„Végre világosan fogunk látni”

A hamarosan napvilágot látó kutatás jelentőségéről és a Tett és Védelem Alapítvány (TEV), a magyarországi zsidóság belső szerkezetének, attitűdjeinek, percepcióinak pontosabb megismerése érdekében önmagára vállalt kezdeményező szerepéről Bodnár Dániel, az alapítvány elnöke, az EMIH vezetőségi tagja nyilatkozott lapunknak. 

Miért volt szükség erre a kutatásra?

Mindahányan láthatunk olyan tendenciákat a zsidó közösségi életében az elmúlt nagyjából 20 évben – mióta az utolsó ilyen méretű, átfogó kutatás készült –, amelyek azt mutatják, hogy jelentős mérvű belső szerkezeti átalakulások történnek. Ezen átrendeződések között egyebek mellett egy, a holokauszt-, illetve antiszemitizmus fókuszú paradigmáról az értékalapú zsidó létezés irányába történő elmozdulás sejlik fel a figyelmes szemlélő számára. Az ilyen módon felismerni vélt folyamatok azonban alaposan felépített tudományos vizsgálat hiányában percepciók, mindannyiunk szubjektív benyomásai maradnak. Ugyanúgy percepciók, mint az emlékezetpolitikával kapcsolatos egyéb kérdésekben megjelenő érzületek esetén: ezek mind olyan benyomások, amelyekhez nincsenek re­ferenciaadataink, de érzéseket keltenek a közösség tagjaiban.

Amikor a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) 2012-ben megkezdte a mű­kö­dését, azt mond­ta, hogy nem percepciókról szeretne gondolkodni, hanem olyan, tényleges referenciaada­tok­kal igazolható ten­denciákat kíván meg­ismerni, amelyek részben a több­ségi társadalom, rész­ben pedig a zsi­dó közösség belvilágát, de legalábbis attitűdjeit valamilyen módon leképezik.

Miért fontos a Tett és Védelem Alapítvány számára az, hogy a vállalkozás finanszírozásában meghatározó részt vállaljon?

Ennek megfelelően a mostani, az EMIH-hel, Köves Slomóval közösen kezdeményezett és előkészített kutatáshoz fűződő legfontosabb elvárásunk is az volt, hogy lassan húsz éves távlatból megtudhassunk valamit arról, hogy milyen transzformációk történtek a zsidó közéleten belül, illetve a zsidó közösség tagjai milyen módon váltottak esetleg nézőpontot a zsidósággal kapcsolatos meghatározó kérdésekben. Különös tekintettel arra vonatkozóan, hogy a holokauszt és az antiszemitizmus irányába fókuszáló tudatosság dominanciája valóban elhomályosult-e időközben – mi ezt naponta tapasztaljuk a munkánk során –, hogy legalább részben átadhassa a helyét valamiféle érdemi, akár kulturális, akár vallásos töltetű, pozitív zsidó identitásnak. Ennek érdekében az EMIH és a Tett és Védelem Alapítvány vállalta, hogy az egyébként igen költséges kutatás teljes költségvetésének valamivel több mint kétharmadát, de ha az összes egyéb járulékos költséget is figyelembe vesszük, ennél is nagyobb hányadát kormányzati és egyéb segítség nélkül, pusztán a saját forrásaira támaszkodva, a kutatócsoport rendelkezésére bocsájtja. A költségek fennmaradó, nagyjából egyharmadát másik 7-8 szervezet, köztük a Mazsihisz hozzájárulásával sikerült előteremteni.

Miben látja a kutatás jelentőségét?

A mostani kutatás során is Kovács András a munkatársaival – így az adatfelvételt végző Medián, Hann Endre – olyan jelentős szellemi teljesítményt tettek le az asztalra, amelynek fontos konzekvenciái lesznek az egész magyarországi zsidó életre nézvést. Végre világosan fogunk látni és képesek leszünk megérteni, hogy milyen szerkezeti változások mentek végbe az elmúlt húsz év során a hazai zsidóság körében.