Rövidfilmekben születik újjá a zsidó identitás

Három fiatal alkotó három különböző nézőpontból, mégis egy közös üzenettel mesél a zsidó identitásról a JEWIVAL – Újra élünk! című formabontó kiállításon.

Az EMIH és a MOME közös pályázatából született JEWIVAL – Újra élünk! kiállítás három tehetséges fiatal művész – Bogyó Péter, Hárshegyi Vivien és Mira Zénó – animációs rövidfilmjein keresztül mutatja meg, hogyan válik a zsidó hagyomány, identitás és újjászületés kortárs vizuális nyelvvé.

A három film – Mezuza, Seder Night Fever és Hosszú-rövid út – a zsidóság múltját, értékeit és szellemiségét sajátos, személyes nézőpontból dolgozza fel: van, aki a közösség erejéről, más a kulturális előítéletek feloldásáról, megint más pedig a hagyomány és megújulás kapcsolatáról mesél.

A MOTION EXHIBITION formátumú tárlat nemcsak művészeti élményt kínál, hanem párbeszédre hív arról is, hogyan él tovább és születik újjá a zsidó élet ma, fiatal alkotók szemével.

Három kisfilm, három történet, közös üzenettel

Bogyó Péter, Hárshegyi Vivien, Mira Zénó, mindhárman a MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egykori diákjai, az animációs filmszakma elismert alkotói, az EMIH és az alma materük közös pályázatnak győztesei. Messziről indulunk, de nem véletlenül.

A kiállításon – pontos műfaji meghatározás szerint: MOTION EXHIBITION – azonban kiderül, mi a lényegi kapocs hármójuk közt, miközben láthatjuk; éppen személyiségük különbözősége révén jutunk el a közös felismerésig: JEWIVAL – Újra élünk.

Messziről indultunk, messziről indultak, de a kiállításon mégsem csak a végállomást látjuk; szembesülünk útjukkal, az úttal, amit a – magunk módján – mind végig kéne, hogy járjunk. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk az alkotókat.

Hárshegyi Vivien – Seder Night Fever

Szakmai alapvetés: „Alapvetően sajnos türelmetlen ember vagyok, és ebből kifolyólag elég hamar elveszítem az érdeklődésem a legtöbb dologgal szemben, az animáció az egyetlen olyan tevékenység, amit még nem sikerült megunnom hosszútávon (eddig) – annak ellenére, (vagy pont amiatt), hogy miközben filmet készítek, a legtöbbször úgy érzem magam, mint Sisyphus egy húsz tonnás kővel, hegynek felfelé. Nagyon fontos adalékanyaga a filmjeimnek a humor, vagy legalábbis törekszem arra, hogy saját magamon kívül másokat is szórakoztassak. Ezzel együtt viszont a mélyebb témák feldolgozása az, ami eddig a leginkább foglalkoztatott. A filmjeim általában önéletrajzi ihletettségűek, mert állandóan törekszem az önmagam és a körülöttem lévő világ egyre mélyebb feltérképezésére és megértésére és azt gondolom, hogy az önirónia és a vicc könnyebben talál utakat a sötétben és segít a feloldásban is.”

A film ötlete: „Annak ellenére, hogy a peszách és benne a széderest egy nagyon szép ünnep, én valójában egy eszközként használtam arra, hogy fel tudjam dolgozni a témát, amiről valójában beszélni szerettem volna. Az elsődleges célom az volt, hogy a kisfilm szereplőjét, Juliettát, aki kezdetben egy korlátolt, prekoncepciókkal teletömött lány, először közel hozzam, majd felnyissam a szemét egy olyan kultúrával kapcsolatban, amiről semmit nem tud, mégis enyhén szólva is ellentart neki. Engem egészen fiatal koromtól kezdve mérhetetlenül dühített az ilyen fajta, a legtöbbször ismerethiányból, félelemből, vagy a már említett prekoncepciók felhalmozásából fakadó ellenségképzés és azt hiszem, legbelül ennek szerettem volna egy jó nagy fricskát adni, már nagyon régóta. A kíváncsiság és a nyitottság szerintem nagyon nagy erények, és boldog lennék, ha minél több ember képes lenne rájuk, mert így szebb lenne a világ, amiben élünk.”

