1946. október elsején, 216 bírósági tárgyalást követően a Nürnbergben működő Nemzetközi Katonai Törvényszék halálra ítélte a náci főbűnösöket. A tizenkét emberből végül tíz került a bitófára, mert Martin Bormannt, Hitler titkárát távollétében ítélték halára (valójában már több mint egy évvel azelőtt öngyilkosságot követett el), Hermann Göring pedig a cellájában végzett magával.

A kivégzettek egyike, a Der Stürmer című antiszemita hecclapot alapító Julius Streicher akasztása előtt így kiáltott fel: „Purim ünnep, 1946”.

Ez meglepőnek tűnhet, különösen annak fényében, hogy kivégzésének dátuma (október 16.) abban az évben hosáná rábára, azaz szukot ünnepének utolsó napjára esett. Aki ismerte azonban a purimi történetet leíró Eszter könyvét, pontosabban annak kézzel, pergamentekercsre írott változatát, megdöbbentő titokra figyelhetett fel, mely némileg megmagyarázza Streicher utolsó szavait.

Ez áll Eszter könyvében (9:12-14): „S a király azt mondta Eszter királynénak: Susán fővárosban a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz embert, meg Hámán tíz fiát. És a király többi tartományaiban mit tettek! Tehát amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, úgy is lesz! Eszter pedig így válaszolt: ha jónak látja a király, engedd meg holnap is a Susánban lévő zsidóknak, hogy a mai nap rendelete szerint cselekedjenek. Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a bitófára. A király erre azt mondta, hogy úgy legyen, és kiadatott a rendelet Susánban. Hámán tíz fiát pedig felakasztották.”

A Midrás (Tánchumá, Bo 13.) bölcsei szerint az előbbi idézetben szereplő „holnap” két időpontra utal: „Van egy holnap, mely most jön el és van egy holnap, mely a jövőben”.

Ez a ködös kijelentés 75 évvel ezelőtt nyert értelmet. Ha megfigyeljük Hámán felakasztott fiainak névsorát a Megilában, azaz a kézzel írt Eszter-tekercsben, feltűnik, hogy a neveket mind nagy méretű betűkkel írták, három betű azonban (táv-sin-zájin) sokkal kisebb, mint a többi. E betűk számértéke összesen 707, melyet értelmezhetünk évszámnak is, hiszen zsidó szokás szerint az évszámokat is betűkkel adjuk meg. A jelen korra értelmezve ez az 5707-es évet jelenti, mely a polgári időszámítás szerint 1946-ra esett. Éppen arra az évre, amikor a tíz náci főbűnöst felakasztották. Ők ugyanúgy a zsidók kiirtására szövetkeztek, mint Hámán tíz fia.

A katonai bíróságok általában golyó általi halált szabnak ki. Ez alkalommal azonban a kötél mellett döntöttek, mintha Eszter királynő kérését teljesítették volna:  „Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a bitófára”.

A Megila az éc – fa kifejezést használja a bitóra. Érdekes, hogy a nürnbergi bírák ítéletét egy John C. Woods nevű amerikai hóhér hajtotta végre.

Naftali Deutsch