A londoni Wiener Könyvtárban több mint egymillió dokumentumot őriznek – köztük számtalan igazi ritkaságot – és az anyagok gyűjtése napjainkban is tart, írja a JTA cikke.
A gyűjtemény része az a két rajz is, amelyek a XX. század elejének hírneves németországi zsidó üzletemberét, Philipp Manest ábrázolják. A képek azokban a füzetekben rejtőztek, melyeket a férfi kétéves theresienstadti fogva tartása alatt mindig magánál tartott.
A két kép mindegyike azt megelőzően készült, hogy a férfit 1944 októberében Auschwitzba deportálták volna. Az egyik egy megfáradt öregember képét mutatja beesett szemmel, lógó bőrrel. A másik heroikus figuraként ábrázolja Manest és az arcképet egy felirat is kiegészíti: „Theresienstadt kulturális úttörőjének”.
Manes a két kegyetlen theresienstadti év során tucatnyi zsidó művészt, színészt, előadót látott vendégül a gettóban és több mint 500 előadással, színdarabbal és zenei műsorszámmal szórakoztatta sorstársait, a normalitás pillanatait hozva el a leírhatatlanul borzalmas körülmények közé. Vendégei között az európai zsidó értelmiség és művészvilág színe-java szerepelt. Manes jegyzetfüzetei ritka bepillantást nyújtanak az utókor számára a holokauszt alatti életbe, ezért a könyvtár nagy becsben tartott dokumentumai közé tartoznak.
A könyvtár a forgalmas londoni Russell Square két téglaépülete közé ékelődő keskeny házban található. Fémből készült, mozgatható polcain szépen elrendezett és felcímkézett dobozok százai sorakoznak példás rendben. A bennük rejtőző dokumentumok az 1920-as évektől kezdve őrzik a németországi antiszemitizmus felívelésének és tragikus következményeinek emlékét.
| A Központi Zsidó Információs Irodát 1933-ban hozták létre egy korábbi, Alfred Wiener által még az 1920-as évek Berlinjében vezetett iroda folytatásaként. Az intézet célja a német antiszemitizmus monitorozása volt. A gyűjtemény legnagyobb részét a holokauszt előtt, illetve a soá éveiben szedték össze. Ez fontos adalék a kollekció értékelése szempontjából, mivel a kutatók és a menekültek azt tartották meg, amit akkor fontosnak tartottak megőrizni, legyen szó újságkivágásokról, röplapokról, fényképekről, füzetekről vagy bármi más dokumentumról és hiányzik belőlük az a gondolkodás, ami a holokauszt után felállított, vagyis visszatekintő jellegű gyűjteményekre jellemző. |
Wiener az első világháborúban szerzett magának múlhatatlan érdemeket és az ezt követő években lett figyelmes az egyre inkább aggasztó méreteket öltő antiszemitizmusra. Ettől fogva idejének jelentős részét a német szélsőjobb földalatti működésének monitorozásának és az ellene való harcnak szentelte. Első röpirata a „Pogromok előjátéka” címet viseli és már megjelenésekor, 1919-ben arra figyelmeztet, hogy a német társadalomban létező szélsőjobboldali és militarista csoportok szervezett erőszakhullámra készülnek a németországi zsidók ellen.
Wiener röpiratok, könyvek, röplapok és egyéb papírok gyűjtésébe kezdett annak érdekében, hogy folyamatosan követni tudja a német nacionalisták tevékenységét és ekkor nyitotta meg a német zsidók érdekképviselete alá tartozó irodáját is. 1925 körül jelentette meg a Hitler által írott Mein Kampfról szóló kritikáját.
Hitler 1933-as hatalomra kerülésének idejére Németország nem volt többé biztonságos Weiner számára, így Amszterdamba tette át a székhelyét és csapatával olyan szervezetet hozott létre, amely a Harmadik Birodalom minden pontjáról szállította nekik a zsidó élettel kapcsolatos információkat.
„Mire Hitler hatalomra került, addigra már meglehetősen kidolgozott módszerrel állapították meg, hogy mi az, amit meg kell tartaniuk” – mondta Toby Simpson, a könyvtár jelenlegi igazgatója. – „Igencsak újszerű módszereket használtak, például újságkivágásokat, különféle múló jelentőségű dokumentumokat és röpiratokat is megtartottak. Ezeket a dolgokat mások többnyire nem őrizték meg.”