Információszerzés a feldolgozandó témáról: „Nagy szerencsém volt, mert a pályázás közben meghívást kaptunk az Óbudai Zsinagógában tartott széder-estre, ennek hatására fejlődött ki bennem egyáltalán a film csírája. Annyira elvarázsolt minden kis részlet, amit tapasztaltam az este folyamán, hogy miután kitettem a lábam a zsinagógából, azonnal elkezdtem lejegyzetelni az összes dolgot, amiről úgy gondoltam, hogy felhasználhatom majd a későbbiekben.”

Különleges segítség: „Az este folyamán is rengeteg kérdést tettem fel Erdős Juditnak és a férjének, Szalai Kálmánnak is, a későbbiekben pedig az internet bugyraiban kutattam tovább.”

Kötődés a zsidósághoz

Személyes érdeklődés/kötődés a zsidó kultúrához, valláshoz: „Amikor gimnáziumban a II. világháborút és azon belül is a holokausztot tanultuk, nagyon mélyen megrendítettek a tanultak. Tudtommal nincs családi kötődésem a zsidósághoz, de valamiért a kirekesztés és a rasszizmus – ahogy már említettem – fiatal korom óta erős negatív érzéseket keltettek bennem. Sosem értettem, hogy hogyan lehet, és miért kell gyűlölni, megbélyegezni más embereket a bőrszínük, a nemi vagy faji hovatartozásuk, vagy úgy egyáltalán bármi miatt. Sajnos azt veszem észre, hogy a szélsőséges hangok egyre inkább uralják az emberek gondolatait és a saját eszközeimmel szerettem volna megpróbálni tenni ezek ellen.”

Mira Zénó – Hosszú-rövid út

Szakmai alapvetés: „A grafikai és animációs munkáimban mindig arra törekszem, hogy egyfajta képzőművészeti szemlélet érvényesüljön, ne csupán a látványosságra vagy dekorativitásra törekedjek. Igyekszem megragadni a témák költői oldalát. Fontos számomra a rajzosság, a grafikai expresszivitás és a letisztultság. Különösen vonzanak az impresszió-jellegű, hangulatokra építő alkotások.”

A film ötlete: „Az alapötlet tőlem származik. Nehezen gondolkozom történetekben, ezért inkább a hangulatot és a vizuális világot állítottam a középpontba. Szerettem volna egy átfogó képet adni a zsidóság sokrétűségéről. Persze ez a rövidfilm csupán egy apró szelet ebből a világból, de remélem, az összhatás így is megmarad a nézőben.”

Információszerzés a feldolgozandó témáról: „A konzultációk az EMIH munkatársaival és vezetőségével sokat segítettek abban, hogy letisztázzak bizonyos kérdéseket. Külön élmény volt, hogy alkotótársaimmal együtt peszách ünnepén meghívtak minket egy széderestre az Óbudai Zsinagógába. A legtöbb ismeretet különböző internetes forrásokból szereztem, leginkább podcastokból; Köves Slomó és Megyeri Jonatán rabbik előadásai is sokat segítettek közelebb kerülni a zsidó kultúrához.”

Különleges segítség: „Egy-két barát tanácsai mellett édesapám is sokat segített: ő is művészettel foglalkozik, amikor csak tudom, kikérem a véleményét, ami sokszor új perspektívát ad a munkához. Minden olyan projekt, amely a képzőművészethez, a kulturális identitáshoz vagy a spiritualitáshoz kapcsolódik, nagyon motivál, és mindig alázattal közelítek hozzá.”

