Az ismert, zsidó származású írónő, Janikovszky Éva valójában egészen más néven látta meg a napvilágot.
Kevés olyan magyar szerző van, aki ennyire közérthetően és mégis mélyen tudott beszélni a mindennapokról, a gyerekek és felnőttek közötti örök feszültségekről. Janikovszky Éva művei generációk közös élményévé váltak, de a neve mögött egy sokrétegű, történelmi fordulatokkal teli élet húzódik meg. Életútja pedig legalább olyan izgalmas, mint könyveinek világa.
Janikovszky Éva születési neve
A később ismertté vált írónő éppen száz éve, 1926. április 23-án született Szegeden, Kucses Éva Etelka Nanetta néven. A későbbi névváltoztatások – előbb Kispál, majd 1960-tól Janikovszky – nemcsak családi, hanem történelmi és személyes fordulópontokat is tükröznek. Apja nevét magyarosította, később pedig házassága révén vált Janikovszky-vá, amely néven végül irodalomtörténeti jelentőségűvé vált.
Gyermekkorában már naplót írt, és ezekben a korai feljegyzésekben felfedezhető az a sajátos hang, amely később milliók számára lett ismerős. Nevelőapja, Donászy Kálmán, akit szeretettel „kispapának” nevezett kulcsszerepet játszott abban, hogy az irodalom az élete középpontjába kerüljön.
Édesanyja, Bartos Júlia Lili egy szegedi, zsidó polgárcsaládból származott. Anyai nagyapja Bartos Lipót könyv- és papírkereskedő, nyomdász volt, aki Princz névről magyarosított Bartosra, nagymamája pedig Schaffer Zsófia volt. Anyai nagyszüleit 1944-ben deportálták, viszont mivel a marhavagonukat nem Auschwitzba, hanem ausztriai munkatáborba irányították, így túlélték a holokausztot.
Az érettségin lezsidózták, ő mégis színjelesre vizsgázott
Az írónőről Komáromi Gabriella irodalomtörténész írt könyvet. Komáromi egy interjújában idézte fel, hogy Janikovszky-t – vagyis akkori nevén még, Kucsest – az érettségin érte az első antiszemita próbatétel. Az érettségi elnök ugyanis szóvá tette, hogy egy zsidó diák mégis hogyan viselheti a Szent Erzsébet Gimnázium egyenruháját. Erre a ő nem jött zavarba: átöltözött, majd színjelesre maturált.
Lásd: „Janikovszky-mozaikok – Találkozás Komáromi Gabriella irodalomtörténésszel”, Mértékadó, 2014. július 21–27. 2. old.
Politika és írói karrier
A második világháború utáni években aktívan részt vett a politikai életben, és gyors karriert futott be: minisztériumi tisztviselőként dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Ez az időszak meghatározta pályájának korai alakulását, ugyanakkor későbbi életében már az irodalom került előtérbe.
1952-ben házasságot kötött dr. Janikovszky Bélával. Az 1950-es évek végétől a könyvkiadás világában talált otthonra: az Ifjúsági, később Móra Könyvkiadó meghatározó szerkesztője, majd főszerkesztője lett, és évtizedeken át formálta a magyar gyermekirodalmat.
Első könyve 1957-ben jelent meg, még Kispál Évaként. Az igazi áttörést azonban 1960-ban a Szalmaláng című regénye hozta meg, amelyen először szerepelt a Janikovszky Éva név szerepelt.
Művei, amelyek végül több mint harminc kötetet és 35 nyelvre fordítást értek meg a hétköznapokból merítenek. Kimeríthetetlen témája a gyerek és felnőtt közötti kapcsolat, az apró konfliktusok és félreértések világa. Írásai egyszerre szólnak gyerekekhez és felnőttekhez, gyakran ugyanazon történeten keresztül, két külön nézőpontból.
Borítókép: Cseke Csilla, Népszava sajtófotó, 2002. november 27. kivágás.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.