Tisá beáv: gyásznap, a zsidó év legszomorúbb napja, 25 órás szigorú böjt, ami hétfő este (augusztis 12-én) 20:00-kor kezdődik.
Sábát cházon: a látomás szombatja. A tisá beáv böjtnapját megelőző szombat, amikor Jesájáhu próféta látomását olvassák fel a zsinagógákban.
Sábát náchámu: a vigasztalás szombatja. A tisá beávot követő szombat, amikor a felolvasott prófétai szakasz ezekkel a szavakkal kezdődik: Náchámu, náchámu ámi – vigasztalódj, vigasztalódj, népem.
Kinot: az esti ima részeként felolvassák az Échát (Jeremiás siralmait), valamint a kinot nevű szomorú, a zsidó népet ért tragédiáról és veszteségről szóló költeményekből álló gyűjteményt.
Échá: tisá beáv estéjének legfontosabb szövege az Échá néven ismert siralomgyűjtemény, melyben Jirmejá (Jeremiás) próféta Jeruzsálem elestét, a Szentély pusztulását és a zsidó nép száműzetését siratja. Hagyományosan sírásra emlékeztető dallammal olvassák fel a függönyétől megfosztott tóraszekrény előtt a földön vagy alacsony széken ülve, félhomályos zsinagógában.
Alacsony szék: tisá beáv napján tartózkodunk az örömteli dolgoktól, ide tartozhat egy séta, újságolvasás, rádióhallgatás és az is, hogy – a háláchikus dél időpontjáig – nem ülünk normál méretű ülőalkalmatosságon, csak sámlin, alacsony széken vagy a földön.
Com moil: Böjtnapokon elterjedt, hogy com kál, vagyis könnyű böjtöt kívánnak egymásnak az emberek, de egyre gyakrabban használják a com moil, vagyis a jelentőségteljes böjtöt formulát, mely a böjtölés spirituális oldalát helyezi előtérbe. Tisá beávkor azonban nem szokás az embereknek köszöntenie egymást.
Szeudá máfszeket: elválasztó étkezés. A tisá beávot megelőző étkezés. Könnyű, egyszerű, mindössze egyetlen, tejes vagy párve fogásból áll (hiszen húst nem szabad fogyasztani ezekben a napokban), melyhez sok helyütt kenyeret fogyasztanak.
Hamuba mártott tojás: A zsidó gyász hagyományai között szerepel a lencse és a tojás fogyasztása, mivel kerekségük az élet körforgására emlékeztet. Míg a tojás maga az élet kezdete és vége, addig a lencse az egyetlen olyan hüvelyes termény, melynek nincsen semmiféle nyílása, vagyis szája, és ebben hasonlít egy gyászolóhoz.
Nem bőrből készült cipő: az örömteli dolgoktól való tartózkodás egyik jele, hogy nem veszünk bőrcipőt. További ilyen jel például, hogy a megszokottnál kevésbé komfortosan alszunk, nem mosakszunk és nem használunk illatszereket, a férfiak csak a délutáni imához vesznek táleszt és tfilint és a zsinagógában a tóraszekrényről leveszik a díszes takarót.