Rendhagyó peszách – rendhagyó megoldásokkal

A lubavicsi Rebbe először 1954-ben beszélt az autentikus kézi macesz fogyasztásának fontosságáról. Arra biztatta híveit, hogy adjanak belőle minden zsidónak, akivel találkoznak. Így aztán természetessé vált, hogy minden zsidó család asztalán van ilyen (is) az ünnepeken. A járványhelyzet miatt idén az EMIH különleges akcióval rukkolt elő, hogy ezt a micvát itthon is mindenki teljesíteni tudja. Megszervezték a különleges smure-macesz behozatalát, szétosztották az EMIH intézményeiben. Mindenhol eltért kicsit a peszáchi maceszcsomag tartalma: a Bét Menáchem iskolában szédertálat és üvegpoharakat, az újbudai zsinagógában kóser bort, Óbudán pedig a széder estéhez szükséges összes összetevőt tartalmazó kis csomagokat lehetett átvenni. A peszáchi szédervacsorák megszervezése is külön logisztikát kívánt. Interjúinkban Erdős Judittal, az Óbudai Catering vezetőjével a peszáchi szédervacsorákról, Glitzenstein Sámuel rabbival pedig a maceszcsomagok szétosztásának megszervezéséről beszélgettünk. 

 

„Mindenki magáénak érezte a feladatot”

 

– Milyen érzés túl lenni a peszáchi nagy terhelésen?

– A nagy hajtáson, az 5500 adag étel elkészítésével és kiszállításával már tényleg túl vagyunk, de az ünnep után hátra van még a hétköznapi kóser konyha visszaköltöztetése a zsinagógába. Idén ugyanis sikerült úgy megoldanunk, hogy ne legyen szünet a hétköznapi ebédrendelések teljesítésében sem, ehhez a Peszách előtti tíz napban, amíg az Óbudai Zsinagóga konyháját chámec-mentesítettük, addig a Maimonidész Gim­názium konyháját vettük igénybe, és ott főztük.

– Mikor kezdődtek az előkészületeket?

– A több ezer négyzetméteres zsinagógát már március 1-jén megkezdtük hat emberrel kitakarítani. Különböző tisztítógépeket béreltünk, melyekkel a csillárokat takarítottuk, a több száz szék kárpitját tisztítottuk, a hatalmas ólomüvegablakokat mostuk le, tehát minden zegzugát kitakarítottuk ennek az óriási térnek. Március 8-tól pedig csak a konyhát kaseroltuk rituális felügyelet mellett, hogy tíz nappal később elkezdődhessen a peszáchi főzés a széder vacsorákra. A takarítók napi tíz órában dolgoztak, míg az ételkészítés terén volt olyan időszak, amikor a nyolcfős konyhai személyzet egy-egy mesgiáchhal (kósersági felügyelő – a szerk.), két műszakban, párhuzamosan főzött a Maimonidészben a hétköznapra és a széderre a zsinagóga peszáchi konyhájában.

– Hogyan segítette az Óbudai Catering a Peszách könnyebb megtartását a közösségnek?

– Idén is kétféle menüvel készültünk, a vacsorák mellett pedig a szédertál kellékeit is meg lehetett rendelni. De vállaltuk, hogy az ajándék maceszcsomagokon felül is biztosítunk smúra maceszt és további gépi maceszt is. Akik tőlünk rendelték a peszáchi vacsorákat, azoknak mi szállított ki az EMIH által biztosított ajándék maceszcsomagokat is.

– Kik rendelnek? Hogyan változott a rendelési kedv az elmúlt egy évben?

– Sajnos már tavaly ilyenkor is Covid-járvány volt, és akkor kezdtük el az ételkiszállítási akciónkat, pont a szédervacsorákkal. A tavalyi megrendelőink száma idénre meg­háromszorozódott. Összesen 800 csomagot vittünk ki, ami tulaj­do­nít­ható annak is, hogy év közben is egyre több megrendelőnk lett, akiknek naponta szállítunk ki ebédet, il­letve ez az EMIH sikeres peszáchi kampányának is köszönhető, mely az Óbudai Catering szolgáltatását is hirdette.

– Milyen logisztikai kihívást jelent egy ilyen hatalmas rendelés?

