A Siratófal repedéseibe dugdosott kis papírok jól ismert látványt nyújtanak az oda látogatónak. Mik ezek a papírszeletek? Erről szól a Siratófal különféle aspektusait bemutató sorozatunk következő része.
E papírokat jiddisül kvitelnek, magyarosan kvitlinek hívják. Hászid zsidó körökben alakult ki az a szokás, hogy a hászid udvar vezetője, a rebbe követői felírják egy darab papírra a kérésüket, kérdésüket, és úgy nyújtják azt át a rebbének segítség, illetve áldás reményében. Ezekben például egészséget, gyermekáldást, munkát, megélhetést, sikereket kérnek, vagy betegségből való felgyógyulást, biztonságos utazást, vagy a megfelelő házastárs megtalálását. E szokás alapja a kabala egyik könyvében, a Zohárban olvasható. A szöveg azt mondja, hogy mivel a cádik (szent életű, igaz, jámbor ember) teljes mértékben az istenszolgálatnak és zsidó testvérei kiszolgálásának szenteli magát és az életét, imái és kérései sokkal könnyebben elfogadást nyernek az Égben, mint az az egyszerű emberek esetében történik. Vannak, akik adományt is adnak a kvitli mellé. Fontos, hogy hacsak lehetséges, héber nevet írjunk a papírra, ha áldást, imát, segítséget kérünk bárki számára, az illető anyjának héber nevével együtt.
Emellett a zsidók nemcsak a rebbének nyújtanak át kvitlit, hanem különlegesen szent életű, jámbor, tudós emberek sírja mellé is helyeznek kvitliket, abban a reményben, hogy az eltávozott közbenjár a kvitlit író érdekében az Égben. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi és apósa, a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi sírjához is rengetegen helyeznek el kvitlit. Igen kedvelt helyek még erre a célra például a lizsenszki Elimelech rabbi nyughelye Lengyelországban, vagy a breszlávi hászidok rebbéje, Náchmán rabbi sírja az ukrajnai Umánban.
A Siratófal réseibe is számtalan látogató rejti személyes imáit, kéréseit évszázadok óta annak a midrásnak az alapján, mely szerint az Isteni Jelenlét, a Sechiná sosem hagyta el a Nyugati Falat. Egy másik, kabalisztikus hagyomány pedig arról szól, hogy minden egyes ima, hangozzék el a világ bármely pontján, a Templom-hegyen keresztül jut el az Égbe, a Mindenhatóhoz.
A szokásról legelőször a munkácsi rebbétől, Chájim Elázár Sapira rabbitól (1868-1937) értesülünk. Szentföldi látogatásáról írva ő mesélte el, hogy a marokkói Chájim ibn Átár rabbihoz (1696-1743) elment egyszer egy kétségbeesett ember, aki annyira elszegényedett, hogy egy falat kenyeret sem tudott vásárolni magának és a családjának. A rabbi, aki Or Háchájim néven is ismert, pergamentekercsre írott amulettet adott át neki, és azt mondta az elkeseredett férfinak, hogy helyezze ezt az amulettet a Siratófal megszentelt kövei közé. Egy másik alkalommal az Or Háchájim egy tanítványa kereste meg mesterét azzal, hogy Marokkóból Jeruzsálembe vándorolna. A rabbi neki is átadott egy amulettet, és felszólította, hogy amint megérkezik, helyezze azt el a Siratófal egy repedésében. A tanítvány, aki később Chidá néven vált elismert rabbivá, saját személyes sikereit ennek tulajdonította, a falba dugott cédulán ugyanis ez állt: „Drága Istenem, add, hogy tanítványom, Ázuláj sikeres legyen Izraelben!”
Napjainkban évente több mint egymillió, hosszabb-rövidebb, a világ szinte minden nyelvén és változatos alapanyagokra írt kvitlit helyeznek el a Siratófal réseiben. A Siratófal rabbijához évente levelek százai érkeznek „Isten, Jeruzsálem” címzéssel. Ő ezeket összehajtogatva a falba teszi, ugyanúgy, mint a faxon, szöveges üzenetben, e-mailben és egyéb módokon érkező kéréseket, kívánságokat, imádságokat. A Fal rései azonban előbb-utóbb megtelnek, imaszövegeket azonban a zsidó törvények szerint nem dobhatunk ki. A cetliket évente kétszer erős vízsugárral eltávolítják a falból, majd összegyűjtik és eltemetik az Olajfák-hegyén található zsidó temetőben. A túlságosan nagy mennyiségben összegyűlt cédulákkal máshol is így járnak el: eltemetik, vagy elégetik őket.
Napjainkban, mint látjuk, a technológia segítségével azok is eljuttathatják kéréseiket egy-egy cádik sírjához, vagy a Siratófalhoz, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak személyesen ellátogatni oda. Az interneten számos ilyen szolgáltatás létezik, a Siratófalhoz például ezen a linken küldhetünk kívánságcédulákat. Az oldalak üzemeltetői megígérik, hogy nem adják ki senkinek sem a küldő adatait, sem a kívánságát, valamint ígéretet tesznek arra is, hogy a megfelelő helyen elhelyezik a cédulákat. E szolgáltatások sokszor ingyenesek, vagy minimális, cedákára (adományra) fordított hozzájárulást kérnek értük.
zsido.com