melyben hús főtt, vagy amelyben állatzsír van. Még szárnyast is tilos enni, csak akinek árt a tejes étel, az ehet szárnyashúst. Betegnek minden meg van engedve, mindamellett, ha nem esik nagyon nehezére, áv hó hetedikétől kezdve hagyja abba a húsos eledel evését. Néhol még a betegágyas nők is tartózkodni szoktak áv hó hetedikétől kezdve a hústól és a bortól, mert azon a napon mentek be a pogányok a Szentélybe.”
Ilyenkor aztán remek lehetőségünk van, hogy a szokásos csirke- vagy marhahúsleves helyett zöldséglevest készítsünk, méghozzá gazdagon.
A zöldséglevest nagyjából ahányan vagyunk, annyiféleképpen készítjük, elsőre nem is hangzik túl izgalmasnak, ezért szeretünk mindenféle fantázianeveket adni az ételeknek, hogy nagyobb kedvet csináljunk másoknak is a kóstolásra.
Nekem, az elmúlt években sikerült kikísérleteznem egy tökéletes „kerti zöldségleves gazdagon” levest – persze, ez sem a legkreatívabb név, viszont nagyon finom. Kerti, mert legalábbis egy része a kertből származik, és gazdag, mert ha már zöldségleves, akkor ne csak pár darab répa, burgonya és zeller úszkáljon a sárga lében.
Amiket én használok
- 4 db nagyobbacska paradicsom
- 3 db normál méretű vöröshagyma
- 1 db fehérhagyma
- 1 db fokhagyma az összes gerezdjével
- 1 csokor petrezselyem
- Fél zellergumó
- 1 egész zeller zöldje
- 5–6 db közepes méretű burgonya
- 3–4 db nagyobb sárgarépa
- 1 db nagyobb fehérrépa
- 4 ek. extra szűz olívaolaj
- Fűszerek: só, őrölt fekete bors, zöld koriander, fokhagyma- és vöröshagymapor
Elöljáróban, nem írom le mindenhez külön, de természetesen az összes zöldséget alaposan meg kell mosni, pucolni, a zöldeket átnézni, hogy nem bújik-e meg esetleg valami apró bogár a leveleken.
Először a paradicsomot szoktam felvágni, – ettől kellemesen édeskés lesz a leves. Mindig ki szoktam vágni a csumáját, mert gyerekkoromban azt mondták, hogy az mérgező, igaz, azt is mondták, hogy a kenyér héjában van a vitamin, és azt akkor ettől függetlenül nem ettem meg. De kicsit utánanéztem, és a paradicsom szárában valóban vannak mérgező alkaloidok, amiből a kapcsolódó zöld részbe átmehet valamennyi, meg egyébként is kemény, úgyhogy kivágom.
A paradicsomok mellé jönnek a hagymák, s bár a zöldségek kósersága viszonylag egyszerű, a hagymáknál vigyázni kell, mert azok háláchikus státuszukra nézve „dávár chárif”-ok, szó szerint „éles dolgok”, ami röviden annyit tesz, hogy átveszik annak a késnek az állapotát, amivel vágjuk.
Azaz, ha például egy húsos késsel szeleteljük fel a hagymát, akkor a hagyma húsosnak fog számítani, itt aztán idézhetnék Talmudot, Sulchán Áruchot és napjaink döntéshozóit, de ez mégiscsak egy leves receptje akar lenni, s erről részletesen majd inkább máskor írok. Az egyszerűség kedvéért tehát használjuk a zöldségvágó, párve késünket.
A felvágott paradicsomokat és hagymákat aztán megszórom a felharmadolt fokhagymaszeletekkel, amik majd puhára főnek, s majd mint a vaj olvadnak szét a szájban. Ezekre jönnek a zöldek, zellerzöld, petrezselyem, tárkony, sőt, még kapor is.
Ezekre jönnek az apróbbra vágott burgonya és zellergumó kockák, melyek majd lenyomják a zöldeket, hogy azok szintén omlósra főjenek majd. Utolsó rétegben pedig a répákat szoktam berakni. A hámozáshoz pedig a krumplifejet használom, ami már eléggé veterán, szegényke évekkel ezelőtt a szeme világát is elveszítette, s így biztos szívesen nyugdíjazná is magát, de őszintén szólva nem találok megfelelően éles és stabil hámozót amivel helyettesíthetni tudnám, így marad „ő”.
Még mielőtt vízzel felönteném a zöldségeket, előtte sózom, borsozom, korianderezem, pluszban még mindenféle hagymaporozom is, de csak azért, mert nagyon hagymaszeretők vagyunk, szóval utóbbi akár el is hagyható, de erre mások sem szoktak panaszkodni. Körülbelül négy evőkanál olívaolajat rakok hozzá, végül felöntöm vízzel.
Felforralom, majd általában három órát főzöm, hogy minden kellemesen megpuhuljon.
Jó étvágyat és majd könnyű böjtöt!