Sávuot közeledtével, amikor megemlékezünk a történelem legmagasztosabb pillanatáról a Tóra Szináj-hegyi átadásáról, sokszor felmerül a kérdés: vajon léteznek-e olyan bizonyítékok, amelyek igazolják a hely és az ottani történtek hitelességét?
 
Különösen érdekes az ún. Szináj-hegy köveinek története, amelyeken a csipkebokor ágainak rajzolatát lehet látni. Vajon ezek a dekoratív kövecskék adnák a kézzel fogható bizonyítékot a Tóra adás csodálatos pillanatának? A Kikar háSábát oldaláról megtudhatja.

A Szináj-hegy köveinek legendája

Közel 3300 évvel ezelőtt a zsidó nép történelmének legjelentősebb eseménye zajlott le: a Szináj-hegyen megkaptuk a Tórát. Ez az a hely, ahol Mózes látta a „csipkebokrot, amely égett, de nem emésztetett meg” – és felismerte, hogy szent földön áll. Azóta él a hagyomány, hogy e szent pillanat nyoma fennmaradt a hegy kőzeteiben is.

Ősi források nyomában

Már 700 évvel ezelőtt is megemlítették középkori zsidó bölcsek, mint például narboni Mózes, hogy a Szináj-hegy minden kövén – még ha darabokra törik is – megmarad a csipkebokor képe. E szerint innen származik maga a „Szináj” elnevezés is, amely a héber „szneh” (csipkebokor) szóból ered.

Jákov Emden rabbi személyes tapasztalatáról is beszámolt. Egy barcelonai zsidó utazó hozott neki követ a Szináj-hegyről, amelyen tisztán látszott a csipkebokor képe. A követ félbetörte, majd újra és újra feldarabolta: minden egyes részben újra megjelent a motívum, még a legkisebb darabokban is. „A csoda mélységesen lenyűgözött” – írta.

Kép: Dan Kowalsky.

Szináj-hegy kövei a hit megerősítésére

Az 1800-as években Jákov Szapir, híres jeruzsálemi utazó és tudós, személyesen járt a Szináj-félszigeten, és megfigyelte, hogy a helyi növényzet és kőzetek is mintha „egyfajta kőbe vésett csipkebokor” formát öltenének.

A 20–21. században is találunk rabbinikus forrásokat, akik megerősítik a hagyományt. A 2019-es Merávé Lácámé kiadványban megjelent, hogy az áldott emlékű Áron Leib Steinman rabbi saját otthonában tartott egy ilyen követ, és vendégeinek gyakran megmutatta, mondván: „ez egy emlék, amit a Teremtő hagyott nekünk”.

A neves Mose Feinstein rabbi levelet is írt arról, hogy ezek az ősi kövek az emuná, vagyis a hit megerősítésére szolgálnak.

A kövek zsidó jogi különlegessége

A zsidó vallásjog szerint hétköznapi kövek szombaton nem mozdíthatók el (mükce), azonban a Szináj-hegyről származó kövek kivételt képeznek. Ráv Chájim Kanievsky, a „Tóra hercege” szerint, ha valaki külön e célra tartja otthonában a követ, hogy a „Teremtő csodáit bemutassa”, akkor az nem számít mükcének, és szombaton is elmozdítható.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.

Megszakítás