A Kicur Sulchán áruch védelmében
Az utóbbi napokban több szó esett Ganzfried Slomó ungvári rabbiról (1804–1886) és híres könyvéről a Kicur Sulchán áruchról, a Sulchan aruch kivonatáról. Legnagyobb megdöbbenésemre negatív fényben próbálták feltüntetni Ganzfried rabbit és művét, ezért szeretnék úgymond tollat ragadni és a bemutatni, hogy mennyire alaptalan az a rosszindulatú próbálkozás, hogy a rosszhírét keltsék.
Személyes kapcsolatom a rabbival
Először szeretném a személyes „kapcsolatomat” bemutatni a rabbival. 1992-ben rövid idővel a Szovjetunió összeomlása után a Chábád Lubavics volt az első zsidó szervezet, amelyik Kárpátaljára ment, hogy felmérje a zsidóság helyzetét. Az év februárjában és májusában is jártam ott, többnapos látogatásaim során sok zsidóval találkoztam, beszámolókat készítettem. Ennek a munkának eredményeként ma állandó lubavicsi rabbi él Ungváron és dolgozik a kárpátaljai zsidóság megsegítésén. Látogatásaim alatt írt naplóbejegyzéseim az Egység magazin hasábjain jelentek meg, folytatásokban (9–11. szám).
Amikor Ungváron jártam, megkértem az elnököt Moskovics urat, hogy vigyen ki a temetőbe és mutassa meg a rabbisírokat, akik között rokonaim is vannak. Mikor hiába kerestem Ganzfried rabbi sírját, Moskovics úr elmondta, hogy nem a rabbik között nyugszik, hanem a temető szélén az apja mellett. El is vezetett oda és a majdnem teljesen kidőlt sírokat láttán az jutott eszembe, ha most azonnal nem hozzuk rendbe ezeket, hamarosan senki nem fogja tudni megtalálni a Sulchán áruch szerzőjének sírját. Moskovics úr segítségével, saját költségemen hozattam rendbe a sírokat – szerencsére azóta méltó ohel is került Ganzfried rabbi sírja fölé.
Ganzfried rabbi tematikus könyvsorozata
Ganzfried rabbi Ungváron született 1804-ben. Később ugyanitt 1850-ben lett ros bét din, az ungvári bét din elnöke. Azon túl, hogy egy nagytudású rabbi volt, különleges tehetsége volt ahhoz, hogy egy-egy háláchikus témát, előírást összefoglalóan, mégis nagyon mélyen ismertessen meg az olvasókkal. Művei jól strukturáltak, rendezettek és alaposak.
Első ilyen könyve Budán jelent meg 1835-ben Keszet háSzófer címmel, amiben a Tóra, tfilin és mezuza írás törvényeit gyűjtötte egybe. Ez a könyv olyan sikeres volt, hogy a pozsonyi Chátám Szofér azt írta az ajánlásban: „nem lehet szófer innentől az, aki nem tudja ezt a könyvet kívülről”.
1848-ban Lvovban jelent meg második könyve, a Torát háZevách, ami ugyanilyen alapossággal a kóser vágás szabályait dolgozza fel.
1861-ben ugyanott Lechem vöszimlá címmel jelent meg harmadik halachikus kötete a mikve és a nidá törvényeinek összefoglalójaként.
1878-ban Ungváron Oholé sém című könyvét jelentette meg a vallási válólevél, a get törvényeiről.
Emellett számos műve jelent meg más témákban, például Talmud (1846, 1908, 1989, 1991, 1999), Biblia (1864) és imakönyvkommentárok (1839) is más egyebek mellett.
Művei mind hatalmas sikert arattak rögtön megjelenésük után. Mind több kiadást is megért még a rabbi életében: ezek mindig javított és további kiegészítésekkel ellátott kiadások voltak. (Részletes bibliográfiát lásd Hámáján 5731. támuz, 11. kötet 4. szám 61–65. oldal.)
Egy sikerkönyv születése
Mindezek mellett 1864-ben szintén Ungváron jelentette meg a Kicur Sulchán áruchot, legnagyobb sikerkönyvét. „Ez hasznos lesz az istenfélő tömegeknek, akik nem képesek tanulni és érteni a Sulchán áruchot és kommentárjait… összegyűjtöttem a Sulchán áruch négy részéből mindazokat a törvényeket, amit minden zsidónak kell tudnia és egy könnyű nyelvezettel leírtam” (idézet az első kiadás címlapjáról).
Vagyis a Kicur egy kézikönyv, amiből az egyszerű zsidó megismerhet sok, a mindennapi életben előforduló háláchát, melyeknek elsajátítása után elegendő lesz csak az olyan bonyolultabb kérdésekkel a rabbijához fordulnia, melyek nem szerepelnek a könyvben.
