Az Izraelbe látogatók érdekes jelenségre figyelhetnek fel: itt valóban megteheti az ember, hogy elmegy a vásárba félpénzzel.
Az izraeli fizetőeszköz, a sékel váltópénze ugyanis az agóra, amelyből jelenleg két címlet van forgalomban: 10 agórás és fél sékeles. Utóbbi értéke természetesen 50 agóra, ám ezt a megnevezést senki nem használja. Ráadásul, ha egymás mellé rakjuk a sékeleket és az agórákat, akkor kiderül, hogy éppen a fél sékeles a legnagyobb közülük.
Nézzük hát, mi ennek a furcsaságnak az oka és hogyan kapcsolódik általa a modern kori Izrael Állam a bibliai időkhöz és az Örökkévalótól kapott Szentföldhöz, hogyan él ma, kétezer évvel a Szentély lerombolása után is a Szentély részére befizetett adók és az abból finanszírozott áldozatok emléke egy olyan hétköznapi dologban, mint a fél sékeles érme.
Ezt áll a most következő Ki tiszá hetiszakasz legelején:
Ha felveszed Izrael fiainak összegét számlálásuk szerint, akkor adja ki-ki lelke váltságát az Örökkévalónak, midőn megszámlálják őket… Ezt adja mindenki, aki átmegy a számláláson: fél sékelt, a szentség sékelje szerint, – húsz géra a sékel – fél sékelt ajándékul az Örökkévalónak… A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet a fél sékelnél, hogy adja az Örökkévaló ajándékát, hogy engeszteljen lelkeitekért. (2Mózes 30:12-15)
A fél sékelnyi adó évenkénti beszolgáltatása tórai parancsolat. Azon túl, hogy ebből fedezték a Szentélyben bemutatott közösségi áldozatok, illetve a Szentély fenntartásának költségeit, egyfajta cenzusként is szolgált és kifejezte a nép minden tagja közötti egyenlőséget, hiszen szegénynek és gazdagnak éppen ugyanannyit kellett adnia.
A praktikus okok mellett ennek az adónak az volt a célja, hogy felébressze az ember szívében a vágyat az Örökkévaló akaratának végrehajtására.
A „félpénz” azt is kifejezi, hogy senki nem lehet önmagában teljes, mindenkinek szüksége van valaki másra is ahhoz, hogy együtt teljes egészet alkossanak.
Mindannyian függünk egymástól. Ezt jelenti a közösséghez való tartozás. Függünk egymástól és mindannyiunknak kötelessége, hogy adjon és kivegye a részét a közösségi életből.
Olyan fontos volt ez az adó, hogy bölcseink bevezették: az ádár hónap újholdját megelőző szombaton külön fel kell olvasni a fél sékelre vonatkozó részt e heti szakaszunkból, a Ki tiszából. Ezzel emlékeztették a Szentély idejében a zsidó népet arra, hogy kötelesek fél sékelt fizetni a Szentélynek. A fél sékelt niszán hónap újholdjáig lehetett befizetni. Ez a szombat, amely egyike a purim és peszách ünnepét megelőző négy különleges szombatnak, erről a részről kapta a nevét is: sábát skálim – a sékelek szombatja.
A fél sékel micvája emellett a közelgő purim micvája is egyben. Eszter böjtjének délutánján, a mincha ima elmondása előtt szokás három „félpénzt” adományozni (például fél sékeles érméket vagy nagyobb egységet, 5 vagy 50 sékeleseket). A Talmud szerint ez azért szükséges, hogy ellensúlyozzuk azt a tízezer ezüstöt, amit a gonosz Hámán adott Áchásvéros királynak azért, hogy megszerezze a zsidók kiirtásáról szóló rendelet kiadásának jogát.
Azt is mondják, hogy ez a három félpénz emlékeztet minket arra, hogy a zsidók a pusztai Szentély felépítése során három dolgot adományoztak a sátorszentély megalkotására, illetve az áldozatokhoz. Ha valakinek nem sikerült ezt a micvát a mincha ima előtt teljesítenie, megteheti utána, vagy az esti, illetve a másnap reggeli megilaolvasás előtt is.
A Tórában természetesen nem a mai, réz, alumínium és nikkel keverékéből készült, hárfát és Izrael Állam jelvényét ábrázoló kerek pénzről van szó. A mai, 1985-ben bevezetett izraeli sékel, hivatalos nevén a sékel chádás, vagyis új sékel nevét a Tórában használatos ezüstmértékről kapta.
| Maga a sékel szó a s-k-l gyökből származik, a megmér, mérlegel, súly szavak csoportjába tartozik. A mértékegység egyébként a Tórában már jóval korábban, még Ávráhám történeténél bukkan fel először, amikor az első ősapa négyszáz ezüstért megvásárolja Efrontól a hevroni Máchpéla-barlangot, hogy ott temesse el elhunyt feleségét, Szárát. Ma már természetesen lehetetlen megmondani, hogy ez alatt pontosan milyen súlyú ezüstöt értett, hiszen ez koronként változhatott. |
Annyi bizonyos, hogy a jeruzsálemi Templom-hegyen nemrégiben előkerült két sékeles súly 23 grammot nyom, vagyis egy sékel az első Szentély idejében 11,5 gramm lehetett.
Nyitókép: Wikipédia