Tu böáv: egy nap, számtalan emlék

Tu böáv, áv hó 15. manapság Izraelben egyfajta zsidó Valentin-nap szerepet kapott, bár – egyelőre még – nem épült rá annyira komoly iparág. Az ünnep valódi jelentése és gyökerei homályba vesznek a legtöbb ember számára, és marad a felszín, a zsidó szerelem-nap köpeny. Mint mindig, most is érdemes az ünnep mélyére ásni, mert különleges és szép szokásokra bukkanhatunk. 

Pedig tu böáv igen jelentős nap lehetett egykor, ahogy Rábán Gámliel szavaiból is kitűnik, aki azt mondta: „Nem voltak nagyobb ünnepei Izraelnek, mint áv 15-e és jom kipur, mert e napokon Jeruzsálem lányai kölcsönzött fehér ruhában mentek ki, hogy ne szégyenítsék meg azokat, akiknek nincsen.”

És mit csináltak Jeruzsálem leányai a fehér ruhákban? Így folytatja a Talmud a leírást: „Jeruzsálem lányai kimentek és a szőlőligetekben táncoltak. És mit mondtak? Fiatalember, kérlek, emeld fel tekintetedet és nézz körül, hogy kit választasz magadnak! Ne a szépséget nézd, hanem a családot! „Hazugság a báj és hiábavalóság a szépség, az istenfélő nőt illeti a dicséret”. Továbbá: „Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei” (Példabeszédek 31:30-31). Ehhez hasonlóan: „Menjetek ki és nézzétek, Cion leányai, Salamon királyt a koszorúban, mellyel megkoszorúzta őt az anyja, esküvőjének napján, szíve örömének napján (Énekek Éneke 3:11). Esküvőjének napján – ez a tóraadás. Szíve örömének napján – ez a Szentély felépítése. Épüljön fel hamar, még a napjainkban, ámen!”

Ez a nap tehát lehetőséget adott a pártalálásra a fiatalok számára, mégpedig úgy, hogy a lányok anyagi helyzetüktől függetlenül kaphassanak esélyt, hogy megmutassák magukat, ám ezzel párhuzamosan arra is figyelmeztetnek a bölcsek, mik a valódi értékei egy zsidó lánynak: nem a külső megjelenése, nem a szépsége, hanem az istenfélelme, a szerénysége és a szorgalma.

Azonban áv hó 15-én ezen kívül megannyi esemény történt a zsidó történelem során. Ezen a napon ért véget a sivatagi nemzedék tagjainak a halála és szólt újra az Örökkévaló Mózeshez a kémek bűne után. Et­től a naptól fogva házasodhattak a törzsek tagjai egymással, és ezen a napon nyert bocsánatot Benjámin törzse egy szörnyű erőszakért, amit a tagjai követtek el egy nemzedékkel korábban. Ezen a napon szabadították föl az utat Jeruzsálem felé 200 év után a polgári i.e. 574-ben és ezen a napon temethették el 15 év után a Bár Kochba felkelés leverésekor Beitárban lemészároltakat.