A zsinagóga nem egyszerű terem vagy épület, hanem szakrális és tiszteletet parancsoló hely. A zsinagógának szentsége van és megfelelő viselkedési módot követel mindenkitől, aki oda betér. Nem szabad kiabálni, szaladgálni és nem illő hátat fordítani a tóraszekrénynek (kivéve a péntek esti Lechá dodi ima éneklésekor, amennyiben a közösségben szokás megfordulni). Férfiak nem léphetnek fedetlen fővel a zsinagógába és a nőknek oda kell figyelniük arra, hogy a cniut, a szemérmesség törvényeinek megfelelően legyenek öltözve. Nem illik telefonálni, oda nem tartozó dolgokról értekezni, pletykálkodásnak pedig semmiféle helye sincs a zsinagógában.
A zsinagógába csak a helyszínhez kapcsolódó céllal és indokkal szabad belépni.
Csak azért például, hogy valakivel beszélhessen az ember, nem illik odamenni, ha mégis úgy alakul, akkor legjobb, ha elmond néhány zsoltárt, tanul egy keveset, vagy legalább csendben üldögél és a hely szentségére figyel. Ugyanígy, ha egy zsinagógának két bejárata van, melyek két különböző utcára nyílnak, nem szabad a zsinagógát az út lerövidítésére használni. A zsinagógát tisztán kell tartani, nem szabad összepiszkolni a padlóját vagy széthagyni a szemetet.
 Augusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. |
Ehhez kapcsolódik a következő történet.
Jeruzsálem 1517-ben került ottomán uralom alá. I. Nagy Szulejmán három évvel később lépett trónra. Majdnem fél évszázadon át tartó uralkodása során számtalan nagyszerű épületet emelt a szent városban, melyek egy része a mai napig látható. Róla szól e történet.
Amikor Szulejmán megérkezett Jeruzsálembe, természetesen a saját szemével is látni akarta a várost. Ahogy azonban közeledett a Templom-hegyhez, egyre inkább orrfacsaró bűz érződött. Tekergette a szultán a nyakát, hátha meglátja, hogy honnan jön a szag, amikor egyszer csak meglátta, hogy valaki kinéz az ablakán és hopp, máris kilöttyinti a kezében levő vödör tartalmát az utcára. Jött egy másik asszony, ő is kizuttyantotta vödréből a piszkos, büdös szemetet. Hamarosan megjelent egy harmadik, vödörrel a kezében, nagyot lendített a karján, és… „Állj!” – kiáltotta a nagy hatalmú szultán, sok millió alattvaló ura. – „Mit csináltok itt, mit dobáltok itt és mi ez a bűz egyáltalán?”
Az asszony nagyon megijedt, nyakát behúzta, pislogott, de a szultán nem tágított és követelte, hogy magyarázzák el, mi történt. Végül nem tehetett mást, belefogott: „Fenséges és nagy hatalmú Szulejmán szultán. Én egészen Betlehemből gyalogoltam idáig, hogy teljesítsem apáim örökségét és anyáim hagyományát.” – „És, mi lenne az?” – érdeklődött a szultán. – „Sok-sok száz évvel ezelőtt a hatalmas Római Birodalom császárai uralkodtak e földön. Lerombolták a zsidók szentélyét, a zsidókat megölték vagy elhurcolták és megparancsolták, hogy a romokat tüntessük el. De hogyan is tüntethettük volna el? Ekkor nagy tiszteletű őseinknek csodálatos ötlete támadt. Ha ide hordjuk a szemetet, előbb-utóbb feltölti a romokat és nem marad itt semmi.” – „Hát innen fúj a szél? Követelem, hogy azonnal tisztítsátok meg az egész területet! Szultáni szaglásomat bántja e szag!”
Az asszony tiltakozott, addig-addig, míg a szultán megelégelte a dolgot. Megparancsolta a szolgáinak, hogy azonnal dugjanak el néhány aranytallért a szemétben, majd kihirdette a környéken mindenfelé, hogy a szemét között hatalmas aranyak rejtőznek. Több se kellett az éhező népnek! Nyomban elfelejtették a rómaiakat és a szemetesvödreiket és vadul ásni kezdtek. Egykettőre el is hordták a szemetet a Siratófalnak még a környékéről is, Szulejmán szultán örömére.
A Siratófal a világ egyetlen szabadtéri ortodox zsinagógája, melynek már számtalan aspektusáról szóltunk. A Siratófal élővilágáról például itt, köveiről itt , történetéről itt, a falba dugott cédulákról pedig itt írtunk.
Fotó: Wikipédia