A könyvnek óriási sikere volt, a rabbi élete során legalább tizennégyszer adták ki. Azóta további több száz kiadást ért meg az eredeti héber nyelven, ami mellett jiddisül, angolul, franciául és más nyelveken is megjelent. Magyarul 1934-ban látott napvilágot dr. Singer Leó Státusquo rabbi fordításában, 3 kötetben héber-magyar szöveggel. 1971-re becslések szerint már 1 millió példányban jelent meg a mű (Hámáján 5731. niszán, 11. kötet 3. szám 8. oldal).
Javítások és kiegészítések
Ganzfried rabbi élete végéig javította és bővítette művét. Már a második kiadás előtt hirdetést adott fel, arra kérve az olvasókat, hogy ha valaki hibát talált a könyvben, az jelezze neki, valamint azt is, ha véleményük szerint van olyan fontos törvény, ami kimaradt (lásd Hámáján uo. 7. oldal).
Ha a beérkező javítást elfogadta, azt egyből bevezette a művébe, ha nem értett vele egyet, akkor levélben válaszolva védte a saját igazát (lásd például Sut Rabbi Ákivá Joszéf OC 1. kötet 52–53. fejezet; Soél umésiv responsum kámá 3. rész 31. fejezet; írásom Heárot ubiurim 926. szám 57–62. oldal).
Az első kiadás 215 fejezete így bővült 221 fejezetre az utolsó kiadásig, ami a rabbi életében megjelent. Magukat a fejezeteket is bővítette, újabb paragrafusokat hozzáadva, pl. az 5. fejezet 14 paragrafusa végül 17-re bővült.
A könyv lubavicsi kapcsolata
Ganzfried rabbi egy magánlevélben arról írt, hogy magán a Sulchán áruchon kívül a könyv további három híres rabbi döntéseit követi: Snéor Zálmán rabbiét (1745–1812), az Álter rebbeként ismert első lubavicsi rebbéjét; Ábrahám Danzig (1748–1820) vilnai rabbi a Cháje Ádámét és Jáákov Lorberbaum rabbi (1760–1832) a Chávot dáátét (lásd Heárot ubiurim uo. 58. oldal).
Az Álter rebbéhez való kapcsolata egyértelműen feltűnik, hisz ebben és más műveiben is több helyen hosszú bekezdéseket szó szerint idézett Ganzfried rabbi az Álter rebbe Sulchán áruchjából [Torát Chábád 2. kötet 80. oldal; Kfár Chábád hetilap 150. szám 27. oldal].
Kommentárok és kalózkiadások
A könyv sikerét mutatja, hogy későbbi szerzők egész műveket írták a könyve köré, kibővítették a kivonatot. Pl. Landau Mose Cvi rabbi (1878–1941), kisvárdai dáján a Kicur első tíz fejezetéhez írt egy 400 oldalas könyvet (Beregszász 1931, lásd még Hámáján 5731. támuz uo. 67–78. oldal).
Ugyancsak a hallatlan népszerűségét láthatjuk abban is, hogy „kalózkiadások” is születtek belőle: 1873-ban például a szerző hirdetésben tiltakozott egy általa nem engedélyezett varsói kiadás ellen, valamint amiatt, hogy Lvovban egy rossz jiddis fordítást jelent meg, szintén a hozzájárulása nélkül (lásd Zchut hájocrim bimkorot hájöhudijim 99. oldal; Cic Eliezer responsum 20. kötet 51:3.).
Megváltozott a könyv célközönsége
A mű a mai napig népszerű és sok helyen tanulnak belőle csoportokban, ima után. Nagyon sok ember használja kézikönyvként továbbra is: ebben néz utána a helyes tennivalóknak. Ma már a szefárdi szokásjoggal kiegészített verziója is létezik.
Azonban tudni kell, hogy bizonyos szempontból a könyv olvasóközönsége részben megváltozott. Amikor született, a célközönségének volt egy alap tudása, amit fiatal korukban otthon kaptak meg, ezekre, a korban általános ismert és gyakorolt szokásokra és háláchákra nem tért ki Ganzfried rabbi. Ma – sajnos vagy szerencsére – egyre több a báál tsuva, akik ebből a fajta, otthonról kapott „alapozó” oktatásból nem részesülhetett, így számukra bizonyos szempontból hiányos a Kicur.
Furcsa állítások és egyértelmű cáfolataik
Miután a fentiekben jobban megismertük Ganzfried rabbit és híres könyvét, a Kicur Sulchán áruchot, térjünk rá azokra a furcsa és rosszindulatú kijelentésekre, amik az utóbbi napokban elhangzottak róla írásban és szóban. Köszönet jár annak az olvasónknak, aki ezeket összegyűjtötte és elküldte nekem azzal a kéréssel, hogy jelezzem álláspontomat a bennük megfogalmazottakkal kapcsolatban. A hely szűkössége miatt ezt röviden tudom megtenni.
Állítás: „…már a »nagy szakadást« követően maguk az ortodox hitközségek is azon voltak, hogy némiképp modernebbé, aktuálisabbá tegyék a vallási törvények előírásait, amelynek kézzelfogható eredménye volt a Kiccur Sulhan arukh.”
