A csokoládé az egyik legkedveltebb élelmiszer a világon. Természetesen a zsidóknak a csokihoz is sok közük van, az édes viszonyt hét pontban foglaltunk össze:

  • A kakaó felfedezése: Az első európaiak, akik találkoztak a kakaóbabbal, a Kolombusszal utazó tengerészek voltak. Az Indiába hajózó és az új földrészt felfedező expedíció 1492-ben indult útnak, éppen abban az évben, amikor a zsidókat kiűzték Spanyolországból, így a legénységhez számos zsidó tengerész is csatlakozott. Közéjük tartozott a kapitány orvosa és tolmácsa, Luis de Torres , aki végül az Újvilágban maradt, mert nem kívánt visszatérni az inkvizíció karmai közé. Bizonyos vélemények szerint maga Kolombusz is zsidó családból származott. Az első kakaóbabot Kolombusz vitte Európába, ám akkor még nem jöttek rá a fogyasztás helyes módjára. Az aztékok megpörkölték és ledarálták a babot, majd vaníliával és chilivel ízesítették. Különleges harci erőt tulajdonítottak neki. A feljegyzések szerint Montezuma király napi 50 adagot fogyasztott.
Luis de Torres
  •  A korai időszak: Eleinte Európában is az amerikai őslakók receptje szerint fogyasztották a kakaót: fűszeres, forró italként. A XVII. és XVIII. században három összetevő alkotta az italt: kakaó, cukor és vanília. Mindhárom termék kereskedelmében a zsidók játszották a főszerepet. A mai Guyana területén élő testvérpár, David és Rafael Mercado újszerű eljárással, gépesítve finomították a cukrot. Sikerüket látva a holland hatóságok eltiltották őket a cukorkereskedelemtől, ezért mexikói vaníliával és kakaóval kezdtek foglalkozni. Hamarosan a Mercado testvérek tartották kezükben a teljes mexikói csokoládéipart. Monopóliumuk csak a franciák hódításával ért véget 1690-ben. Az első modern kakaó feldolgozó üzemet egy Portugáliából elmenekült titkos zsidó, Benjamin d’Acosta de Andrade hozta létre, aki Brazília holland uralom alatti területén telepedett le, ahol újra nyíltan gyakorolhatta ősei hitét. 1645-ben azonban a portugálok elfoglalták Brazíliát, így Benjamin ismét menekülni kényszerült. Egy karibi szigeten, Martinique-en telepedett le több sorstársával együtt, ahol hamarosan átvették a kakaókereskedelem feletti irányítást. A franciáknak nem tetszett a zsidók sikere, ezért 1685-ben elűzték a zsidókat a szigetről, akik ezt követően a hollandok kezén lévő Curacaóra és a brit fennhatóság alatt álló Jamaikára helyezték át székhelyüket.
  • A csokoládé feltalálása: A mai formájában ismert, tejjel, cukorral, és egyéb összetevőkkel készülő édességet a portugál inkvizíció elől Franciaországba menekült zsidók találták fel. A francia hatóságok csak a katolizált zsidókat engedték letelepedni Bayonne közelében, és jogaikat erősen korlátozták. Megélhetésüket kereskedelemmel biztosították, ők kezdtek el kakaót, cukrot és vaníliát importálni az Újvilágban élő hittestvéreiktől.  Sikerüket nem nézték jó szemmel új hazájukban, és hamarosan eltiltották őket a kakaókereskedelemtől. Ezt a korlátozást csak 1767-ben oldották fel. A bayonne-i zsidók ekkor visszatértek őseik hivatásához, és ismét csokoládéval kezdtek foglalkozni. 1854-ben Bayonne-ban már 34 csokoládéüzem működött, melyek az ország legjobb minőségű termékeit állították elő.
  • A zsidó édesség: A zsidók bátrabban nyúltak az új alapanyagokhoz, mint keresztény kortársaik, így a zsidó konyhákban jelentek meg először a kakaóporral készülő sütemények. A katolikus egyház nem nézte jó szemmel az újdonságot, és el is tiltotta híveit az “ördög italának” elnevezett forró csokoládé fogyasztásától. 1691-ben a francia hatóságok a bayonne-i keresztényeknek tiltották meg, hogy a zsidók által készített csokoládét fogyasszák.
  • Amerika: A gyarmati Amerikában is az Ibériai-félszigetről elüldözött zsidók uralták a kakaópiacot, elsősorban a new york-i Gomez és a Rhode Island-i Lopez családok. Aaron Lopez, aki a britek elleni függetlenségi harc lelkes támogatja volt, ezt írta a háború megpróbáltatásairól: “a politikai nyugtalanság miatti élelmiszerhiány különösen sújtja a kóser előírásokat tartó zsidókat, akik gyakran kávén és csokoládén kénytelenek élni.”
A Max Brenner cukrászdája New Yorkban
  • A Sacher torta: Klemens von Metternich herceg, az Osztrák-Magyar Birodalom külügyminisztere nagy rajongója volt a csokoládénak. Egy 1832-es banketten valami különlegességgel akarta elkápráztatni vendégeit. Cukrásza éppen beteg volt, ezért egy 18 éves zsidó tanonc, Franz Sacher ugrott be a helyére, és ő alkotta meg a baracklekvárral és tejszínnel kínált csokoládés süteményt. Az édesség nagy sikert aratott, és mai is Bécs egyik jellegzetessége.
  • Izrael és a csokoládé: A náci előretörés elöl menekülő Eliyahu Fromenchenko Lettországból települt át a Szentföldre, ahol megalapította a híres Elite élelmiszerüzemet, melynek csokoládéi máig piacvezetők Izraelben. Az elmúlt két élvtizedben az izraeli csokoládéipar jelentős fejlődésen ment keresztül. 1996-ban alapították meg a kizárólag minőségi termékeket előállító Max Brenner céget, melynek csokoládéi ma már világszerte elérhetőek. A kis, különleges termékeket előállító üzemek is virágzásnak indultak, édességeik felveszik a verseny a világ legjobb csokoládéival. Az izraeliek ma már 40 millió dollár értékben vásárolnak hazai csokoládét, és 10 millió dollárért exportálnak külföldre. Olyan híres, csokoládét gyártó országokban, mint Belgiumban és Franciaországban is nagy a kereslet az izraeli termékekre, mivel nem csak finomak, de kóserek is.

Az Elite csokoládégyár 1939-ben

 

Forrás: Aish