81 évvel ezelőtt, sziván hónap 16. napján egy magyarországi idős haszid mestert, az újfehértói közösség vezetőjét, Auschwitzban a gázkamra gyilkos termébe terelték. Reb Sólem Lézer viszont úgy ment a vesztőhelyre, ahogy minden reggel a zsinagógába indult. Vértanúságának története nemcsak megrázó, hanem méltóságteljes példája is annak, hogyan őrizhető meg az Örökkévaló szeretete még az embertelenség legsötétebb óráiban is.
A holokauszt előtt virágzó zsidó élet volt Újfehértón, vagy hagyományos nevén: Rácferten. E közösség egyik kiemelkedő szellemi vezetője, a haszid világ nagyra becsült tagja, reb Sólem Lézer Halberstam volt. A rabbit a közössége javával auschwitzi gázkamra sötétében pusztították el.
Személyes kötődésem az újfehértói rebbéhez
Nyolcvanegy évvel ezelőtt, sziván hónap 16-án, reb Sólem Lézer, az újfehértói – vagy ahogy akkoriban és a mai napig sokan nevezik: rácferter – rebbe, úgy ment a gázkamrába, ahogyan máskor a zsinagógába indult reggelente: méltósággal, áhítattal, belső fényben.
Áldott emlékű nagymamám, bobbe Baszséva – nekem csak Böbe – gyakran emlegette a rácferter rebbét. A második világháború előtt Újfehértó virágzó zsidó közösség volt, lélekszáma 1941-ben meghaladta az 1300 főt. Ortodox hagyományok szerint éltek, sokan voltak haszidok is, akiket egy rendkívüli rabbi, Reb Sólem Lézer Halberstam (1862–1944) tartott össze.
Ő volt a híres Divré Chájim, vagyis Reb Chájim Halberstam (1793–1876), a cánzi rebbe fia, így már 1898-as újfehértói letelepedésekor is nagy tisztelet övezte.
Nagymamám, aki lassan másfél évtizede tért vissza a Teremtőhöz, szívesen mesélt dédapám, reb Jajszef mesteréről. Mesélt az emberszeretetéről, a hosszú dróséiról, melyeket a Tóra szépsége szőtt át, s arról is, hogyan segített kislányként a rebbe feleségének, az ősanyák minden erényével megáldott rebecen Szóró Mirjámnak (1861–1944) teát készíteni. Ezekhez a teákhoz a leveleket maga a csernobili rebbe, Mordecháj Dov Twerszky (1839–1903), a rebecen édesapja küldte a szabolcsi városba.
A közösség nagy részével együtt Reb Sólem Lézer is Auschwitzban lelte halálát. A rebecen a nyíregyházi gettóban hunyt el, így az ő sírhelye máig látogatható az ottani zsidó temető ortodox részében.
Nem zuhanyzó, hanem gázkamra
Néhány éve a VINnews hírportál egy megrázó visszaemlékezést közölt, amely tovább árnyalja a mártír rebbe alakját. A történetet reb Sájá Rosenblum fia jegyezte le. Apja ifjú házasként élt egy magyar határ menti kisvárosban, amikor reb Sólem Lézer adománygyűjtés céljából odaérkezett. Reb Sájá minden követ megmozgatott, hogy a rebbét a házában szállásolja el – kényelmes szobával, jó étellel, állandó minjennel, sőt egy saját Tóra-tekerccsel kedveskedett neki.
A rebbe el is fogadta a meghívást. Reggeli imái előtt mindig a verandán időzött, az eget nézve, mintha ott keresné a kapcsolatot a Teremtővel. Aztán belépett a házba, és arca úgy ragyogott, mint akit az Örökkévaló tüze hatott át.
Évek múltán kitört a háború. 1944 májusában az újfehértói zsidókat Nyíregyházán keresztül Auschwitzba deportálták. A 82 éves rebbét is. Reb Sájá akkor már a haláltáborban volt, ahol a krematórium mellett a ruhákat válogatta. Az új transzportban felismerte a rebbét, odament hozzá, és figyelmeztette: „Rebbe, azt fogják mondani, hogy zuhanyozni visznek, de senki sem jön vissza onnan.”
A rebbe erre ennyit válaszolt: „Sájele, megígérem neked az ojlom hábót [eljövendő világot szerk.], csak hozz nekem egy fél csésze vizet.”
Kezeit öntötte le, mielőtt átlépte volna a gázkamra küszöbét
A kérés érthető volt: a többnapos úton alig jutott egy vödörnyi víz a teljes vagonnyi embernek. Mégis, valahogy sikerült vizet kerítenie. Ám Reb Sólem Lézer nem itta meg. Kezét leöblítette vele, ahogyan azt szokás, mielőtt belépnénk a zsinagógába. Aztán elmondta a vértanúság áldását:
„Áldott vagy Te, Örökkévaló, a világ Királya, aki megparancsoltad nekünk, hogy nyilvánosan megszenteljük a nevedet.”
Ezután kérte Reb Sáját, hogy adja vissza neki a ciceszét – hogy zsidóként halhasson meg. Megfogta hű tanítványa kezét, és azt mondta:
„Sájele, te túl fogod élni a háborút. El kell mondanod az embereknek, hogy mi történt itt.”
És valóban: Reb Sólem Lézer – 5704. sziván 16-án – úgy ment a gázkamrába, ahogyan egész életében a zsinagógába indult. Arcán béke és fény ragyogott, mint aki már akkor az Örökkévaló jelenlétében járt.
Emlékéből fakadjon áldás!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.