Ma van tu beáv – áv hónap 15.
Jom kipur és tu beáv napja a párválasztás napja volt Jeruzsálemben a Szentélyek idejében. Ez a két nap az Isten és a zsidó nép közti „eljegyzés” és „esküvő” napja is egyben. Jom kipurkor Mózes megkapta a második pár kőtáblát, beteljesítve ezzel a Szináj-hegyen kötött szövetséget, ez a nap tehát az Istennel való eljegyzés napja. Áv hónap 15. napja, mely a Szentély pusztulásának gyásznapja utáni újjászületést képviseli, és egyben azt a napot is ünnepli, amikor a Messiás eljövetelével elérkezik majd a végső megváltás, és érvénybe lép a jom kipuri „eljegyzést” követő, örök időkre szóló „esküvő”.
A Talmud leírja, hogyan mentek ki Jeruzsálem leányai a szőlőlugasokba, hogy ott táncoljanak, és mindazok, akiknek még nem volt felesége, odamehettek, és választhattak közülük feleséget maguknak. Tu beávkor a lányok egyszerű, fehér, egymástól kölcsönzött lenruhában táncoltak. Nem öltöttek magukra drága kelméket, és nem várták dúsan megrakott asztallal a kérőket. A nőtlen fiatalembereknek mélyebb kapcsolatot kellett találnia, nem választhattak külsőségek: gazdagság, vagy várható örökség szerint.
| További cikkeink a témában |
Bár napjainkban szekuláris körökben szokás ezt a napot a fentiek alapján „zsidó szerelem napjának” nevezni, a zsidó hagyományban ez a nap ennél sokkal több jelentést hordoz.
Ezen a napon a zsidó történelem folyamán több minden történt, mondják bölcseink:
1. ezen a napon kaptak engedélyt a törzsek arra, hogy egymás között házasodjanak
2. ekkor vonták vissza a nép vezetői azt a tilalmat, hogy Binjámin törzsének a tagjaival senki más nem házasodhatott korábbi szörnyű bűntettük miatt
3. ezen a napon vált bizonyossá a pusztai vándorlás utolsó évében, hogy a népből már senkinek sem kell meghalnia és mindenki bevonulhat Izrael Földjére
4. ezen a napon vonta vissza az északi Izrael királyságának uralkodója azt a tilalmat, amelyik megakadályozta, hogy a Szentélybe felzarándokolhassanak azok, akik nem akarták a felállított aranyborjút imádni
5. áv hónap 15-én temethették el a zsidók a Bár-Kochvá-féle felkelés során Bétárban elesett zsidókat. A holttestek – bár már jó ideje temetetlenül hevertek – teljesen épek és érintetlenek voltak.
6. a Talmud azt is említi, hogy ez volt az a nap, amikor a szentélybeli áldozatokhoz szánt fák vágását befejezték, ugyanis ezt követően már nem volt elég idő ahhoz, hogy az esős évszak beállta előtt megfelelően kiszáradjanak a rönkök.
Fotó: Mohamed Nohassi on Unsplash