Rendkívüli kincs bukkant elő a jeruzsálemi Óvárosban folyó ásatásokon: a régészek csodálatosan faragott elefántcsont-plaketteket találtak az első Szentély korából. Ez az első alkalom, hogy Jeruzsálemben ilyen jellegű lelet kerül elő, olvasható a Jewish Press oldalon.
Az elefántcsont az ókor egyik legdrágább alapanyaga volt, még az aranynál is nagyobb értéket képviselt.
A töredékek egy olyan palotából kerültek elő, melyet Jeruzsálem fénykorában használtak, a polgári időszámítás kezdete előtt VIII-VII. században. A szakértők úgy vélik, hogy az elefántcsontból készült lapok az épület lakóinak fából készített bútorait díszítették intarzia formájában. Hogy ki lakhatott a nagyszabású palotában, nem tudjuk pontosan, de minden bizonnyal gazdag, befolyásos és komoly hatalommal rendelkező méltóságok otthona volt, magas rangú kormányzati hivatalnokok vagy papok lakóhelye volt.
A feltárást vezető Juvál Gádot (Tel-Avivi Egyetem) és Jiftách Sálev (Izrael Régészet Hatóság) elmondta:
„Az első Szentély korából eddig csak a korszak nagy királyságainak területéről ismerünk díszes elefántcsontlapokat, például Asszíria fővárosából, Nimródból vagy a[z északi] Izrael királysága fővárosából, Somronból. Ez az első alkalom, hogy Jeruzsálem is csatlakozik e fővárosok sorához. Korábban is tudtuk, hogy milyen fontos és központi szerepet töltött be Jeruzsálem az első Szentély időszakában, az újabb leletek pedig alátámasztják a szerepét és Asszíria, valamint Izrael fővárosának rangjára emelik. Az elefántcsontból készült darabok felfedezése fontos lépést jelent számunkra a város politikai és gazdasági státuszának megértésében.”
(Az első Szentélyt felépítő Slomó /Salamon/ király uralkodását követően a királyság két részre bomlott, az északi Izraelre Somron fővárossal és a déli Jehudára Jeruzsálem fővárossal.)
A Tánách, a zsidó Bibla többször említi az elefántcsontot a királyokkal vagy nagy vagyonnal kapcsolatban. Ilyen például Slomó király trónja:
És készített a király nagy elefántcsont trónt és bevonta színarannyal. (1Kir. 10:18)
Vagy Ácháv király somroni palotája:
Áchávnak egyéb dolgai pedig és mind az amit cselekedett, az elefántcsontház, melyet épített… (1Kir. 22:39)
Ámosz próféta pedig így írt a nemesség dőzsöléséről:
Kik ott fekszenek elefántcsont ágyakon és elnyújtóznak nyoszolyáikon, és esznek juhokat a nyájból, meg borjakat a hizlalóból. (Ámosz 6:4)
A most megtalált, díszes darabok egy bútordarabot, a szakemberek szerint valószínűleg egy széles trónszéket díszítettek egykor. A lelőhelyet, vagyis azt a hatalmas palotát, melynek romjai közül származó törmelékben rábukkantak a töredékekre, tűz pusztította el. Ez feltehetően Jeruzsálem lerombolásának idejében, a polgári időszámítás kezdete előtti 586-ban, az első Szentély lerombolásával egy időben történt. Az elefántcsont töredékek apró darabokra törve és megégve hevertek a romok között. Az oldalunkon már gyakran említett és számtalan értékes leletet felszínre hozó, Curim-völgyben folyó Templom-hegyi átszitáló projekt keretein belül nem kevesebb mint 1500 elefántcsont-töredék került elő. A lelet valódi gazdagságára csak azt követően derült fény, hogy az Izraeli Régészeti Hatóság restaurátoraink sikerült összeállítania az eredeti díszek néhány darabját. „Több száz töredéket illesztettünk össze, míg végül arra a megállapításra juthattunk, hogy legalább tizenkét kis lap darabjaival van dolgunk. Ezek nagyjából ötször öt centiméteresek és legfeljebb fél centi vastagok és eredetileg intarziaként foglalták őket a fából készült bútorokba.”
