A hétköznap reggeli, sábeszi és őszi nagyünnepi imádkozások egyik alapkelléke a tálesz. A gyapjúból készült, általában fekete csíkos, négy sarkán ciceszekkel (rojtokkal) ellátott imaleplet manapság a legtöbb férfi amerikai és izraeli manufaktúrákból szerzi be – ám volt idő, mikor hazánkban is készítettek imasálakat -, például a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányban, pont száz évvel ezelőtt alapítottak egy ilyen üzemet.
A balkányi orthodox hitközség élén Lichtenstein Jekutiél (Reb Kisziél, 1882–1944) rabbi állt, akit mély tóratudása mellett jó szíve is jellemzett. 1921-ben ő volt az, aki elhatározta, hogy egy zsidó hadiárvaházat állít fel, ahol az első világháborúban árván maradt gyermekek szállást és kóser kosztot kaptak és tanulhattak is. Az árvaház külön érdekessége volt, hogy az ott lakó gyermekek a Tórán és világi tárgyakon kívül, még különféle mesterségeket is elsajátíthattak, például a szövészetet.
Ebben az időben a balkányi árvaházban huszonkét fiú volt, akiket a hitközség régi iskolaépületének két helyiségében szállásoltak el. A balkányi árvaház egyhamar fogalommá vált az ország zsidóságának körében, s annak fenntartására időről-időre adakoztak a világ minden tájáról. Egy 1922-es, tavaszi látogatásánál dr. Bernstein Béla (1868–1944) nyíregyházi status quo ante főrabbi a következőképpen kérte az olvasók és nagyobb hitközségek támogatását:
„[…] a két hálóteremben igen ügyesen vannak elhelyezve. Egy harmadik terem az étkező és nappali, ahol a fiúk egy erre a célra alkalmazott tanító (melamed) vezetése mellett tanulnak bibliát és talmudot, amikor a zsidó elemi iskolában nincsenek elfoglalva. Úgy a felszerelés, mint annak karbantartása a legmegfelelőbb; mindenütt jóleső rend és csinosság uralkodik, amire a főrabbi buzgó neje ügyel fel egy hölgybizottság élén. Hogy mit jelent a mai viszonyok között ilyen árvaház fenntartása, azt könnyen elképzelhetjük. Nem is sikerült volna így nyélbe ütni a dolgot, ha nem lett volna itt a Joint, amerikai hittestvéreink bámulatos segélyakciója, […]
Volna még jelentkező hadiárva elég, ha az anyagi eszközök megengednék azok felvételét, de ezek hiányában még az egész dicséretes intézmény léte is kockán forog. Most folyamodott országos gyűjtés engedélyezéséért, de amíg ezt megkapja, sürgős segítségre van szüksége, hogy nemes munkáját folytathassa. A nyíregyházi status quo hitközség 3 árva ellátásának költségeit vállalta el, amit havi részletekben bocsát az árvaháznak rendelkezésére. Így kellene minden nagyobb hitközségnek hozzájárulnia havi segéllyel, mert csak ez úton biztosítható a valóban szükséges és nemes intézmény fenntartása, esetleg fejlesztése.”
Fotó: Wikipédia
Források:
„Hirek – A magyar zsidóság büszkesége.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 11. szám, 12. old.
„Hirek – Talisz-szövőde.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 38. szám, 16. old.