Egyre többen fedezik fel az őseik hagyományát.

Ezekben a napokban számos izraeli kibucban és mosávban gyűlnek össze kora hajnalban a férfiak, hogy a félelmetes napok ideje alatt szokásos bűnbánó, szlichot imákat mondják el a helyi zsinagógában. Régebben ez elképzelhetetlen lett volna a szekularizmus bástyáinak számító mezőgazdasági településeken, hiszen ideológiájuk egyik alapköve a vallással való szembefordulás volt. Teljes generációk nőttek fel e helyeken anélkül, hogy akárcsak egyszer is betették volna a lábukat egy zsinagógába. Az utóbbi évtizedben azonban egyre több ilyen településen kezdenek el a tagok a zsidó tradíciók iránt érdeklődni, sokan vannak, akik szombatot tartanak, és kóser háztartást vezetnek. Mára alig akad olyan kibuc, ahol ne lenne zsinagóga, vagy legalább egy közösségi imák számára fenntartott terem. 

A változás motorja az Ájelet Hásáchár („esthajnalcsillag”) nevű alapítvány, melynek elsődleges célja a tradícióktól elszakadt kibuc- és mosávtagok megismertetése őseik hagyományával. A szervezetet Slomó Ráánán rabbi alapította 1997-ben. Előadásokat, szemináriumokat és közös sábátokat szerveznek, rabbikat és önkénteseket küldenek a legtávolabbi településekre is, hogy kiegészítsék a minjánt, olvassanak a Tórából vagy megfújják a sófárt. A rabbi munkája egyik legnagyobb eredményének azt tartja, hogy az érdeklődő fiatal nemzedék mellett sikerült a kezdetben bizalmatlan, sőt helyenként ellenséges időseket – gyakran a kibuc vagy mosáv alapító tagjait – is megnyernie ügyének, akik könnyes szemmel elevenítik fel gyermekkoruk már-már elfeledett tradícióit, és egy részük aktív tagja lett a helyi minjennek vagy tanulócsoportnak.

Rabbi Slomó Ráánán egy kibuctaggal
Rabbi Slomó Ráánán egy kibuctaggal
Idén már akkora volt az érdeklődés a ros hásáni imádkozás iránt, hogy kevésnek bizonyult a szervezet önkénteseinek száma. Ekkor merült fel az az ötlet, hogy a kívülről érkező segítők helyett a helyieket kellene megtanítani a sófárfújás tudományára. A gondolatot tett követte, s meghirdették ez első sófárfújó tanfolyamot, melynek keretében az érdeklődők neves rabbiktól sajátíthatták el a technikát, a kapcsolódó vallási törvényeket és szokásokat. A résztvevők elmondása szerint sokkal különlegesebb az ima, amikor a közösség tagjai maguk látják el a különböző vallási funkciókat. Ezért sokuk azt tervezi, hogy folytatják tanulmányaikat, így a jövőben már előimádkozóként és tóraolvasóként is megállják majd a helyüket.