- Ros hásáná első napja soha nem eshet vasárnapra, szerdára, vagy péntekre
Ebben az évben például hétfő-keddre esik az ünnep. Mivel a zsidó naptár napjai naplementével kezdődnek és az est beálltával érnek véget, a rögzített naptárban vannak bizonyos ünnepnapok, melyek sosem esnek úgy, hogy megzavarják a szombati készülődést. Ennek megfelelően az engesztelés napja, jom kipur nem lehet se péntek, se vasárnap (szombat igen), és ennek nyomán a tíz nappal korábban kezdődő ros hásáná sem eshet se szerdára, se péntekre. Hosáná rábá, szukot utolsó napja nem lehet szombat, mivel az lehetetlenné tenné bizonyos szokások megtartását, ennek megfelelően ros hásáná első napja vasárnapra sem esik soha. Azt a négy napot, melyek az ünnep első napjai lehetnek (hétfő, kedd, csütörtök, szombat) „a négy kapu”-nak is nevezik.
- Egészséges ünnep: megnövekedett méz-, gránátalma- és halfogyasztás
A Mezőgazdasági Minisztérium adatai szerint Izraelben évente 4000 tonna méz fogy, ennek a fele tisri hónapban. Érdekes adat, hogy egy üvegnyi méz elkészüléséhez 5-8 millió virágból kell a méheknek nektárt gyűjteniük.
Ami a gránátalmát illeti, a vörös színű gyümölcsből 14 ezer tonna fogy évente az országban, ebből 6000 tonna ros hásánákor. Más számítások szerint egy átlagos izraeli évente három darab gránátalmát fogyaszt el, ebből kettőt ros hásánákor. Izraeli mezőgazdasági szakemberek többféle gránátalma fajtát tenyésztettek ki, melyek között vannak édesebbek, vagy savanykásabbak, olyanok, melyek tovább elállnak, és olyan is, melynek egészen puha magjai élvezetesebbé teszik a fogyasztást.
A Minisztérium adatai szerint az izraeliek fejenként havi egy kilós halfogyasztása megduplázódik tisri hónapban, mivel ros hásánákor halfej és hal is az asztalra kerül, előbbi annak reményében, hogy mindig elöl haladunk, nem pedig hátul, utóbbi pedig a termékenység és a szaporodás szimbólumaként. Tisri hónapban 800 tonna pontyot, 750 tonna tilápiát és 250 tonna márnát vásárolnak az izraeli fogyasztók.
- Újév a hetedik hónapban
A zsidó naptárban négyféle újév létezik. A ros hásánáként ünnepelt újév a tórai hónapok rendje szerint a hetedik hónap kezdetére esik, hiszen a Smot (Mózes II.) könyve alapján az első hónap a március-áprilisra eső niszán. A Talmud szerint ros hásáná az ember teremtésének évfordulója.
- A sófár
A kosszarvból készült kürt, a sófár fontos része a ros hásánái szokásoknak. Az ünnepet megelőző elul hónapban a szombatokat és a ros hásáná előtti napot kivéve minden reggel megszólaltatják a zsinagógában, ez a hang hívja fel a népet a megtérésre. Ros hásánákor és a tíz bűnbánó napon is felhangzik, és a sófár jelzi a jom kipuri böjt végét is. Ahhoz, hogy a sófár kóser legyen, megfelelő állatból kell származnia, és eleget kell tennie bizonyos követelményeknek. Többek közt annak, hogy nem lehet benne semmiféle maradvány. A legtöbb helyen gépekkel végzik el a tisztítási munkát, de vannak, akik földbe temetik, hogy az ott lakó csúszómászók végezzék el a tisztítást. Ahhoz, hogy a sófár tiszta és szagtalan maradjon, ecet és hidrogén peroxid használatát javasolják a hozzáértők. Vannak azonban külön sófár tisztításra ajánlott vegyszerek is, még válogatni is lehet a kínálatból. Mások az akváriumba való kavics és nerf labda együttesére esküsznek: beleöntik a kavicsot a sófárba, majd a puha és rugalmas labdát áthúzzák rajta.
