Randolph L. Braham a magyar zsidóság üldöztetésének legkiválóbb történész szakértője – írta a néhai Ránki György történész –, és ehhez már csak azt kell hozzátennünk: volt. Az erdélyi születésű Amerikában élt Randolph L. Braham november 25-én, egy hónappal 96. születésnapja előtt távozott közülünk.
A zsidóság tragédiáira újra és újra emlékezünk. Emlékeztet a Tánách, a későbbiekre Joszéf ben Mattitjáhu, ismertebb nevén Titus Flavius Josephus. Az európai zsidóság kiirtására tett legnagyobb kísérlet magyarországi borzalmainak krónikása volt Randolph L. Braham. Még életében tudtuk, hogy ő a mester, aki könyveiben, cikkeiben; kutatásszervező aktivitásával, folyóiratok indításával megmutatta azt a sokrétű szempontrendszert, ami alapján feldolgozni érdemes a feldolgozhatatlant, az elhihetetlent: a magyar Soát. Most elment, s központi helye a magyar holokauszt kutatásában talán betöltetlen is marad örökre.
Amikor megjelent angolul, átfogó-összefoglaló nagy művének, A népirtás politikájának első kiadása, első örömében Ránki 1981-ben ezt írta: „Nem valószínű, hogy a közeljövőben bárki meghaladja Braham történetírói teljesítményét. (…) ezt a könyvet Magyarországon kellett volna megírni”. És igazságtalanul hozzátette: „a kérdésről alig született itthon érdemleges munka”. A ‘80-as évek előtt ezt a nagy művet akkor itthon nem lehetett megírni, de Amerikában igen. Itthon csak felkészülni lehetett rá, a dokumentumokat hangyaszorgalommal összeszedni, amely nem kevésbé értékes és alapvetően szükséges munka. Braham is ezzel kezdte a ‘60-as években Amerikában.
Randolph Braham nagysága abban állt, hogy iskolát teremtett, kapcsolatokat, kisebb-nagyobb ösztöndíjakat, kutatási lehetőségeket biztosított fiatal(abb) kutatóknak, történészeknek (közöttük e sorok írójának is). Barátsága, támogatása megtisztelő volt, felért egy lovaggá ütéssel. A mester távoli volt, mégis mindenki számára elérhető, az internet világában még az ismeretlenek emailjeire is válaszolt.
Legfontosabb átfogó művei A népirtás politikája. A holocaust Magyarországon I-II. (a legutóbbi kiadás magyarul 2015); A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája (3 kötetben, 2007); A magyarországi holokauszt bibliográfiája (2 kötetben, 2010). Emellett mintegy száz könyv, s még több cikk jelent meg általa.
Életéről átfogó munka még nem született. A történész megismeréséhez talán a legtöbb hátteret a Múlt és Jövő által kiadott A Holokauszt Tinódija c. kötet kínálja, két életrajzi írással és Heller Ágnes bevezető tanulmányával. Ábrahám Adolf (ez Braham eredeti neve) Bukarestben született orthodox zsidó családban. Gyermekkorát Désen töltötte, ahol kitanulta a műbútorasztalos szakmát. A szerencsével túlélt munkaszolgálat és rövid ideig tartó szovjet hadifogság után Németországon keresztül jutott el az USA-ba. A több nyelven beszélő fiatalember 1949-ben doktorált a City University of New York City College-ben, 1952 PhD fokozatot szerzett, és nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig oktatott összehasonlító politikatudományt.
A történész felelőssége a tények és az igazság keresésének folyamatos folytatása. Braham mindent megtett azért – értünk –, hogy a magyarországi zsidóság pusztulásának okait világosan láthassuk. A Magyar Narancsnak adott 2011-es interjújában a Soá kulcskérdéseit foglalta össze:
„Az 1919-es ellenforradalom után és a Horthy-éra alatt az antiszemitizmus egyre erősebben, egyre koncentráltabban volt jelen mind a kultúrában, mind az oktatásban, és szerves részévé vált a politikai ethosznak is. A zsidótörvények elfogadásával kezdődően a magyarok többségét szisztematikusan mérgezték az antiszemitizmussal, és a már korábban létező antijudaista propagandát a nácik rasszista elemekkel egészítették ki. (…) Ha úgy szól a kérdés, hogy kik voltak inkább felelősek, a magyarok vagy a németek, azt mondanám: a németek 51 százalékban felelősek, mert ha nem szállták volna meg az országot, Magyarország ’csak’ 60-65 ezer zsidót veszített volna, több százezren megmenekülnek. Ám 49 százalékban a magyarok a felelősek. Bármi lett volna is a németek szándéka, abban a történelmi pillanatban már nem tudták volna teljesíteni ördögi tervüket a magyar kormány egyes, Horthy által alkotmányosan kinevezett képviselőinek lelkes támogatása nélkül, akik a magyar állam hatósági erőit az egyébként meglehetősen szerény létszámú – alig valamivel több mint százfős – Eichmann-Sonderkommando rendelkezésére bocsátották.”
A kép nem fekete és nem fehér. Történelmi. Randolph L. Braham miképp eddig a jelenünkben, úgy a jövőben is a magyar zsidó történetírás legnagyobb személyiségei első sorában marad.
„Egyszer becsöppentem az Operába, a délelőtti próbára. Fiatal karnagy vezényelt:
az öreg olasz maestro meg ott mászkált az üres nézőtéren, mormogott, dünnyögött, aztán odakacsázott az ifjú dirigens háta mögé, és súgott valamit a fülébe.
A karmester vezénylés közben biccentett, értette, folytatta. Lehet, hogy csak annyit
súgott neki: lassabban, fiam, piu lento… Nekem soha életemben nem volt
egy ilyen bölcs mesterem. Pedig de jó lett volna, ha valaki néha nekem is
odaszól a hátam mögül, ha csak annyit is, hogy lassabban, fiam vagy gyorsabban, fiam. Valaki, akinek el is hiszem …”
Karinthy Ferenc: Szellemidézés / Útravaló. Magyar Nemzet, 1971. december 25.
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 113. szám – 2018. december 3.