Személyes érdeklődés/kötődés a zsidó kultúrához, valláshoz: „Személyes kapcsolódásom vagy különösebb érdekes történetem nincsen, de a különböző kultúrák és vallások gyermekkorom óta mindig is nagyon érdekeltek. Az évek során rengeteget olvastam a témában, ami nagyban formálta a gondolkodásomat. A zsidósággal, különösen a magyar vonatkozásaival először gimnazista koromban ismerkedtem meg Popper Péter több valláspszichológiai művén keresztül, amely nagyon meghatározó élmény volt számomra. Nagy öröm volt részt venni ebben a projektben, mivel a munka során lehetőségem nyílt tovább bővíteni az ismereteimet, és közelebb kerülni a zsidóság világához.”

Bogyó Péter – Mezuza

Szakmai alapvetés: „2021-ben végeztem a MOME animáció MA szakán The Pattern című diplomafilmemmel. Azóta több különböző projektben dolgoztam animátorként, háttérfestőként és rendezőként is. Jelenleg a jövőre megjelenő Magyar Népmesék sorozat új évadán dolgozom epizódrendezőként.

A film ötlete: „Ez a film saját ötletből született. A pályázatban nem volt megkötés arra vonatkozóan, hogy a zsidóság témakörén belül pontosan miről készítsünk filmet. Egy kis időre eluralkodott rajtam a bőség zavara, mivel annyi érdekes szokást, történetet és tárgyat találtam, amelyek számomra teljesen újak és ismeretlenek voltak, hogy nehezen tudtam eldönteni, miről szóljon a filmem. Gondolkodás közben menórákat kezdtem rajzolni, bízva abban, hogy a formájuk inspirál majd valamire. Végül azonban már csak értelmetlen vonalakat firkáltam. Ezekből lassan házak alakultak ki, és ekkor jutott eszembe a mezuza, mint a ház őrzője.

Információszerzés a feldolgozandó témáról: „Sokat olvastam a zsido.com oldalon, de a legnagyobb segítséget a Kövesd a rabbit podcast volt. Szinte az összes epizódját meghallgattam. Meghatározó megfigyelés volt számomra, hogy a hit által milyen sok dologhoz mennyire pozitívan állnak a zsidó emberek. Ezt a szemléletet szerettem volna megjeleníteni a filmemben is. Amikor egy fa rádől a házra, a család nem tragédiát lát benne, hanem útmutatást.”

A zsidó vallás és kultúra

Különleges segítség: „Hajlamos vagyok túlbonyolítani a dolgokat, és most az talán a hasznomra vált, hogy más elfoglaltságaim miatt kicsit kevesebb időm volt a film elkészítésére. Ezért egy olyan koncepciót találtam ki, amelynek jól áll az egyszerűség. Persze így is rengeteg munka és idő volt megvalósítani a filmet, de nem akartam mindent megmagyarázni és kibontani. A film inkább csak felvázol egy szimbolikát, amelynek kibontását a nézőre bízza. Ez azért is megnyugtató volt számomra, mert a sok kutatás ellenére még mindig úgy éreztem, rengeteget nem tudok a zsidó vallásról és kultúráról, és tartottam attól, hogy véletlenül olyasmit állítok, ami ellentmondhat a vallás elveinek vagy szokásainak.”

Személyes érdeklődés/kötődés a zsidó kultúrához, valláshoz: „Keresztény családból származom, és korábban nem voltak zsidó ismerőseim, így kevéssé ismertem a vallást. Akkor kezdett igazán érdekelni, amikor 2023-ban Tel-Avivban jártam egy filmfesztivál miatt, és ellátogattam Jeruzsálembe is. Ez az óriási élmény sokat segített abban, hogy a témához érzékenyebben és kíváncsibban nyúljak.”

JEWIVAL – Újra élünk! Október 21.

Az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség a MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel együttműködésben kiírt pályázatának célja, hogy a ma szemléletével, a megszokott és kiüresedett narratívák elhagyásával keresse az utat a zsidóság 3000 éves élő, civilizációs értékeinek bemutatására.

A kiállítás megnyitója október 21-én 18 órakor lesz a Józsefváros egyik kulthelyén, a Turbinában. A kiállítást megnyitja Fülöp József animációsfilm-rendező, a MOME korábbi rektora; Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija; Babarczy Eszter eszme- és művészettörténész, a MOME oktatója.