Február 10-én leplezték le Winchesteri Licoricia bronzszobrát a rendkívül befolyásos, XIII. században élt nő egykori otthona közelében, Winchester középkori zsidónegyedében – írja a Kveller.

Az alkotást a neves művész, Ian Rank-Broadley készítette, saját zsidó lányát és unokáját véve mintának. A szobor felirata a Tórát idézi:

„Szeresd a felebarátodat, mint önmagadat”.

A korai Anglia zsidó közösségéről nem sokat tudunk, mert 1290-ben I. Eduárd király száműzte őket országából. A zsidók ekkor Franciaországba, Spanyolországba, Portugáliába és Észak-Afrikába távoztak. Sokuk családja éppen ezekből az országokból vándorolt Angliába két évszázaddal korábban.

Winchesteri Licoricia szobra (forrás: Licoricia of Winchester Appeal, Facebook)

E korszak kiemelkedő alakja volt Winchesteri Licoricia, a harmincas éveire kétszeresen megözvegyült, öt gyermeket nevelő üzletasszony. Licoricia férjétől megörökölt vállalkozását vezette, és főleg pénzkölcsönzéssel foglalkozott, mint akkoriban a zsidók jelentős része, akik számos foglalkozási ágtól el voltak tiltva. A zsidók akkoriban nem tartoztak a feudális rendszer alá, közvetlenül a király rendelkezett velük kénye kedvére. Ruhájukon egy kőtábla formájú jelet kellett viselniük, nagyon magas adót fizettek és csak bizonyos lakónegyedekben élhettek.

A tehetős réteg tagjai, mint például Licoricia, mentesültek bizonyos intézkedések alól. A hátrányos megkülönböztetéstől azonban ő is szenvedett. Második férje, az Anglia leggazdagabb zsidójának tartott Dávid halála után börtönbe zárták, birtokának egy jelentős részét pedig elkobozták, hogy azon építsék fel a Westminster Abbey-t. A családot már korábban is kihasználta az uralkodó. Dávidtól származott azon összeg fele, melyre Henrik király húgának Skócia királyával való frigyéhez volt szükség.

A királlyal való kapcsolat időnként előnyökkel is járt. Amikor Dávid beleszeretett Licoriciába, még házas volt. Amikor válási szándékát bejelentette a bét dinnek, a zsidó vallási bíróságnak, kérését elutasították. Ekkor az uralkodóhoz fordult segítségért, aki gondoskodott róla, hogy mégis elválasszák Dávidot a feleségétől. Az nem világos, hogy III. Henrik ezt barátságból tette, vagy talán így akarta aláásni a bét din autonómiáját. Talán mindkét szempont szerepet játszott döntésében.

Dávid halála után Licoricia vitte tovább a vállalkozást. Kuncsaftjai közé tartoztak a királyi udvar tagjai, nemesek, földbirtokosok és magas rangú egyházi személyek. Kiterjedt kapcsolati hálóját sokszor használta fel arra, hogy a zsidókat sújtó igazságtalanságokat orvosolja. Olyan nagy tisztelet övezte, hogy fiai „Licoricia fia”-ként használták nevüket, holott a szokás azt diktálta, hogy apjuk fiaként mutatkozzanak be. Utódai is sokra vitték, egyik fia, Benedict vált az egyetlen zsidó céhtaggá Angliában.

III. Henrik király azonban 1272-ben meghalt, így elvesztek a privilégiumok is. Fia, I. (Nyakigláb) Eduárd kifejezetten ellenséges volt a zsidókkal szemben. Egyre több megszorító intézkedés született és egyre több fizikai támadás érte a zsidó közösségeket Angliában.

Anglia: az első vérvád és a Rotschild bárók hazája

Az európai zsidó közösségeket bemutató sorozatunk ezúttal Angliába kalauzolja az érdeklődőket. Nagy-Britannia mintegy 300 000 főt számláló zsidó közössége Európában (Franciaország után) a második, a világon pedig az ötödik legnépesebb. A helyi zsidó közösség története  XI. századra nyúlik vissza, de azóta nem folyamatos a zsidó jelenlét, mivel a XIV-XVII. században gyakorlatilag nem laktak zsidók Angliában. … Olvass tovább

A végzet 1277-ben érte utol Licoriciát, amikor szolgálólányával együtt meggyilkolták otthonában. A holttestekre egyetlen lánya, Belia talált rá. A tettes 10 ezer fontot is magával vitt, ami abban az időben hatalmas vagyonnak számított. Három gyanúsítottat elfogtak, de szabadon engedték őket. Fiai megpróbálták rábírni a hatóságokat a tettesek kézre kerítésére és elítélésére, ám nem jártak sikerrel.

Ezt követően Benedict került sorra. Azzal vádolták meg, hogy – háromszáz másik zsidóval együtt – „körülmetélte” a pénzérméket. Mindannyiukat kivégezték, vagyonukat pedig elkobozták. Őt egy másik fiú, Aser követte, akit 1287-ben vetettek börtönbe. Cellája falára a következőt írta héberül:

„Pénteken, azon szombat beköszönte előtt, amikor az Emor hetiszakaszt olvassák, a szigetország összes zsidóját börtönbe vetették. Én, Aser írtam ezt”.

Három évvel később az összes angliai zsidót kiutasították az országból. A XVII. századig tilos volt számukra a letelepedés.

Licoricia emléke most egy szobor formájában tért vissza Winchesterbe. A szobor célja, hogy „a középkori winchesteri zsidó közösségről, a társadalomban betöltött szerepükről és a királyi udvarral fenntartott kapcsolataikról tájékoztassa az embereket, tovább elősegítse a vallási toleranciát és egymás megértését” – áll a szoborállítást kezdeményező The Licoricia Project közleményében.

The Jewish Chronicle on Twitter: “The chief rabbi attended a ceremony in Winchester where a statue of Medieval England’s “most prominent Jewish woman” was unveiled.Read the full story here: https://t.co/bRSRfJFDO8 pic.twitter.com/e1qQo9ANBS / Twitter”

The chief rabbi attended a ceremony in Winchester where a statue of Medieval England’s “most prominent Jewish woman” was unveiled.Read the full story here: https://t.co/bRSRfJFDO8 pic.twitter.com/e1qQo9ANBS

Az avatáson Ephraim Mirvis, az Egyesült Királyság főrabbija mondott beszédet, melyben az előítéletektől mentes, kölcsönös tiszteleten alapuló, békés társadalom megvalósítására szólított fel. A leplet Nigel Atkinson, a királyi ház Hampshire megyei képviselője rántotta le a műalkotásról. Az ünnepségen megjelentek a különböző zsidó irányzatok és a keresztény felekezetek képviselői, továbbá a politikai és a kulturális élet számos szereplője. Az eredeti tervek szerint Károly herceg is részt vett volna az avatáson, azonban koronavírusos lett, így távol kellett maradnia az eseménytől.

Nyitókép: Winchesteri Licoricia szobrának makettje (forrás: Licoricia of Winchester Appeal, Facebook)