– Az előző évhez képest nem is a többszörös mennyiség lefőzése okozta a legnagyobb kihívást, mert a járványidőszak előtt többször is főztünk már hasonló, vagy akár még több adagos vacsorákat az Óbudai Zsinagóga rendezvényeire. A legnagyobb próbatételt az jelentette, hogy négyszáz címre kellett kiporciózni, melyhez mintegy 6000 dobozt használtunk fel. Igyekeztünk figyelni a környezetvédelemre is, így például 100%-ban újrahasznosított műanyag tárolókat és papírtáskákat használtunk. Végül az erev Peszách előtti pénteken tizennyolc szállítóval sikerült minden megrendelőnknek időben eljuttatni az ételeket. A csapat a nagy izgalmak és terhelés mellett is  fegyelmezetten dolgozott, mindenki magáénak érezte a feladatot, hogy ez egy fontos küldetés, így ezeket a logisztikai kihívásokat is sikerült meglépnünk. Elégedett vagyunk az idei teljesítményünkkel és a zsinagógákból és egyéni megrendelőinktől érkező visszajelzések is minket dicsérnek.

– Sok megrendelővel került kapcsolatba a peszáchi kiszállítás során. Mivel tudja biztatni az embereket ebben a nehéz helyzetben?

– Először is nagyon jó egészséget kívánok nekik. Kitartást, hogy mi­előbb túl legyünk ezen a járvány­idő­szak szabta világméretű próbatételen. Köszönöm szépen a bizalmat, hogy ilyen nagy számban rendeltek tőlünk, és mint az Óbudai Catering vezetője, a továbbiakban is arra bíztatok mindenkit, hogy aki segítségre szorul, akinek nehézsége adódik, forduljon hozzánk bátran, és mi igyekezni fogunk könnyíteni a gondon!

 

Maceszcsomag minden széderasztalra

 

A rendhagyó akció rendhagyó logisztikát kívánt. A nagyszabású maceszbeszerzési és elosztási feladatokat Glitzenstein Sámuel, az újlipótvárosi Zsilip rabbija koordinálta. Vele beszélgettünk a szervezés nehézségeiről és sikeréről.

 

– Körülbelül mennyi regisztráció/megrendelés érkezett a peszáchi maceszcsomagokra? Mekkora volt az érdeklődés az előző évekhez képest?

– Elég drága és bonyolult a beszerzés, ezért minden évben pár száz csomaggal szoktuk rendelni és ajándékba adni családoknak a smure-maceszt (kézzel, őrzött lisztből készült), hiszen ez a hagyományos és széder estére ez a micvá.

A járvány miatt látszott, hogy idén nem lesz lehetőségünk közös széder estéken részt venni, így az az ötletünk támadt, hogy próbálunk segíteni minden zsidónak, aki kéri, hogy maceszhez jusson Peszáchkor. És ha már adunk, akkor nemcsak a smuremacesz-csomagot adjuk, hanem egy egy kilogrammos gépi maceszt is, hiszen a Tóra szerint a Peszách hét napja alatt sem fogyaszthatunk kovászost. Hozzátettünk még egy Hágádát is, hogy széder estén mindenki tudja olvasni. A smure-macesz dobozának formája pedig adta magát: egy szép matricával – amely egy szédertálat ábrázol annak minden összetevőjével – díszítettük fel, így a szédertál is azon nyomban rendelkezésre állt. Készült egy weboldal is, ahol minden információt el lehetett olvasni Peszáchról és jelentkezni lehetett a maceszcsomagokra. Az első órákban jelentkezett majdnem ezer ember, és a továbbiakban is meredeken emelkedett az igénylők száma.

– Honnan érkeztek a smure-maceszek? Miként sikerült időben beszerezni a közel 5000 csomag smure és gépi maceszt?

– Ha az ember maceszt szeretne rendelni a világ bármely pontjáról, akkor az igényét decemberben kell leadnia, január-februárban már nem nagyon fogadnak megrendelést. Mi viszont február közepén-végén gondoltuk ki ezt az akciót. Egy itt élő ismerősöm, akinek jó kapcsolatai vannak Izraelben (rendszeresen szállít a kóser boltba és Kelet-Európába is kóser árut) segített rendelni smure-maceszt és gépi maceszt is. A Zsilip elé megérkezett egy óriási konténer, tele macesszal – fél napig csak pakoltuk ki belőle a dobozokat.

