A múlt héten terjedt el a sajtóban a Líbiai Zsidók Világszervezetánek bejelentése, hogy értesüléseik szerint az észak-afrikai ország fővárosában álló romos zsinagógát mindenféle engedély nélkül alakítják át az iszlám vallás központjává.
David Gerbi, egy líbiai születésű, Olaszországban élő zsidó, a Líbiai Zsidók Világszervezetének tagja április 9-én számolt be a Moked (a héber “fókusz” szóból) olasz zsidó oldalon, hogy miképpen alakul felmenői zsinagógájának sorsa. Gerbi a riportjában megállapította: a líbiai kapcsolatai által, a hozzá eljuttatott videók és dokumentumok alapján egyértelműnek látszik, hogy a Sla Dar Bishi zsinagóga végleges megszentségtelenítése folyik.
„Mivel Tripoliban ma már nem élnek zsidók és mivel a hatalom a helyi militaristák kezében van, úgy döntöttek, hogy megsértik tulajdonunkat és történelmünket. A szándék egyértelmű: kihasználják a káoszt és a hiányunkat.” – írja David Gerbi, majd folytatja: „Elképzelhetetlen, hogy szent helyünket más célra használják, mint a Tóra és az Örökkévaló dicsőítése. Őseink, akiket az autópályák alatt temettek el a zsidó temető Kadhafi általi elpusztítás után, sírnak, hogy békében pihenhessenek és igazságot kapjanak.”
Gerbi ezért, a munkálatok azonnali leállítására szólította fel a líbiai hatóságokat, hogy ne végezzenek további, visszafordíthatatlan pusztítást az épületen, melyről azt reméli, hogy egyszer a jövőben helyreállíthatnak.
A Tripoliban álló Sla Dar Bishi zsinagógát az 1930-as években a helyi születésű, olasz zsidó gyökerű Umberto Di Segni építész tervezte, aki Vittorio Di Segni professzor fia volt. A zsinagóga felépítésé egyébként a líbiai kormány kezdeményezte, az építésznek pedig az 1904-ben felavatott római Tempio Maggiore nagyzsinagóga adott ihletet.
A líbiai származású zsidók világszervezete Abdul Hamid Mohammed Dbeibeh líbiai miniszterelnöknek, az UNESCO-nak, Ján Kubiš, az ENSZ líbai küldöttjének, továbbá az Egyesült Államok és Olaszország líbiai nagyköveteinek támogatását kéri, hogy védjék meg Tripoli épített zsidó örökségét, beleértve a Sla Dar Bishi zsinagógát is.
A líbiai zsidó jelenlét egészen az időszámításunk előtti 3. századig vezethető vissza és onnantól kezdve egészen a 20. század második feléig folytonos volt. A legtöbb zsidó a fővárosban, Tripoliban és a második legnagyobb városban, Bengáziban élt (egy 1903-as felmérés szerint előbbiben 14 000, míg utóbbiban 2000 zsidó élt). 1911-ben Olaszország gyarmatosította Líbiát, ami eleinte az ősi zsidó közösség növekedéséhez vezetett, azonban, ugyanez hozta el a közösség pusztulásának kezdetét is, ugyanis a fasiszta Olaszország 1936-tól Líbiában is elkezdte bevezetni a különböző antiszemita törvényeket. A folyamatos faji elnyomás ellenére a líbiai fővárosnak még 1941-ben is a negyede zsidó vallású volt, akik összesen 44 zsinagógát működtettek. 1942-ben, amikor a náci német csapatok elfoglalták Bengázit, akkor a valamivel több mint 3600 fős közösségből mintegy 2000 embert deportáltak a sivatagba, majd fokozatosan egyre többeket és többeket deportáltak más városokból is. A britek 1943. január 24-én szabadította fel az észak-afrikai koncentrációstábort, ahol tífusz, pestis és tetvek is pusztítottak.
Líbia felszabadulása után nem ért véget a zsidók elleni erőszakhullám, 1945. november 5–7. között több mint száznegyven zsidót öltek meg a tripolitaniai pogromban, a zsinagógákat és a zsidó otthonokat pedig szinte kivétel nélkül kifosztották. A feszült hangulat hozzájárult ahhoz, hogy 1949–1951 között az akkor mintegy 40 000 fős líbiai zsidó közösség tagjai tömegesen – a közösség háromnegyede – kivándorolt Izraelbe. 1958-ban a líbiai zsidó hitközségeket törvényileg feloszlatták és a zsidókat másodrendű állampolgárokká minősítették, –az igazi líbiai állampolgárságot mindösszesen hat zsidónak adták meg. 1967-ben, a hatnapos háború után szélsőségesek tizennyolc zsidót öltek meg Líbiában. Ezek után a zsidó közösség arra kérte I. Idris királyt, hogy engedélyezze számukra, hogy „ideiglenesen” elhagyják Líbiát, ezt pedig a király nem csupán megengedte, de fel is szólította őket a távozásra. A mintegy 7000 fős közösségből 6000 főt evakuáltak Rómába, ahol a kimentettek mintegy harmada le is telepedett.
1969-ben Muammar Kadhafi ezredes került hatalomra, aki az összes zsidó vagyont elkobozta a és a közösség maradékát elűzte az országból. 2002-ben hunyt el az utolsó ismert líbiai zsidó, Esmeralda Meghnagli.
2011-ben Kadhafi halála után az átmeneti tanács elnöke újból felvette a Líbiai Zsidók Világszervezetével a kapcsolatot, minek kapcsán David Gerbi 44 év után visszalátogatott Tripoliba. Reméljük, hogy a tíz évvel ezelőtti gesztusoknak a jegyében és az Örökkévaló segítségével békés keretek között fog rendeződni a Sla Dar Bishi zsinagóga sorsa!
Cseh Viktor
Források:
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.