Tévét hónap 24-én, ebben a polgári évben január 17-én van van a liadi Snéor Zálmán rabbi 210. halálozási évfordulója. A Tánjá könyv szerzőjének, a Chábád mozgalmának alapítójának évfordulója alkalmából egy történetet idézünk fel, melyet az „Alter Rebbéről” és az édesapjáról mesélnek.
A vallásos világban köztudott dolog, hogy a Chábád haszid közösséget alapító Snéor Zálmán rabbi édesapja, reb Báruch az egykori Nagy-Magyarország területén, Nagyszőlősön van eltemetve. Egyesekben viszont felmerülhet a kérdés, hogy a 18. század közepén miképpen kerül az egyik legnagyobb haszid mester apja egy távoli kis lengyel faluból a messzi Kárpátaljára? Nos, a haszid legendáriumok gyűjteménye erre is választ kínál.
A legenda úgy tartja, hogy reb Báruch, egyszer, amikor fia már elismert rebbe volt, váratlanul ellátogatott hozzá. Fia a szülőknek kijáró legnagyobb tisztelettel fogadta édesatyját, felállt, az asztalhoz vette, ahol maga szolgálta fel neki az ennivalót. Reb Báruch ettől teljesen megrettent, nem tűrhette, hogy egy olyan szent ember, akinek szájából maga a Sechiná beszél őt kiszolgálja. S ekkor elhatározta, hogy nem engedheti, többet ilyen előforduljon. Felkerekedett, s Munkácsig meg sem állt, ahol házitanító lett, később pedig a nem messzi Nagyszőlősre költözött.
A nagyszőlősi zsidók emlékkönyve azt is megőrizte, hogy amikor reb Báruch a halálos ágyán feküdt, akkor az ottani Chevra Kadisa emberei próbálták megtudakolni, hogy a közelgő haláláról kit értesítsenek. Az agg tanító eleinte nem akart válaszolni a kérdésre, majd végül elmondta, hogy négy fia van, abból kettőt értesítsenek, egynek csak célozzanak a hírre, a negyediknek viszont – és ő volt Snéor Zálmán rabbi – nem kell értesítést küldeni, mert ő anélkül is tudni fogja…
Reb Báruch halála után néhány évvel, Snéor Zálmán rabbi megjelent a nagyszőlősi temetőben, ahol apja sírjánál zokogva kért elnézést az elhunyttól, hogy annak idején nem volt módjában a kellő tiszteletet megadni és nem tudott a temetésénél jelen lenni.
Hát ilyen nagyszerű ember volt a lidai Snéor Zálmán rabbi, aki a Tóra legalapvetőbb micváit is, mint a szülők iránti tiszteletet is a legmagasabb fokon megtartotta, akkor is, amikor ő a legmagasabb szinteken mozgott.
Emlékéből fakadjon áldás!
|
Forrás:
sch. d., „A nagyszöllősi zsidók emlékkönyve”, Uj Kelet, 1977. 58. évf. 8754. szám, 9. old. |