Tíz percre Anne Frank búvóhelyétől több mint száz zsidó életét mentette meg a holland ellenállás egyik legbátrabb női hőse.
Mindössze tíz percnyire lakott Anne Frank búvóhelyétől, mégsem ismerték egymást. Tina Strobos holland orvostanhallgató édesanyjával és nagymamájával együtt több mint száz zsidó életét mentette meg. Hamis papírokat készített, rejtekhelyeket építtetett, fegyvereket csempészett, és nyolc Gestapo-razziát élt túl.
Tina Strobos 1920-ban született Amszterdamban egy ateista, szocialista családban, ahol természetesnek számított az üldözöttek segítése. Nagymamája már az első világháború idején is menekülteket bújtatott, így amikor a náci megszállás elérte Hollandiát, a család számára nem volt kérdés, hogy csatlakoznak az ellenálláshoz.
A fiatal Tina eredetileg pszichiáter szeretett volna lenni, és az Amszterdami Egyetem orvosi karán tanult. Tanulmányait azonban félbe kellett szakítania, amikor a diákok megtagadták a német megszállók iránti hűségeskü letételét. Ekkor csatlakozott a holland ellenállási mozgalomhoz.
Hamis papírok, életveszélyes küldetések
A náci megszállás első éveiben Tina futárként dolgozott. Kerékpárján fegyvereket, rádiókat, robbanóanyagokat és élelmiszerjegyeket szállított az ellenállóknak, illetve a bujkáló zsidóknak.
Legfontosabb feladata azonban a személyazonossági okmányok megszerzése és hamisítása volt.
Társasági összejöveteleken és rendezvényeken észrevétlenül ellopta a vendégek személyi igazolványait, majd a fényképeket és ujjlenyomatokat a bujkáló zsidók adataira cserélték. Később már zsebtolvajokat is beszervezett, akik az amszterdami pályaudvarokon szerezték meg a szükséges okmányokat.
Még saját nagynénje temetésén is kivette a gyászolók kabátzsebéből az útleveleket, mert tudta, hogy minden egyes dokumentum egy ember életét jelentheti.
Egy ház, amely százak menedékévé vált
Édesanyjával és nagymamájával közösen családi panziójukat az amszterdami Nieuwezijds Voorburgwal utcában az ellenállás egyik legfontosabb búvóhelyévé alakították.
Az épület különleges elrendezése, széles folyosók, több lépcsőház és számos ajtó, lehetővé tette, hogy razzia esetén a bujkálókat pillanatok alatt elrejtsék vagy másik kijáraton kimenekítsék.
Egy nap egy ismeretlen férfi jelent meg az ajtóban szerszámosládával a kezében.
„Az ellenállás ácsa vagyok. Mutassa meg a házat, építek egy rejtekhelyet”
– mondta.
A padláson olyan titkos búvóhelyet alakított ki, amelyben három ember is elfért. A rejtekhelyet annyira ügyesen álcázták, hogy később még Tina is alig találta meg, amikor évtizedek múltán visszatért az épületbe.
Nyolc Gestapo-razzia
A Gestapo összesen nyolcszor kutatta át a házat. A razziák rendszerint órákig tartottak. A katonák végigkopogtatták a falakat, szuronnyal átszúrták a válaszfalakat, leszedték a képeket, feltekerték a szőnyegeket, mégsem fedezték fel sem a padláson rejtőző embereket, sem az elrejtett fegyvereket, rádiókat és hamis iratokat.
Tina többször is kihallgatásra került, rendszeresen bántalmazták, egy alkalommal pedig egy Gestapo-tiszt olyan erővel lökte a falnak, hogy elvesztette az eszméletét.
A család csengőrendszert szerelt fel az egész házban. Ha veszély közeledett, egyetlen jelzésre a bujkálóknak csak néhány másodpercük maradt, vagy a titkos padlásrejtekhelyre húzódtak vissza, vagy az ablakon keresztül átmásztak a szomszédos épületbe.
A legtöbben csak néhány napot vagy hetet töltöttek náluk, mielőtt új, hamis személyazonossággal vidéki rejtekhelyre vagy külföld felé indultak tovább.
Mindössze tíz percre Anne Franktól
A Strobos család háza alig tíz perc sétára volt attól az épülettől, ahol Anne Frank és családja bujkált. A két történet azonban soha nem találkozott. Tina nem ismerte Anne Frankot, és nem tudta, hogy a közelben rejtőzködnek. Csak évekkel később értesült róla, hogy a Frank családot elárulták és deportálták Auschwitzba, illetve Bergen-Belsenbe. Egyedül Anne édesapja, Otto Frank élte túl a holokausztot.
Évtizedekkel később Tina így emlékezett vissza:
„Ha tudtam volna, hogy ott vannak, kicsempésztem volna őket az országból.”
Orvosként folytatta életét
A háború után befejezte orvosi tanulmányait, majd Londonban Anna Freud irányításával pszichiátriát tanult. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol gyermekpszichiáterként és családterapeutaként dolgozott évtizedeken át.
1989-ben a jeruzsálemi Jád Vásem intézet Tinát és édesanyját a Világ Igazai címmel tüntette ki a zsidók megmentéséért.
Saját szerepéről mindig szerényen beszélt:
„Egyszerűen ezt diktálta a lelkiismeretünk. Nem lehetett tétlenül nézni, ahogy zsidó embereket meggyilkolnak.”
Édesanyja annak idején figyelmeztette, hogy
„Tudod, hogy ezért minket is megölhetnek”.
Tina válasza egyszerű volt:
„Inkább meghalok, mint hogy egy náci társadalomban éljek.”
Tina Strobos egészen 2009-ig praktizált orvosként. 2012. február 27-én, 91 éves korában hunyt el New York államban.
A történészek becslése szerint családjával együtt több mint száz zsidó életének megmentésében vett részt. Bátorságuk egyik legkülönlegesebb emléke pedig az a titkos padlásrejtekhely maradt, amelyet a Gestapo nyolc razzia során sem fedezett fel.
Emlékükből fakadjon áldás.
Fotó: AI
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.