Egy fiatal Chábád-küldött majdnem kudarcba fulladt megnyitója 1974-ben csodával határos módon fordult sikerre. A Rebbe „sosem hagyja magára az embert”.
1974 nyarán Yisroel Deren rabbi a Rebbe küldöttjeként érkezett a Massachusetts állambeli Amherstbe, hogy megalapítsa a város első Chábád-központját. A kezdeti lelkesedést hamar kétségbeesés váltotta fel, amikor kiderült, hogy alig fogytak jegyek a megnyitó koncertre. A történet azonban különös fordulatot vett, amely nemcsak a hit, hanem a Rebbe jelenlétének valóságát is megmutatta, még akkor is, ha a kapcsolat „csak fejben” történt.
Zsidó sztárt kértek fel a Chábád központ megnyitójára
1974 nyarán a Rebbe küldöttjeként érkeztem a Massachusetts állambeli Amherstbe. Ez a település egy igazi egyetemi város, 5 felsőoktatási intézménnyel, melyek közül a neves University of Massachusetts a legnagyobb, ahol Isten segítségével, a Rebbe áldásával és Dovid Eidelman rabbi közreműködésével Chábád-központot alapítottam.
Abban az időben még nem voltak annyira ismertek Chábád-központok, mint manapság, ezért nagy felhajtást akartam csapni a megnyitó körül. A tervem az volt, hogy a nem sokkal korában felavatott Szépművészeti Központban rendezünk egy koncertet Theodore Bikel részvételével, aki akkor egy rendkívül népszerű zsidó előadó volt. Nem sajnáltam a pénzt reklámra, színes röplapokat nyomattam, televíziós és rádiós hirdetéseket rendeltem és minden egyéb csatornán terjesztettem a megnyitó hírét.
Csupán 87 eladott jegy…
Vasárnapra hirdettük meg a koncertet. Péntek délután, nem sokkal a szombat bejövetele előtt felhívtam a jegyirodát, hogy a forgalom után érdeklődjek. Több száz eladott jeggyel számoltam. A vonal másik végén lévő ügyintéző türelmet kért, majd a következőt mondta: „Megnéztem a számítógépben. Összesen 87 jegyet adtunk el”.
Azt hittem nem hallok jól. „Biztos benne? A vasárnapi koncertről van szó”. Mire a következő választ kaptam: „Igen, Theodor Bikel koncertjére 87 jegyet vásároltak”.
„Életem legrosszabb szombatja”
Nagyon elkeseredtem. Ez a szombat volt életem legrosszabb szombatja. Felmentem a Chábád-központ második emeletére, ahonnan rá lehetett látni a koncertteremre, és a következőt mondtam magamnak: „Yisroel, látod ott azt az épületet? Holnap ott fogsz hatalmasat bukni”. Azt nem tudom, hogy folytak-e a könnyeim, de belül zokogtam.
A fejben írt levelek a Rebbe címére
Ahogy ott álldogáltam, eszembe jutott reb Mendel Futerfas történte. Ő egy idős orosz haszid volt, aki tíz évet töltött a szibériai gulágban, majd idővel elhagyhatta a Szovjetuniót és Izraelbe költözhetett. Gyakran járt a Rebbénél New Yorkban. Azt mesélte, hogy a fogsága során eldöntötte, hogy fejben fog levelet írni a Rebbének. Elképzelte, ahogy felkészül a levélírásra, lejegyzi a sorokat, majd feladja a borítékot. Egy héttel később az Angliában élő rokonai levelet kaptak a Rebbétől, Mendel Futerfasnak címezve, mely így kezdődött: „A nekem küldött táviratára válaszolva…”
Azt gondoltam, hogy ha Reb Mendel szellemi szintjén állnék és fejben küldhetnék levelet a Rebbénk, akkor valami ilyesmit írnék:
„Rebbe, azért helyeztél ide, hogy megszenteljem Isten nevét, én pedig éppen ennek az ellenkezőjét fogom tenni. Rebbe, ments meg!”
Alig jutott a vendégeknek a Rebbe üdvözlő leveleiből
A következő reggel nem indult fényesen. A program szerint brunch fogadta volna az adományozókat, de a catering cég képviselője rossz címre ment, így az embereket nem várta semmi a helyszínen. Amikor elindultunk a koncertterem felé, felkészültem a legrosszabbra. A bejáratnál azonban hosszan kígyózó sort láttam. A jegypénztár előtt emberek tolongtak! Úgy látszik, New Englandban nem szokás előre megvásárolni a koncertjegyet.
Korábban a Rebbe küldött egy üdvözlő levelet a megnyitóra érkezőknek, amit 1000 példányban nyomtattam ki. Majdnem mindenkinek tudtam adni belőle. Elképesztő érzés volt.
A nagymama vitte az örömhírt a Rebbének
Még a nagymamám is eljött a koncertre. Még aznap este továbbutazott New Yorkba, mert a szüleimet fogadta a Rebbe a húgom esküvője alkalmából. Mután a Rebbe megáldotta az ifjú párt, a nagymamám megemlítette, hogy részt vett az új Chábád-központ megnyitóján Amherstben.
A Rebbe nagy érdeklődést mutatott és számos kérdést tett fel. Politikusok is megjelentek? A sajtó beszámolt róla? Mondtam beszédet? A szüleim eljöttek?
Miután megkapta a válaszokat, feltette az utolsó kérdést. „És mennyien vettek részt a koncerten?” Miután a nagymamám közölte, hogy több mint ezren, a Rebbe a következő megjegyzést tette: „Pedig Yisroel mennyire aggódott tegnap…”
„Erről vajon honnan tudott a Rebbe?”
Erről vajon honnan tudott a Rebbe? A családom meg volt róla győződve, hogy levelet küldtem, pedig nem így történt. Mindössze fejben írtam neki…
A Rebbe gyakran mondta a küldötteinek: „Veletek megyek. Ha elküldelek titeket valahová, elkísérlek benneteket. Nem lesztek egyedül”. Akkor értettem meg, hogy az előző pénteken, a Chábád-központ második emeletén bánkódva nem voltam egyedül. A Rebbe mellettem állt és gondoskodott róla, hogy minden rendben legyen.
Ezek nem csupán szép szavak voltak, hanem maga a valóság. Ott volt velem, utam egésze során.
Yisrael Deren rabbi a Westernd and Southern New England területen működő Chábád igazgatója. Az interjú 2014 szeptemberében készült. Forrás: myencounter
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.