Rási

Bösálách

 

A jó kígyó…

 

És elmondták Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, és megváltozott Fáraónak és szolgáinak szíve a nép iránt, és szóltak: mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a szolgálatunkból?! (2Mózes 14:5.)

 

És elmondták Egyiptom királyának… Felügyelőket küldött velük [a Fáraó], és mivel elérkezett a harmadik nap, amelyről megegyeztek, hogy elmennek és visszatérnek (ld. uo. 8:23.), és látták, hogy [a zsidók] nem térnek vissza Egyiptomba, akkor jöttek és elmondták a Fáraónak a negyedik napon. Az ötödik és hatodik napon üldözték őket [az egyiptomiak], a hetedik nap éjjelén lementek a tengerbe, reggel pedig az Éneket mondták [a zsidók] (uo. 15. fejezet). Ez Peszách hetedik napján történt, ezért olvassuk mi is a[z ünnep] hetedik napján az Éneket.

 

És befogatta szekerét és hadinépét magával vitte. (2Mózes 14:6.)

 

És befogatta szekerét… ő saját maga.

…és hadinépét magával vitte. Szavakkal vette rá őket [Fáraó]: megvertek minket, elvették pénzünket és még el is küldtük őket! Jöjjetek velem! Én nem fogok úgy viselkedni veletek, mint a többi király. A többi királynak az a szokása, hogy a szolgák előttük mennek a háborúba, de én előttetek fogok menni (ahogy írva van: „A Fáraó közeledett” – [uo. 10.], saját maga közeledett és megelőzte hadseregét). A többi királynak az a szokása, hogy annyit vesz el a zsákmányból, amennyi neki tetszik, de én veletek egyenlő arányban veszek majd (ahogy írva van [hogy azt mondta uo. 15:9.]: „zsákmányt osztok”).

 

És maga mellé vett hatszáz válogatott hadiszekeret, és Egyiptom egész szekérhadát, és vitézek voltak mindegyiken. (2Mózes 14:7.)

 

…és Egyiptom egész szekérhadát… Honnan voltak hozzá az állatok? Ha azt mondod, az egyiptomiaké volt, [nem lehet] hiszen az van írva: „És elhullott Egyiptom minden jószága” (uo. 9:6), és ha a zsidóké lett volna, [az sem lehet] hiszen az van írva: „És a mi jószágunk is velünk fog jönni” (uo. 10:26.). Kié volt hát? Azé „aki félte az Örökkévaló szavát, [és beterelte jószágát a házakba]” (uo. 9:20.). Ezért mondta Rabbi Simon: „Az egyiptomiak közül a jókat is meg kell ölni, a kígyók közül a jóknak is szét kell zúzni a fejét”.

 

Akkor fogja énekelni Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket az Örökkévaló tiszteletére és szóltak, mondván: Énekelni fogok az Örökkévalónak, mivel oly fenséges Ő, lovat lovasával együtt vetett a tengerbe. (2Mózes 15:1.)

 

Akkor fogja énekelni Mózes… [Miért van jövő időben írva?] Mikor látta a csodát, elhatározta szívében, hogy énekelni fog. Ez az egyszerű magyarázat. De Bölcseink – áldott legyen emlékük –, azt mondták: „Itt találhatjuk a Tórában az utalást a halottak feltámadására” [azaz Mózes majd a feltámadás után is fog énekelni Istennek.]

 

Az Örökkévaló a háború ura, Örökkévaló az Ő Neve. (2Mózes 15:3.)

 

…Örökkévaló az Ő Neve. Az Ő háborúi nem fegyverrel történnek, hanem Ő a Nevével harcol, ahogy mondja Dávid: „…én az Örökkévaló, a Seregek Urának Nevével jövök ellened!” (1Sámuel 17:45.). [Ezek szerint úgy kell olvasni mintha az lenne írva: „…a háború ura Nevével”.] Egy másik magyarázat: még akkor is, mikor [Isten] bosszút áll és háborúzik ellenségeivel, Ő akkor is megkönyörül mindenkin, aki hívja és ellát minden élőlényt. Míg egy földi király, aki háborúzik, elfordul minden mástól és csak azzal foglalkozik, és nincs ereje két dolgot egyszerre csinálni. [E szerint pedig úgy olvassuk: „…a háború idején is Örökkévaló az Ő Neve”. Az „Örökkévaló” név, a kegyelmet jelképezi.]

Válogatta és fordította: Yaakov