Szimchát Tórakor nemcsak a Tóra olvasását fejezzük be és kezdjük újra, hanem a tanulás és a közösségi felelősség örök szövetségét is ünnepeljük.

Elérkeztünk a Tóra utolsó hetiszakaszához, melyet nem szombaton, hanem a Tóra örömünnepén, szimchát Tóra napján olvasunk fel, majd rögtön bele is kezdünk a legelső hetiszakaszba, hogy a tóratanulás folytonossága ne szakadjon meg. A Tóra záró fejezetében Mózes utolsó erejével még megáldja a törzseket, melyek közül ketten egy mondatban szerepelnek: „Zvulunnak mondja: Örvendj, Zvulun távoztadkor, Jiszáchár pedig sátraidban”. A midrás szerint a közös áldás oka, hogy e két törzs szövetséget kötött egymással: a hajózással és kereskedelemmel foglalkozó Zvulun megosztja bevételét Jiszáchárral, mely törzs tagjai így szabadon a tóratanulásnak szentelhetik magukat. Cserébe a tanulásért kapott isteni jutalom feléről lemondanak támogatóik javára. A Misnából tudjuk, hogy a „tóratanulás felér az összes többi micvával”, tehát mindkét fél igen jól jár a megállapodással. Erre utal a Példabeszédek könyve, amikor így ír a Tóráról:
„Élet fája az a hozzá ragaszkodóknak, és bárki tartja, boldognak mondható”.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
