Nincs még egy könyv, amit ennyire megbecsülnének, ilyen gyakran másolnának, és még ma, évszázadokkal a könyvnyomtatás feltalálása után is kizárólag kézzel írt formában használnának, mint a tóratekercs.
A tóratekercs a zsidó közösségek legmegbecsültebb és legnagyobb szentséget hordozó rituális tárgya, amelyet szakképzett másoló, a szófer ír meghatározott tintával pergamenre, mely természetesen csakis kóser állat bőréből készülhet.
Az Izraeli Nemzeti Könyvtár tulajdonában más értékes darabok milliói mellett számos tóratekercs található. Bár a bennük foglalt szöveg szinte betűre megegyezik, történetük, származási helyük szerint vannak köztük érdekesebb, értékesebb, jelentősebb vagy éppen szokványosabb darabok. A most bemutatott négy tekercs mindegyike felbecsülhetetlen értéket képvisel. Ráadásul igen sérülékenyek is, ezért nagyon ritka, hogy a könyvtár termeiből kikerüljenek.
Ezeréves jemeni tóratekercs
Ezek a töredékek egy nagyjából ezer évvel ezelőtt, Jemenben írt tekercsből származnak. Egy jóval későbbi könyv kötésében bukkantak rájuk, ahol alapanyagként használták a pergament. Jemenben ősidőktől fogva, a hagyományok szerint nem kevesebb mint 2500 éve él zsidó közösség, melynek sajátos hagyományai alakultak ki az évezredes különélés és elzártság, illetve a befogadó muszlim társadalommal való együttélés során.
Bár maga a Tóra ugyanaz, mint bármely zsidó közösség Tórája, egyes betűk eltérő formájúak benne, illetve néhányszor más betű szerepel a szövegben, mint a többi közösség tekercseiben. A Tóra alapanyaga különleges eljárással készült és vörösesre színezték, ám helyenként lyukak láthatók rajta, melyek némelyike a tekercs összefűzéséből származik, mások viszont határozottan több száz évvel ezelőtti rágcsálók tevékenységének nyomai.
Rodoszi tóratekercs
Ezt a darabot Görögország ma álló legrégebbi zsinagógájában, az 157-ben alapított rodoszi Káhál Sálom („a béke gyülekezete”) zsinagógában használták évszázadokon át. Rodosz szigetére nagyjából kétezer éve költöztek be az első zsidó lakosok. A kutatók úgy vélik, hogy ezt a tekercset a XIV. vagy a XV. században írták az Ibériai-félszigeten és az inkvizíció, illetve a kiűzetés (1492) elől menekülő, a szigeten letelepedő közösség vitte magával Rodoszra.
A tekercset néhány nappal a város szinte teljes lakosságának deportálása előtt csempészték ki a zsinagógából és adták át a helyi muftinak, Szulejmán Kasziloglu sejknek. Azt mondják, ő rejtette el a nácik elől egy, a közelben található mecset szószéke alatt, ahol a náciknak eszükbe sem jutott keresni. Ennek köszönhetően a tekercs – ellentétben a rodoszi zsidó közösség túlnyomó többségével – túlélte a háborút. 1673 rodoszi zsidót hurcoltak el Auschwitzba, a majdnem biztos halálba. A háború után a tekercset visszaszolgáltatták a közösség életben maradt tagjainak, majd 1999-ben ajándékozták a Nemzeti Könyvtárnak, hogy örök emléket állítsanak vele a meggyilkolt rodoszi zsidóknak.
A világ egyik legkisebb, még olvasható tóratekercse
Ez a miniatűr darab mindössze hat centiméter magas. Apró ezüstdobozkában őrzik és a készítői még illő, ezüstszállal szőtt öltözetről is gondoskodtak a számára. Közép- vagy Észak-Európában írták a XIX. vagy a XX. században. Ami igazán különlegessé teszi az apróságok között, hogy kis erőfeszítéssel tökéletesen olvasható a szövege. 1971-ben került a Nemzeti Könyvtár tulajdonába.
A zsidóságban ezeréves hagyománya van a mikrográfiának, vagyis a rendkívül apró betűkkel írt szövegnek, melynek segítségével sokszor különleges művészeti alkotásokat hoztak létre a tehetséges írók. A mikrográfia lehetővé tette a másolók számára, hogy ugyanarra az oldalra jóval több szót illesszenek.
Saul Wahl-tekercs
A legenda szerint négyszáz évvel ezelőtt egy lengyel nemes egyetlen garas nélkül maradt Itáliában. Egyetlen ember volt hajlandó segíteni rajta és hazajuttatni, egy rabbi. A nemes azt ígérte, hogy jótettének jutalmaként segít a rabbinak megtalálni Lengyelországba szakadt fiát, Sault. Nem sok idő elteltével meg is találták a fiút, akit éles eszének és egyéb kiemelkedő kvalitásainak köszönhetően hamarosan a király tanácsadója lett. A király halálát követően a méltóságok nem tudtak választani két jelölt között. Így Sault megbízták azzal, hogy legyen egy napra az ország királya és a nap elteltével bízza meg ő a következő uralkodót.
A zsidó hagyományok értelmében minden királynak birtokolnia kell egy tóratekercset. Egyesek úgy vélik, hogy ez a meglehetősen aprócska tekercs Saul Wahlé, az egynapos királyé volt. A tekercshez ezüst tóraszekrény is tartozik, melynek kicsi ajtaja egy XVII. századi tóramellvértből készült, többi része későbbi. Az éc chájim, vagyis a két rúd, melyre a pergament feltekerték, elefántcsontból készült és ezüsttel díszítették. Az egyiken szerepel a legendás tulajdonos neve: Saul Wahl. A tekercs 1977-ben került a Nemzeti Könyvtár tulajdonába.