Cáfolat: A valóság az, hogy Ganzfried rabbi összes művéből látszik, hogy semmi sem állhatott tőle távolabb, minthogy a Sulchán áruchot „korszerűsítse”. Műveinek célja az ismeretterjesztés és a meglévő szabályok további alkalmazása a különböző helyzetekben.
Állítás: „A Sulhán árukh elvi tekintélye mindmáig töretlen, jóllehet előírásait nemcsak a Mappa, de még inkább a nyelvileg és tartalmilag egyszerűsített, erősen rövidített, átdolgozott változata, Ganzfried Salamon ungvári rabbi könyve, a Kicur Sulhán árukh (1864; kiccur, „megvágott”!) módosították.”
Cáfolat: Úgy vélem, egyértelmű, hogy egy kézikönyv nem azért készül, hogy a teljes nagy gyűjtemény elfelejtődjön miatta. Egy zsebszótár sem azért születik, hogy aztán a nagyszótárakat kidobjuk a szemétbe.
Állítás: „…ma a nemzetközi zsidó életben Maimonides elvei, és részben rendelkezései, jóformán ugyanolyan széles körben érvényesülnek, mint a (Kicur) Sulhán árukh.”
Cáfolat: Ennek az állításnak azért hibás a logikája, mert a Kicur nem versenyez Maimonidésszel, hiszen az maga a Sulchán áruch egyik fő forrása, annyira, hogy nincs is olyan közösség, aki közvetlenül Maimonidészre hivatkozna, hanem a Sulchán áruchon keresztül idézik.
Állítás: „Végre be kellene látni, hogy napjainkban nem létezik (!!!) a világban olyan közösség (beleértve az ortodox világot), amelyik a »Sulchán Áruch« című szefárd törvény-kézikönyv alapján működne. Annál is inkább, mert a megjelenése után a Sulchán Áruchot azonnal kritika alá vette a Krakkóban élő Mose Isserles, miszerint az nem az európai hagyományt írja le. Isserles rabbi rögtön ki is egészítette a fentebbi könyvet egy másik könyvvel, amit »Máppá«-nak, azaz terítőnek nevezett el.”
Cáfolat: Szögezzük le, hogy Mápá című, önálló könyv soha nem jelent meg. Ez egy szójáték: Joszéf Káro könyvének címe, a Sulchán áruch ugyanis azt jelenti: terített asztal. Ehhez Isserls rabbi írt glosszákat Mápá vagyis terítő néven. Ahogy a terítőnek nincs funkciója asztal nélkül, úgy a Mápá sem jelenik meg önálló könyvként, mindig csak a Sulchán áruchhal együtt. Én úgy saccolom, hogy Isserls rabbi maximum 35%-ban tér el a Joszéf Káró rabbi véleményétől, amit mindenki követi. Azt pedig, hogy nincs a Sulchán áruch alapján működő közösség, nem kell belátnia senkinek, mert nem igaz.
Állítás: „…a Sulchán Áruchot megelőző 1500 esztendő több száz vallásjogi művet alkotott. (…) Majd a Sulchán Áruhot követő 500 esztendő művei megváltoztatták a zsidó vallásos világot. Ideértve a Báál Sém tovi haszidizmustól elindulva a Hátám Szófer-i vagy a Vilnái Gáon-i ortodoxián keresztül egészen a Ráfáel Hirsch-i modern ortodoxiáig.”
Cáfolat: Kicsit járatos vagyok a háláchikus irodalomban, és sajnos azt kell mondanom, hogy egyik állításnak sincs alapja.. A Sulchán áruch előtti időből sajnos nincs több száz vallásjogi mű. Akkor is sokat mondunk, ha azt állítjuk, van több tíz. A Sulchán áruch utáni időkben pedig a rabbik soha nem a Sulchán áruch megcáfolása és megváltoztatása céljából írták műveiket, hanem magyarázat céljából vagy azért, hogy bemutassák a törvények gyakorlati alkalmazását a változó környezetben. Az említett rabbik nem reformátorok voltak, hanem az új helyzetekre és az új szituációkra alkalmazták a Tórai elveket.
Állítás: „Tudtommal egyáltalán nincs olyan magyarországi zsinagógai közösség, ahol valóban lenne legalább tíz, állandó jelleggel Magyarországon élő tag, aki a Sulchán Áruchot követve tartja a sábát (…), a kóserság (…) és a [családi] rituális tisztaság (…) törvényeit, és ez akkor is igaz, ha belevesszük a MAOIH és a Chabad zsinagógáit is (…) az ortodox rabbik sem minden kérdésben a Sulchán Áruch szerint döntenek.”
Cáfolat: Ezzel a záró gondolattal kapcsolatban kérem, hogy az ortodox rabbik nevében inkább ortodox rabbi nyilatkozhasson: hála Istennek az ortodox rabbik a mai napig a Sulchán áruch alapján döntenek és örömmel tájékoztatom, hogy vannak ilyen Chábád közösségek Magyarországon és egyre többen vannak, akik ez alapján élik az életüket.
Oberlander Báruch
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 126. szám – 2020. január 1.