Új megközelítést javasolnak izraeli kutatók a természetvédelemben. A Negevi Ben-Gurion Egyetem biológusa, Uri Roll és kollégái több mint 30 ezer kétéltű-, madár-, emlős- és hüllőfaj adatainak összegyűjtésével hoztak létre egy olyan adatbázist, ami segít a veszélyeztetettség felmérésében. A Science Advances című folyóiratban megjelent új tanulmányban Roll és csapata két olyan jellemzőt határozott meg, amely egy fajt kiemelten védetté minősít – írja az Israel21c.
Az első feltétel az, hogy a populációnak egyetlen és viszonylag kis helyre kell korlátozódnia, mert így nagyobb a kihalás veszélye. A második feltétel az evolúciós egyediség, ami azt jelenti, hogy a faj kihalása több millió évnyi evolúció elvesztését jelentené. Ezért azok a fajok, amelyek mindkét tulajdonsággal rendelkeznek, a legnagyobb természetvédelmi jelentőséggel bírnak.
A kutatók szerint a sürgős természetvédelmi intézkedéseket igénylő régiók közé tartozik az Andok déli része, Afrika szarva (Északkelet-Afrika), Dél-Afrika és a Salamon-szigetek. Amikor számszerűsítették, hogy az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás hogyan fenyegeti ezeket a „forró pontokat”, azt találták, hogy az épületek, az utak, a természetes földterületek városi és mezőgazdasági célú hasznosítása, a nagy népsűrűség és a gyors éghajlatváltozás nagyobb arányban fordul elő ezekben a régiókban, mint a rajtuk kívül esőkben.
„Hétköznapi tevékenységeink miatt fajok százai és ezrei vesznek el örökre” – mondta Gopal Murali vezető kutató.
| Eddig a legtöbb természetvédelmi stratégia a fajokban gazdag régiókra vagy a „népszerű” fajokra összpontosított, így kimaradtak az egyedülállóan ritka egyedekkel rendelkező területek. Az izraeli szakemberek szerint számos egyedülállóan ritka faj, amelyek különleges szerepet tölthetnek be az ökoszisztémában, valószínűleg az elsők között fognak eltűnni a globális éghajlatváltozás miatt. |
Fotó: Pexels