A helyszínről származó törmelékből korábban már más jelentős leletek is előkerültek, például egy értékes, achátkőből készített pecsét, valamint egy másik pecsét, melyre a „Nátán-melech, a király szolgája” feliratot vésték. Ezt a nevet a Királyok II. könyvéből ismerjük, Josijáhu király egyik tisztségviselője volt. Vaníliával ízesített borok szállítására és tárolására szolgáló kancsók, valamint díszes, kőből, illetve fából készült tárgyak is a leletek közé tartoznak.
A míves, elefántcsontból készült darabok a régészeti gyűjtemények legritkább és legkülönlegesebb leletei közé számítanak. A Jeruzsálemben talált töredékek valódi elefántagyarból készültek.
„Az elefántcsont presztízsét részben az adja, hogy a megmunkálása és a kidíszítése egyaránt komoly szakértelmet igényel”
– magyarázták az ásatás vezetői. A Jeruzsálemben talált darabok valószínűleg importált műtárgyak voltak, finom díszítésük asszír művészek szakértelmét dicséri. Elképzelhető, hogy ajándékként érkeztek Asszíriából egy Jeruzsálemben élő előkelőséghez.
„Miután összehasonlítottuk a töredékeket a Ninivében, Szánhériv asszír király palotájában található, épségben megmaradt fali díszekkel, azt mondhatjuk, hogy a Jeruzsálemben talált, elefántcsontból készült lapok eredetileg egy széles trónszék intarziájának részei voltak és ezt a bútordarabot elképzelésünk szerint egy fényűző építmény második emeletén helyezték el.”
A legtöbb töredék díszítése azonos, bekarcolt rozettákkal díszített keretek, középen stilizált fával. Más lapokat lótuszvirágok és geometrikus minta ékesít. A rozetta és a fa a mezopotámiai művészet népszerű elemei voltak, a szakértők elmondták, hogy hasonló jellegű dísszel ellátott elefántcsontot egy somroni gyűjtőhelyen, Nimródban és Korszábádban, az Asszír Birodalom központjában is találtak. A Jehuda királyságában uralkodó elit átvette ezeket az asszír fennhatóság idején (az i. e. VIII. század második felétől). Érdekes módon ezek a szimbólumok a királyság jelképeként is megjelentek kőből készült tárgyakon, melyek fényűző jeruzsálemi otthonokat díszítettek, valamint láthatóak a királyi adminisztráció által használt pecséteken is. További érdekesség, hogy a Somronban és Nimródban, valamint más központokban talált elefántcsont tárgyakon szereplő állatok és mitológiai figurák egyike sem szerepel a jeruzsálemi lelet darabjain.
„Lehetséges, hogy a jeruzsálemi elit kulturális preferenciájának tanúbizonyságával találkozunk itt; egyes, széles körben ismert szimbólumokat átvettek, másokat azonban elutasítottak”
– magyarázták a régészek.
Eli Eskozido, a Régészeti Hatóság igazgatója elmondta: „A Dávid Városában folyó ásatások soha nem hagynak meglepetés nélkül… [A leletek által] betekintést nyerhetünk az évezredekkel ezelőtt itt élő emberek mindennapi életébe. Ezek a felfedezések életet lehelnek az ősi kövekbe. Annak a felismerése, hogy a jeruzsálemi társadalmi elit anyagi kultúrája az első Szentély idejében nem volt alacsonyabb rendű az ősi Közel-Kelet más központjaiban tapasztalhatóknál, sőt, talán éppen nagyszerűbb volt azoknál, Jeruzsálem korabeli státuszát bizonyítja”.
Fotó: Eliyahu Yanai, City of David