A holokausztot csupán néhány zsidó élte túl Észtországban, majd jöttek a szovjet elnyomás évtizedei. Ma mégis a zsidó élet újjászületésének lehetünk tanúi – állítja Dr. Eliyahu (Ilja) Smorgun, aki egyike a vallásos észtországi zsidóknak. A 32 éves fiatalember a Tallini Egyetemen oktat és a város zsidó közösségének egyik vezetője.
Hogyan foglalná össze Észtország és az észt zsidó közösség történelmét?
Észtország a cári Oroszország által ellenőrzött terület volt 1710-ről 1917-ig, a bolsevik hatalomátvételig. Ezt követően három éven keresztül függetlenségi háborút vívott, majd 1920-ban kivívta függetlenségét, melyet a II. világháború kitöréséig meg tudott őrizni. 1940-ben a Szovjetunióhoz csatolták, majd 1991-ben nyerte vissza önállóságát. Észtország ma már az Európai Unió tagja, gyorsan fejlődő gazdasággal.
Az ország első zsidó lakói a kantonisták közül kerültek ki. Ők fiatalon a cári seregbe sorozott zsidók voltak, akik 25 évnyi szolgálat után olyan területeken is letelepedhettek, ahol egyébként zsidóknak ez tilos volt. A zsidók sokkal szabadabban éltek Észtországban, mint az orosz birodalomban. A II. világháború előtt már számos észt városban működött zsinagóga.
A szovjet megszálláskor mintegy 5000 zsidó élt az országban. Közülük ötszázat Szibériába deportáltak. A náci megszálláskor a legtöbb zsidó a Szovjetunióba menekült. A hátramaradt ezer zsidót a németek és helyi szövetségeseik gyilkolták meg. A háború után gyors iparosítás zajlott az országban, melynek következtében sok zsidó költözött ide a Szovjetunió más területeiről. Ez a magyarázata annak, hogy az észtországi zsidók szinte kivétel nélkül orosz anyanyelvűek.
Milyen volt zsidóként felnőni Észtországban?
A legtöbb kortársam úgy nőtt fel, hogy semmit sem tanult a gyökereiről. A tallini nagyzsinagógát a háborúban bombatalálat érte, és senki sem próbálta felújítani. A szovjet hatalomátvételt követően nem sok lehetőség volt a hagyományok továbbadására, így már a nagyszüleim generációja is meglehetősen eltávolodott a zsidóságtól. Az egyetlen dolog, ami a zsidóságukra emlékeztette őket, az a nemzetiség rovat volt a személyi irataikban. Végül a nyolcvanas évek legvégén kezdett kissé felpezsdülni a zsidó élet az országban.
Hogyan fedezte fel saját zsidó örökségét?
17 éves koromban egy izraeli utazáson vettem részt a bátyámmal, a Mekorot alapítvány szervezésében. Olyan lelkesen tértem haza, hogy körülmetéltettem magam, választottam egy zsidó nevet és elkezdtem zsinagógába járni. Nem volt racionális magyarázatom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Ezt követően a Chábád egyik oktatási programjába kapcsolódtam be, ahol megértettem, hogy nem elég tanulni a zsidóságról, meg is kell élni azt. Lassanként elkezdtem szombatot tartani és kóser konyhát vezetni.
Milyen a zsidó élet ma Tallinban?
A belvárosban áll egy nagy közösségi központ. Zsinagóga, kóser konyha, mikve, tantermek és a zsidó szervezetek irodái találhatóak benne. Hála Istennek pezseg az élet, összesen 14 oktatási program közül lehet választani. Idén azt tervezzük, hogy észtül és angolul is indítunk programokat, hogy egy zsidó se maradjon tanulási lehetőség nélkül. Ezen kívül minden nap minjenben imádkozunk. Létrehoztunk egy délutáni foglalkoztatót zsidó gyerekeknek, ahol jól érzik magukat, informális módon tanulnak a zsidóságról és kóser ebédet kapnak.
Mennyire elérhetőek a kóser élelmiszerek Tallinban?
A zsinagóga mellett működik egy kóser konyha, és a közelmúltban nyílt egy kóser bisztró is. Büszkék vagyunk rá, hogy egy ilyen kis közösség is képes egy kóser éttermet fenntartani.
Meséljen valamit a családjáról!
A feleségemet egy házasságközvetítőn keresztül ismertem meg Moszkvában. Ő Jekatyerinburgból származik, és a moszkvai Chábád szemináriumban tanult. Nehéz döntés volt számára elhagyni a Moszkvát, ahol pezsgő zsidó élet van és a közösség támogatja a fiatal házaspárokat. De tudtuk, hogy Tallinban igazán nagy szükség van ránk, példát kell mutatnunk. Ez a saját családomon belül is működik: a bátyám is nagyon közel került a zsidósághoz, apám pedig, akit korábban nem igazán foglalkoztatott ez a téma, ma már rendszeresen zsinagógába jár és tfilinben imádkozik.
Istennek hála, már két gyermekünk született. Az oktatásuk nehéz kérdés lesz. Egyelőre nincs problémánk, mert zsidó óvoda működik a városban. Van ugyan egy iskola, ahol tanítanak hébert és más zsidó tárgyakat, de a tanulók többsége nem zsidó és az étel sem kóser. Néhányan gondolkodunk azon, hogy talán érdemes lenne alapítani egy zsidó magániskolát. Ha más nem lesz, még mindig ott van a lubavicsi küldöttek online iskolája.
Mi a helyzet az észtországi antiszemitizmussal?
Egyéni szinten nyilván létezik antiszemitizmus, ahogy minden más helyen is, de össze sem lehet hasonlítani azzal, ami néhány európai országra jellemző. Ezen felül Kot rabbi és Boris Oks, a hitközség elnöke jó viszonyt ápol a politikai vezetéssel, amely igen barátságos a zsidó közösséggel.
zsido.com
Forrás: crownheights.com