Tóraavatás a világ első kibucában

Kóser tóratekercset adományoztak a 107 éves Degánjá – Álef kibuc számára a közelmúltban.

A Kineret-tó partján fekvő település a világ első kibuca volt, melyet 1909-ben alapított meg tíz férfi és két nő az akkor még az Ottomán birodalomhoz tartozó területen. A harcosan baloldali és szekuláris kibucmozgalomban korábban elképzelhetetlen lett volna egy ilyen esemény, de az utóbbi időben egyre többen fordulnak a hagyományok felé. Egymást követik a vallási események: szombati és ünnepi imák, bár- és bát micvák, előadások minden korosztály számára.

A környékbeli kibucok vallási életét szervező lubavicsi küldött, Joszef Jicchák Blau rabbinak eddig mindig kölcsön kellett kérnie egy Tórát, amikor Degánjába indult, hogy az imákat vezesse és Tórát tanítson az érdeklődőknek. A floridai Sragowitz család adományának érkezése óta azonban a kibuc már saját tekerccsel büszkélkedhet.

„Tevékenységünket a kibuc tagjaival kialakított személyes kapcsolatokra alapozzuk. Meglátogatjuk őket otthonaikban, elbeszélgetünk velük az élet fontos kérdéseiről, együtt tanulmányozzuk az ősi szövegeket, és vendégül látjuk őket sábátkor és ünnepeken. Az új tóratekercs sokat segít, hogy ezt a szent munkát még jobban kiterjesszük” – mondta Blau rabbi. Az adományozóknak írt köszönő levelében kihangsúlyozta, hogy „a Tóra a legnagyobb ajándék, amelyet egy zsidó kaphat”.

A tóratekercs a New York-i Beis Yisroel Torah Gemach nevű szervezet közreműködésével érkezett Izraelbe. A szervezet elsődleges célja, hogy a világ szinte minden országában megtalálható lubavicsi kirendeltségeket kóser Tórákkal lássa el. A tekercsek nem mindig újak, előfordul, hogy régi, sérült Tórákat sikerül ismét használhatóvá tenni és visszajuttatni egy zsidó közösségbe. Izraelből eddig 30 helyről érkezett igény a szervezethez, amely már 95 tóratekercset adományozott vagy kölcsönzött az elmúlt öt év során.

A degánjái Tórának is különleges története van. A tekercs egy hónappal ezelőtt érkezett Izraelbe, egy Gus Ecion-i katonai kiképzőbázisra, ahol chanuka ünnepének második napját négy hősi halott emlékének szentelték. Sáron Gát ezredes, a bázis parancsnoka úgy érezte, hogy „az alapos fizikai képzés mellett szükségünk van a spirituális védelemre is”. A ceremóniára összegyült 200 ember felidézte az elesett katonák emlékét, majd a szófer (tóramásoló) leírta a Tóra befejező szavait. A katonák harci bemutatót tartották, majd közösen imádkoztak és gyújtották meg a chanukai fényeket.

A következő nap szállították a Tórát Degánjába, ahol nagy ünnepség keretében fogadták. „Nehéz szavakba foglalni az érzéseimet. Megindító a tudat, hogy ebből a Tórából olvasnak majd a kibucban” – monda Noa Lev, az egyik elesett katona, Chágáj Lev édesanyja.

forrás