Vájécé

 

A város dísze

 

És elment Jákob Beér Sevából és ment Háránba. (1Mózes 28:10.)

 

És elment Jákob… Elég lett volna azt írni: “És elment Jákob Háránba”, miért említi meg azt is, hogy kiment Beér Sevából? Azért, hogy elmondja, mikor egy cádik elmegy valahonnan, az nyomot hagy a helyen is: mikor a cádik a városban van, ő a dísze, ő a ragyogása, ő a fensége, de mikor elmegy onnan, akkor a várost is elhagyja a dísz, a ragyogás és a pompa. És ugyanezért van írva Noéminél és Rutnál: “És elment arról a helyről…” (Rut 1:7.).

 

Eljutott egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott. Vett a hely kövei közül, és feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. (1Mózes 28:11.)

 

Eljutott egy helyre… Nem említi meg az Írás, hogy melyik helyre jutott el, csak azt írja a “helyre”, utalván rá, hogy ezt már ismerjük. A hely pedig Mórijá hegye [ahol korábban Ábrahám megkötözte Izsákot, hogy feláldozza Istennek], amiről az van írva: “…már messziről látta azt a helyet” (1Mózes 22:4.).

 

Eljutott… [Az eredeti héber szót: vájifgá két féle képpen lehet érteni. Vagy úgy,] ahogy Józsuánál találjuk: ufágá beJericho (Józsuá 16:7.), vagyis: “eljutott Jerikóba”, Bölcseink azonban az “ima” szóval hozzák összefüggésbe, ahogy Jeremiásnál találjuk: ál tifgá bi, vagyis: “Ne imádkozz hozzám!” (Jeremiás 7:16.), és ebből azt tanulhatjuk meg, hogy Jákob rendelte el az esti imát. [A Talmudban (Bráchot 26b.) Bölcseink elmondják, hogy a napi három imádkozás, a három ősapától származik.]

És azért van írva: “eljutott” és nem “imádkozott”, hogy elmondja a Tóra, hogy egy csoda folytán lerövidült az útja Jákobnak, és így tudott eljutni a Mórijá hegyéig, ahogy azt a Talmud (Chulin 91b.) elmondja: mikor megérkezett Jákob Cháránba, így szólt: “Lehetséges, hogy én elmenjek az előtt a hely előtt, ahol atyáim imádkoztak úgy, hogy én ne imádkozzam?” Mikor eszébe jutott, hogy visszatérjen, csoda történt, és rögtön “eljutott a helyre”.

 

…Vett a hely kövei közül… A feje köré helyezte azokat, mert félt a gonosz állatoktól; mire a kövek elkezdtek egymással vitatkozni. Az egyik azt mondta: “Énrám hajtsa fejét a cádik!”, és a másik is azt mondta: “Énrám hajtsa!” Ekkor az Örökkévaló egy követ csinált belőlük. Ezért így folytatja: “és vette azt a követ amelyet feje alá tett”. (1Mózes 28:18)

 

És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek teteje az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta. (1Mózes 28:12.)

 

…fel és alá járnak… Először fel, és aztán alá, mert azok az angyalok, akik Izrael földjén kísérték Jákobot, nem mehettek azon kívül, ezért felmentek az Égbe, és lejöttek azok az angyalok, akik majd Izraelen kívül kísérik őt.

 

Válogatta és fordította: Yaakov

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 7. szám – 2014. október 6.