Egy bizarr vérvád-történet 1896-os bécsi felbukkanása megmutatta, hogyan győzheti le a józan ész a babonát.
A középkorból örökölt vérvádlegendák évszázadokon át újra és újra felbukkantak Európában, többnyire félelmet, gyűlöletet és erőszakot szítva. Egy különös bécsi eset azonban azt bizonyítja, hogy megfelelő hozzáállással és intézményi higgadtsággal még a legképtelenebb szóbeszédek is kezelhetők, sőt, nevetségessé tehetők.
A vérvád mint visszatérő mítosz
A vérvádak különösen tavasszal, a peszách idején terjedtek, amikor azt a teljesen alaptalan állítást hangoztatták, hogy a zsidók keresztény gyermekek vérét használják a macesz készítéséhez.
Jóllehet, ezek a történetek minden alapot nélkülöztek – és vallási szempontból is értelmezhetetlenek (hiszen a Tóra szigorúan tiltja bárminemű vér fogyasztását) –, sajnos, időről időre mégis utat találtak a hiszékeny, babonás közösségekhez.
Vidéki szóbeszédből fővárosi furcsaság
A vérvádak többnyire elszigetelt falvakhoz vagy szegényebb városi negyedekhez kötődtek, ahol könnyebben terjedtek az ilyen rémhírek. Éppen ezért különösen szokatlan volt, amikor 1896 őszén a Monarchia fővárosában, Bécsben is felbukkant egy hasonló történet.
Egy szakácsnő különös vallomása
Egy 43 éves szakácsnő jelent meg a rendőrségen, és azt állította, hogy a Stephansdomban hallotta, amint papok és egy sekrestyés arról beszélnek: zsidók próbálták megvesztegetni őket keresztény vér megszerzéséért. A történet részletei egyre bizarrabbak lettek, egészen addig, hogy a sekrestyés állítólag a holttestek elszállítását is vállalta volna.
A rendőrök komolyan vették a bejelentést, de gyorsan felismerték annak képtelenségét, és az asszonyt szakértőhöz irányították. A kor neves pszichiátere, Richard von Krafft-Ebing megállapította, hogy a nő hallucinációktól szenved, amit valószínűleg az általa olvasott antiszemita irodalom is táplált.
Ennyit számít a hatóságok józanesze
A bécsi történet ritka példája annak, amikor egy veszélyes szóbeszéd nem eszkalálódik tömeghisztériává. A hatóságok higgadtsága és a szakértelem bevonása megakadályozta, hogy a képtelen vádak valós következményekkel járjanak, és így az eset inkább vált nevetség tárgyává, mint tragédiává.
Forrás: „Hirek – Vérvád, mint őrültségi tünet.”, Zsidó Hiradó, 1896. 6. évf. 42. évf. 10. old.
A borítókép illusztráció. Forrás: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.