– Hogy zajlott az átadás-átvétel?

– A járványhelyzet miatt úgy gondoltuk, hogy legalább tíz helyet kijelölünk Budapesten, ahova el lehet menni a csomagokért. A peszah.hu oldalon lehetett jelezni, ha valaki karanténban van vagy idős ember: oda ingyen kiszállítottuk a maceszt. Hatalmas köszönet illeti a CEDEK Szeretetszolgálat vezetőjét, Szilá­gyi Nórit, aki megszervezte azokat az önkénteseket, akik sokszor tíz-húsz-harminc embernek is kivitték a maceszt egy nap alatt. Összesen közel ezer embernek vitték házhoz. Hozzánk a Zsilipbe, de a többi helyre is általában kétféle ember jött: olyanok, akikkel van kapcsolatunk, a barátunk, jól ismerjük egymást és olyanok, akik ott laknak a környéken, de korábban még nem jártak nálunk. Itt Újlipótvárosban rengeteg olyan zsidó van, akiket nem ismertem előtte, és most a macesz miatt találkoztunk először. Remélem, hogy ezek a kapcsolatok folytatódnak majd. Ezért volt fontos nekünk, a rabbiknak minden helyen, Óbudán, Újbudán, a Várban, Miskolc, Debrecen, hogy nem egy titkár volt ott, hanem, mi, a rabbik adtuk át a maceszt. Könnyebb volt így a kapcsolatteremtés.

– Volt-e olyan érdekes történet, ami a csomagok átvételéhez kapcsolódik úgy, hogy olyan emberekkel is találkozott, megismerkedett, akikről eddig nem is tudták, hogy zsidók vagy érdeklődnek a Chábád iránt?

– Rengeteg történetem van ezzel kapcsolatban, egész nap tudnám őket mesélni és ahogy hallottam, minden rabbinak van ilyen története a macesz-projektről. Találkoztam olyanokkal, akik nagyon boldogok voltak, hogy van egy ilyen lehetőség és elmesélték, hogy utoljára gyerekkorukban, hatvan évvel ezelőtt láttak smure-maceszt, akkor még volt magyar gyártású is. Ez nagyon megható és különleges volt.

Van még egy nagyon szép törté­ne­tem: amikor én elkezdtem itt Újlipótvárosban zsidókat keresni, ak­kor minden pénteken vittünk barcheszt és gyertyát olyan zsidóknak, akikkel már volt kapcsolatunk. Egy ilyen beszélgetéskor mondta egy férfi, hogy a házban van egy zsidó család. Felmentem, kopogtattam, a hölgy, ahogy meglátott engem (juj, egy rabbi, hászid, Chábád), azonnal becsukta az ajtót. Rosszul éreztem magam, ilyennel még nem találkoztam. Még egyszer kopogtam, a hölgy kiabált, de azért én elmondtam neki, hogy milyen programokat csinálunk. Végül kicsit beszélgettünk, ő mondta a magáét, én próbáltam elmondani a jó dolgokat. Megadtam neki a telefonszámomat, ha bármikor szükség lenne rám, hívjon nyugodtan. Én minden zsidót szeretek Magyarországon. Ez kb. három évvel ezelőtt volt, teljesen elfelejtettem ezt az esetet. Most Peszách előtt felhívott ez a hölgy: emlékszel rám? Beszéltünk pár évvel ezelőtt. – Igen, miben tudok segíteni? – kérdeztem. Nagy problémájuk van, a járvány miatt nem tudtak maceszhoz jutni. Nincs semmi baj – mondtam, jöjjenek a Zsilipbe, adok nekik maceszt. Karanténban vagyunk – mondta –, nem mehetünk sehova. Semmi baj, én megyek akkor hozzátok, de most kinyitod az ajtót, nem úgy, mint a múltkor. Vittem nekik a maceszt, hágádát, már nyitott ajtóval várt és nagyon örült. Ez egy nagyon jó példa arra, hogy egyszer csak beérik a munkánk és ilyen jó visszajelzéseket is kapunk.

 

Cseh Viktor és Juhász Vali interjúi