Hétköznaponként megosztunk egy versrészletet a Tehilimből, egy rövid gondolattal, Ilana Oirechman rebecen emlékének ajánlásával. Célunk, hogy a következő egy év során nap mint nap közösen elmondjunk egy sort, ezzel is emelve elhunyt lelkét és teljesítsünk egy jócselekedetet.
Indul a Tehilim-kihívás – napi 1 vers a Zsoltárok könyvéből
Szeretnénk lehetőséget adni mindannyiunknak, hogy együtt, közösségként, nap mint nap emeljük Ilana Oirechman rebecen lelkét – egy egyszerű, de mély erejű micvával a Tehilim oldalairól.
Célunk, hogy a következő egy évben együtt, közösen mondjunk el minden nap egy sort – akár reggel, akár este, akár egy percre megállva a napi rohanásban.
Ez a micva, bármilyen kicsinek is tűnik, a zsidó hagyomány szerint hatalmas fényt hoz a világba – és egy emelkedő léleknek örök ajándék.
Tizenötödik nap
„Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.” (Zsoltárok 9:19)
Ez a zsoltár azt tanítja, hogy a remény nem illúzió, hanem szent kötelék Isten és az ember között. A szegények reménye nem puszta vágyakozás – hanem egy bizalom arra, hogy az igazság helyreáll, még ha nem is azonnal. A Teremtő nem feled, és nem hagyja, hogy a fájdalom legyen az utolsó szó.
Ez a vers nemcsak vigasz, hanem felhívás is: legyünk mi is azok, akik nem felejtenek el – ne a feledés, hanem az emlékezés és a részvét emberei. Mert ahogy Isten emlékezik, úgy nekünk is emlékeznünk kell: azokra, akiknek reménye még csak csírázik – de az Ő kegyelmében már biztos gyökeret vert.
|
Ilana Oirechman rebecen
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.