Maceszsütés gyerekszemmel.
Peszách ünnepének jelképe, egyben legfontosabb élelmiszere a kovásztalan kenyér, héberül mácá vagy macesz, magyarul a pászka.
A macesz kizárólag lisztből és vízből áll, semmiféle más összetevőt nem adnak hozzá. Ahhoz, hogy peszáchra kóser legyen, nem szabad, hogy meginduljon az erjedés folyamata, vagyis attól a pillanattól fogva, hogy a liszt a vízzel érintkezett, 18 percen belül készen kell lennie a teljesen átsült macesznak.
A macesz lehet kézi, vagy gépi, sima, vagy ún. smurá, vagyis őrzött macesz, melyhez mind a gabonát és a belőle őrölt lisztet, mind a vizet külön erre a célra őrizték. A smurá mácá készítéséhez szánt gabonát többnyire már az aratáskor elkülönítik, míg a vizet a sütés előtti éjszaka hozzák.
Vallásos zsidó közösségekben szokás, hogy férfiak csoportokba – ún. cháburákba – összeállva maguk készítik el az ünnepi maceszt. Minden résztvevő egy részfeladatot vállal el, a sütés végén pedig elosztják egymás között a kész maceszeket. Az alábbi interjúban a hetiszakaszokat magyarázó videókból ismerős ikerpár, az Izraelben élő Saul és Joel meséli el ezirányú tapasztalatait.
Melyik cháburának vagytok a tagjai?
Saul: A településünkön, Micpe Jerichóban él egy rabbi, aki már legalább 15 éve szervez maceszsütést a helyieknek. Általában ugyanazok az emberek jönnek össze évről-évre. Mindenki minden évben ugyanazt a feladatot végzi, és ezért már nagyon jól beletanultak. A sütöde Bél Élben van, ami egy ősi, bibliai település Jeruzsálemtől északra.
Joel: Apukánk már nagyon régen jár, mi pedig három éve voltunk először, és idén már az egyik húgunkat is magunkkal vittük.
Ti milyen feladatot végeztek?
Saul: Mivel még nem töltöttük be a 13. évünket, sajnos semmi olyasmit nem csinálhatunk, ami a tésztához kapcsolódik. Fontos előírás, hogy a pészáchra készülő maceszen dolgozó emberek munka közben állandóan arra gondoljanak, hogy éppen egy tórai parancsolatot teljesítenek. A sütöde falára ki is van írva hatalmas betűkkel: „Minden tevékenységet, amit ma végzek, az a macesz parancsolatának teljesítéséért végzem”. Valaki még énekelgetni is szokta ezt a munka közben.
Joel: Ezt hívják kávánának. A zsidó törvények szerint egy kiskorú gyereknek, akinek még nem volt bár micvája, még nem lehet megfelelő kávánája, ezért csak segítő feladatot végezhet. De azért a mi munkánk is nagyon fontos: mi gondoskodunk arról, hogy mindig legyen készenlétben elég, papírba tekert végű sütőrúd. Erre teszik a kilapított, átlyuggatott tésztalapokat, és a sütőmester ezzel teszi be őket a forró kemencébe.
Joel: Azért kell minden sütés után új papír, hogy az új tészta ne érintkezzen az előző adagból esetleg a rúdra ragadt darabkákkal, mert azok már több mint 18 percig álltak nyersen, tehát kovászosnak számítanak. Mivel a rudak jóval hosszabbak, mint mi, ezért végig egy padon állva dolgozunk. Elég fárasztó munka, mert két és fél órát tart a sütés.
Saul: Vannak más gyerekek is. Az egyik az időt méri, és időnként bekiabálja, hogy hány perc maradt még a 18-ból. Vannak, akik a 18 perces körök közötti időben a takarításban segítenek, mások dobozokat hajtogatnak a kész maceszeknek.
Apukátok mit csinál?
Saul: Ő a kemence előtti utolsó állomáson van minden évben, ugyanazokkal a barátaival. Sőt, amikor a nagypapánk már Izraelben van a sütés napján, akkor ő is hozzájuk csatlakozik. Az ő asztalukhoz viszik a kerekre formázott, laposra gyúrt nyers tésztát. Ők leellenőrzik, hogy elég vékony-e a tészta, és nem szakadozott-e a széle. Ha minden rendben van, akkor egy görgős eszközzel sűrű, apró lyukakat nyomnak a tésztába. Emiatt nem fúvódik fel a macesz a kemencében. Amikor elkészültek, rátesznek néhány darabot a sütőrúdra.
Joel: Ilyenkor azt kiabálják, hogy „muchán!”, ami azt jelenti, hogy „kész!”. Ekkor a sütőmester felemeli a rudat és beteszi a kemencébe. Néhány perc alatt már kész is a macesz. Ezután visszadobja a rudat, ami gyakran füstöl, mi meg összeszedjük és kicseréljük rajta a papírt.
Nem balesetveszélyes a sütés?
Joel: De, néha történnek kisebb sérülések. A tészta nyújtásához használt acélrudakkal, meg nyújtóberendezésekkel nagyon kell vigyázni.
Saul: Ezek nagyon fárasztó és nehéz feladatok. Aki nem bírja, az találhat könnyebb munkát is. Például valakinek ki kell mérni a lisztet és a vizet. Van, aki a kész maceszok minőségét vizsgálja és kidobja, ami túl vastag lett, vagy felhólyagosodott.
Mi történik, miután vége a munkának?
Saul: Ilyenkor egy hatalmas lepedővel összefogják az összes maceszt, valaki áldást mond, és kivesznek belől egy darabot, amit azután elégetnek. Ez a chálá, amit régen a kohénoknak adtak, amikor még állt a Szentély.
Joel: Ezután csoportokra osztják a maceszeket. Lesz egy adag a legnagyobb, legszebb darabokból, egy a közepesekből és így tovább. Végül minden dobozba egyenlő arányban tesznek mindegyikből.
Sokba kerül egy doboz macesz?
Joel: Eléggé, mert különleges, őrzött búzából örlik a lisztet. Még a vizet is egy közeli forrásból merik. Azután ott van a sütöde bérleti díja, meg a sütőmester bére is.
Saul: De megéri, mert egészen más érzés a széder estén olyan maceszt enni, ami a mi kezünk munkája. Jövőre már mi is felnőtteknek számítunk, és csatlakozhatunk valamelyik asztalhoz. Az lesz az igazi!
zsido.com
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről. A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját. Az EMIH technikai száma: 1287 |