A sávuot az egyik legfontosabb zsidó ünnep, mégis számos félreértés lengi körül. Az alábbi cikk célja, hogy eloszlassa a leggyakoribb tévhiteket és félreértéseket, és közelebb hozza ennek a különleges napnak a mélységeit és spirituális jelentőségét.
Tényleg mindig vasárnapra esik a sávuot? Kötelező tejes ételeket fogyasztani? És tényleg csak egyszer kaptuk meg a Tórát? Az alábbi 11 pontban Yehuda Altein rabbi egyenként cáfolja meg a legközkeletűbb mítoszokat, és bemutatja, mi áll valójában mögöttük.
1. Tévhit: Sávuot mindig sziván hó 6-án van.
Tény: A sávuot az ómer-számlálás 50. napjára esik.
Sokak szerint sávuotot mindig sziván hónap 6-án (és a diaszpórában, így Magyarországon is 7-én) ünnepeljük – mintha ez mindig is így lett volna. A Tóra előírása szerint hét teljes hetet (49 napot) kell számolnunk az ómer bemutatásának napjától, és az 50. napon ünnepeljük sávuotot. Az ómer-áldozatot pészah második napján mutatták be. Így a mai naptár szerint ez az 50. nap sziván 6-ra esik, ám a Szentély idején a hónapokat szemtanúk vallomása alapján a vallási bíróság hirdette ki, így sávuot akár sziván 5-én, 6-án vagy 7-én is lehetett.
Ha valaki az ómer-számlálás ideje alatt átlépi a nemzetközi dátumválasztó vonalat, ma is eltérhet a sávuot dátuma: nyugatra haladva (például: Amerikából Ausztráliába) sziván 7-re, keletre haladva (például: Ausztráliából Amerikába) sziván 5-re eshet. Ilyen esetben mindenképp kérdezzen meg egy hozzáértő rabbit.
2. Tévhit: Sávuot mindig vasárnapra esik.
Tény: A „pihenőnap” pészah első napját jelenti.
Ez a tévhit már a Talmud korában is elterjedt. A Tóra szerint az ómer-számlálást „a nyugalom napja után”, azaz „a pihenőnap utáni naptól” kell kezdeni. Ez alapján vasárnapra esne, és az 50. nap, sávuot, mindig vasárnap lenne.
A Szóbeli Tan szerint, amelyet Mózes Istentől kapott, ez a „pihenőnap” viszont nem szombat, hanem pészah első napja. Így az ómer-áldozat mindig pészah második napján volt, és így az 50. nap, sávuot bármelyik napra eshet.
3. Tévhit: Ez az ünnep mindenhol egy napos.
Tény: A diaszpórában két napig tart Sávuot.
A Tóra szerint sávuot csak egy napos ünnep, de a diaszpórában a bét din késlekedő hírei miatt két napot ünnepeltek, hogy biztosan lefedjék az igazi napot. Ez pedig ma is érvényben maradt rabbinikus előírásként.
4. Tévhit: Tejtermék fogyasztása micva.
Tény: Ez csupán egy (nagyon finom) szokás.
Vajon hogy ros hásánákor sófárt fújnak, szukkotkor sátorban esznek, úgy sávuotkor a tejes ételek a kötelezőek?
Nos, a Tóra egyáltalán nem írja elő a tejes ételek fogyasztását és a Talmud sem említi. A tejtermékek fogyasztása poszt-talmudi szokás, amit többféleképp magyaráznak – a következő pontban olvasható az egyik legismertebb indok.
5. Tévhit: Azért eszünk tejes ételt, mert olyat ettünk a Szináj után is.
Tény: Ez csak egy a sok magyarázat közül.
Az egyik legismertebb magyarázat, hogy a Tóra átvétele után a zsidók kötelessé váltak betartani a kóserságot, de mivel szombat volt, nem vághattak állatot, így csak tejterméket ehettek. Ez a magyarázat egy 20. századi könyvből származik, amely a 18. századi haszid mesterek gondolatait tartalmazza. De sok más, régebbi értelmezés is létezik.
6. Tévhit: Nem kell húst enni Sávuotkor.
Tény: A hús evése micva, ahogy más ünnepeken is.
Mivel az ünnepen szokás tejtermékeket enni, ezért sokan úgy vélik, a hús nem szükséges. Azonban a hagyomány szerint hús fogyasztásával is örvendezünk az ünnepen. Sok helyen reggel tejes ételeket esznek, majd egy óra elteltével, és az utóáldást követően húsos lakomát tartanak.
7. Tévhit: A „Svuot” talmudi traktátus sávuotról szól.
Tény: A „Svuot” traktátus az eskükről szól.
A Talmudnak van ros hásánáról, jom kipurról, szukkotról, purimról és pészahról szóló traktátusa, ezért többen azt gondolják, hogy a „Svuot” nyilván sávuotról szól. A „svuot” szó jelentése: eskük. Bár sávuot héberül „hetek ünnepe”, a traktátus témája nem az ünnep, hanem az eskü formái. Kapcsolat viszont mégis van: ezen a napon az Örökkévaló esküt tett, hogy örökre népének választ minket, és mi is örök hűséget fogadtunk Neki.
8. Tévhit: A kőtáblákat az ünnepen kaptuk meg.
Tény: A kőtáblákat támuzkor 17-én kaptuk (és veszítettük el).
Sokan azt hiszik, hogy a Tóra átadásával egy időben kaptuk meg a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat is. Isten elmondta a Tízparancsolatot (az első kettőt közvetlenül), majd Mózes 40 napra felment a Szináj-hegyre, ahol megkapta a kőtáblákat. Amikor támuz 17-én lejött, és szembesült a bálványimádás szörnyű bűnével, akkor összetörte a táblákat. Második alkalommal jom Kippurkor hozta le az újakat.
9. Tévhit: A Tóra átadása egy történelmi esemény volt.
Tény: A Tóra minden évben – valójában minden nap – újra megadatik.
Sokan úgy tekintenek erre a magasztos pillanatra, mint egy nagyszerű, de lezárt történelmi eseményre. A zsidó ünnepek nem csak emlékezések, hanem szellemi újra-megvalósulások. Minden nap újra megkapjuk a Tórát, ahogy a reggeli áldásban is jelen időben mondjuk: „aki adja a Tórát”.
10. Tévhit: A Tízparancsolat tartalmazza a legfontosabb micvákat.
Tény: Minden micva egyformán fontos.
Sokan azt hiszik, ez a kőtáblán olvasható tíz parancsolat a „lényeg”, a többi kevésbé számít. A Tízparancsolat valóban kiemelkedő szerepű, de minden parancsolat az Isten-i akarat kifejeződése. Mindegyik lehetőség az Isten-i kapcsolat elmélyítésére.
11. Tévhit: Azért aludtunk el, mert nem voltunk elég lelkesek.
Tény: A lélek feltöltése volt a cél.
A midrás szerint a zsidók korán lefeküdtek az átadás előtti éjszaka, majd reggel elaludtak, és Mózesnek kellett őket felébreszteni. Ezért szokás virrasztani és tanulni az ünnep éjjelén.
A Lubavicsi Rebbe tanítása szerint azonban a zsidók nem közönyből aludtak, hanem hogy a lelkük spirituálisan feltöltődjön. Csakhogy a Tóra nem égi meditációért adatott, hanem hogy a fizikai világot szenteljük meg. Ezért ma sokan virrasztanak: hogy testünkkel és lelkünkkel együtt legyünk készen a Tóra újbóli befogadására.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.