- Kétnapos ünnep
Ros hásáná az egyetlen ünnep, mely Erec Jiszráelben is két napon át tart. Bár a Tóra csak egy napot ír elő, a próféták korában kétnaposként rögzítették. Ennek az az oka, hogy az újhold felbukkanását nem tudták még teljes biztonsággal megjósolni, és mire a megfigyelők üzenete megérkezett Jeruzsálembe, már késő volt ahhoz, hogy eldöntsék: az elul hó 29. napját követő nap jelzi-e az új év kezdetét, vagy csak az azután következő nap. A két napot a Talmud hosszú napnak nevezi (nem tévesztendő össze a népnyelvben hosszúnapnak nevezett jom kipurral), mivel bizonyos szempontból egy, 49 órás napnak számít. Fontos azonban megjegyezni, hogy más szempontból viszont két különálló napról van szó, és a háláchá szerint nem készülhetünk egyikről a másikra.
- Az ünnep nevei
A Tóra jom házikáronként, az emlékezés napjaként említi (ezt pedig a modern izraeli jom házikáronnal nem szabad összekeverni, akkor ugyanis Izrael elesett katonáira és a terrorizmus áldozataira emlékezünk), illetve jom truának, a sófárfújás napjának is nevezi. Az első, aki ros hásánának, az év fejének nevezte az ünnepet, Jechezkél (Ezékiel) próféta volt.
- Szilveszteri bulizás helyett imádkozás
Ros hásánákor nem dolgozunk. A nap legnagyobb részét a zsinagógában töltjük, és imádkozásra fordítjuk az időt. Számot vetünk az elmúlt évvel, önvizsgálatot tartunk, bűnbocsánatért és jó évért imádkozunk. A szokatlanul hosszú imák egy része a hétköznapi imakönyvekben is megtalálható többnyire, de aki könnyedén akarja követni az imádkozást, annak tanácsos ünnepi máchzort beszereznie.
- Egzotikus gyümölcsök ideje
Mivel az ünnep második napján problematikus lehet az új dolgokra való áldás elmondása, Bölcseink elrendelték, hogy valamilyen új, az elmúlt évben nem kóstolt gyümölcs kerüljön az asztalra, és erre mondjuk el a sehechejánu áldást. Napjainkban, amikor egész évben elérhető szinte bármely gyümölcs, legegyszerűbben az egzotikus gyümölcsök kínálatából válogatva találhatunk a célnak megfelelő darabot.
- Ros hásáná több modern zeneszámhoz is inspirációt nyújtott
A Mogwai nevű, skót poszt-rock trió az Ávinu Málkénu (Atyánk, Királyunk) ima hagyományos dallamát használta fel a My Father, My King című dalához. Leonard Cohen Who By Fire című dallamához pedig a nagyünnepi imarend talán legerőteljesebb imádságát, az Unetáne tokefet vette alapul.
- „Késői” ros hásáná
A Gergely-naptárhoz képest ebben az évben igen későre esik ros hásáná első napja, olyannyira, hogy ez majdnem a legkésőbbi lehetséges időpont (a legkésőbbi október 5., legutóbb 1967-ben volt így, legközelebb 2043-ban lesz). Amikor 13 hónapos szökőév előzi meg a beköszöntő újévet, akkor mindig „később” vannak az ünnepek az átlagosnál. Egy 19 éves periódusban 7 szökőév van, tehát nem is olyan ritka, hogy ros hásáná inkább szeptember második felére esik.
- Képeslapok és táviratok
Az elektronikus üzenetek kora előtt a zsidók rengeteg képeslapot és táviratot küldtek egymásnak ros hásáná előtt. Egész képeslap gyűjtemények tanúskodnak a szokás elterjedtségéről. Amerikában egyes helyeken különleges távirati szolgáltatásokat nyújtottak ros hásáná előtt, ugyanúgy, ahogy a keresztény húsvét vagy karácsony előtt tették. Mára a szokás áttevődött a virtuális térbe, és inkább e-mail üzenetekben és telefonon köszöntik egymást az emberek.