Ilyen például az a fényképgyűjtemény, amelyet egy menekült zsidó pár készített és szedett könyvecskébe 1935-ben. Németország-szerte fényképezték le a különféle antiszemita jelzéseket az utak mentén, és ezt az igencsak megdöbbentő kollekciót tárták egy amszterdami eseményen a nyilvánosság elé még a fényképek készültének évében.
„Zsidókat nem látunk szívesen” – mondja az egyik tábla. „A zsidókkal való barátkozás a falu közösségéből való kizárást vonja maga után” – fenyeget egy másik egy kis falu szélén.
Az 1938-as Kristályéjszaka nyomán özönleni kezdtek a szemtanúk vallomásai és egyéb dokumentumok, melyek alapján világszerte számos politikusnak és újságnak küldtek azonnal híreket. „Amikor az ember elolvassa az itt őrzött dokumentumokat, gyakran érezhet belőlük meglepetést, pánikot vagy akár kételkedést is.”
1939-ben Wiener továbbköltözött Londonba, ahol szoros kapcsolatot alakított ki a helyi zsidó közösséggel. Munkatársaival együtt fáradhatatlanul gyűjtötte a dokumentumokat a háború vészterhes éveiben is és kétheti rendszerességgel jelentettek meg összefoglalókat megbízható informátorok információi, frissen érkezett menekültek beszámolói és európai újságok hírösszefoglalói alapján. Ezekből lassan összeállt az európai zsidó közösségek szisztematikus megsemmisítésének képe.
Egy ilyen beszámolóban szerepelt az Oświęcimben felállított koncentrációs táborról szóló első híradás is, amely akkor még 15 ezer fogolyról számolt be. Mint tudjuk, ez a láger később Auschwitz néven a náci gyilkológépezet legfőbb szimbóluma lett. Barbara Warnock, a könyvtár oktatási menedzsere ezzel kapcsolatban elmondta:
„Az emberek néha – tévesen – úgy gondolják, hogy senki nem tudott semmit egészen a legvégéig, és csak a belseni [láger] felszabadítása után fogták fel teljes mértékben, hogy mi történt. Nálunk minden adat a rendelkezésre áll ahhoz, hogy megmutassuk: bizonyos dolgok átértek Nagy-Britanniába valós időben, a holokauszt során.”
Ez annyira így van, hogy a Wiener és kollégái által begyűjtött információnak kulcsfontosságú szerepe volt a háború utáni perekben, többek között az 1946-os nürnbergi perben és az 1961-es Eichmann-perben.
Az intézmény munkatársai a háború után is úttörő munkát végeztek és az elsők között voltak, akik már az 1950-es években elkezdték a szemtanúk vallomásait összegyűjteni Európa minden részéből, az 1960-as években pedig a roma holokauszttal kapcsolatos, legkorábbi adatgyűjtő munkát kezdték meg. Végül több mint ezer tanúságtételt örökítettek meg, biztosítva, hogy ezen emberek hangja és emlékezete fennmaradjon.
Napjainkban, amikor időben egyre távolabb kerülünk a holokauszttól, még mindig gyűjtik a felszínre kerülő információmorzsákat. „Minden héten kapunk adományokat még mindig” – mondta Warnock, aki a könyvtár oktatási tevékenységének menedzsereként arról is beszámolt, hogy a gyűjtés felől egyre inkább az oktatásra fordul az intézmény munkatársainak figyelme.
A holokauszt témakörének megismertetése mellett az antiszemitizmus, a népirtás és a fasizmus veszélyei is nagy hangsúlyt kapnak az oktatási anyagaikban. A Holocaust Explained nevű weboldaluk az egyik leggyakrabban látogatott, holokauszt-oktatással foglalkozó internetes oldal. Rendszeresen megrendezett kiállításaik, előadásaik, konferenciáik szintén nagy számú érdeklődőt vonzanak. 85 ezer kötetre rúgó könyvgyűjteményük darabjait kutatók tucatjai forgatják nap mint nap a tágas olvasóteremben. Kedvességükről és segítőkészségükről híres dolgozóik szívesen kalauzolnak végig bárkit a helyszínen.
A holokauszt és a roma népirtás mellett a könyvtár az utóbbi években más genocídiumokat is dokumentált, például az iraki és szíriai jazidiak üldöztetését, a myanmari emberi jogok ellen elkövetett, vagy a Darfurban az emberiség ellen elkövetett bűnöket.
Emellett kortárs, fenyegető tartalmú dokumentumokat is gyűjtenek, valamint szorosan együttműködnek az angliai antifasiszta szervezetekkel és küzdenek a holokauszttagadás ellen.