A purimi történet elején a 180 napos mulatozást tartó Áchásvéros király magához rendeli gyönyörű feleségét, Vástit, hogy mutassa meg szépségét a hatalmas birodalomból összegyűlt, már meglehetősen kapatos vendégseregnek. Magyarázóink szerint a király azt kívánta, hogy Vásti anyaszült meztelenül jelenjen meg a vendégek ezrei előtt, és amikor erre nem volt hajlandó, a király rettenetesen feldühödött: elkergette és valószínű, hogy meg is ölette őt. A király dühéhez azonban ijedtség is társult: vajon mi történik, ha Vásti tettének híre elterjed birodalom-szerte és esetleg más nők is nemet mondanak férjeik bizonyos kívánságaira? Ezért kihirdetik, hogy Vásti többé nem királyné, mert nem engedelmeskedett ura parancsának. A tanácsadók azt remélték, hogy az elrettentő uralkodói példa meghozza a kívánt eredményt és „minden asszony megadja a tiszteletet a férjének, aprajától a nagyjáig” (1:20).
Vásti – bár csak rövid időre tűnik fel – kiemelkedően fontos szerepet játszik a történetben.
Azzal, hogy ellenáll a hatalmaskodásnak és feláldozza királynéi helyzetét (és feltehetően az életét is), helyet biztosít Eszter színre lépésének. Eszter – zsidó nevén Hádászá – nem a saját akaratából vett részt a király által kiírt szépségversenyen. De nemet sem mondott, hanem – Vástival szöges ellentétben – beleegyezett abba, hogy testi szépsége alapján ítéljék meg. Egyes magyarázatok szerint fiatal lány volt, mások szerint idős asszony és titokban Mordecháj felesége, de mindenképpen különleges szépség volt, aki „tetszést nyert azok szemében, akik látták őt” (2:15). Vannak, akik ezt úgy magyarázzák, hogy Isten olyan különleges megjelenéssel ruházta fel, hogy a Perzsa Birodalom 127 tartományának minden népe számára ideális szépséget jelentett, és ezért választotta őt a király feleségnek. Arról mindenesetre mélyen hallgatott, hogy zsidó, és a köztudottan zsidó Mordechájjal is csak titokban érintkezett.
Mordecháj és Eszter között folyamatos a kapcsolat és az egész megila egyik legdrámaibb beszélgetése is köztük játszódik le. Ez a párbeszéd összefoglalja a zsidó nép filozófiáját: a háttérben folyamatosan működő isteni gondviselést, és azt, hogy hiszünk abban: a világban semmi sem történik véletlenül, mindennek célja és mindenkinek küldetésük van.
A zsákruhába öltözött, saját népének várható pusztulását előre sirató Mordecháj arra kéri Esztert, hogy kapcsolatait (és nőiességét) felhasználva lépjen közbe, és próbálja meg megakadályozni a tragikus végkimenetelt. Eszter mindeddig meglehetősen passzív szereplője volt a történetnek, ami nyelvi szinten is megnyilvánul: semmit nem ő csinál, hanem minden történik vele – elviszik a palotába, bevezetik a palotába, a király kiválasztja, Mordecháj magához rendeli, stb. Attól azonban, amit Mordechájtól hall, megretten. Ez már a saját érzése, a saját döntése és ez az, ami végül felrázza őt a passzivitásból. Kezdetben csupán tiltakozik és védekezik ahelyett, hogy proaktív módon megtenné a szükséges lépéseket. Némiképp szükségtelenül emlékezteti Mordechájt arra, amit a birodalom minden alattvalója tud: tilos hívatlanul a király elé lépni, és ha az uralkodó nem fogadja el a közeledését, akkor halállal bűnhődik. A nagybácsi-unokatestvér-nevelőapa-valódi férj szerepben levő Mordecháj azonban nem hatódik meg Eszter tiltakozásától: most mutasd meg, mit tudsz, mondja neki. Ha te nem csinálod meg, más majd megteszi helyetted és te eltűnsz a történelem süllyesztőjében. Ha azonban meghallod az idők szavát és képes vagy felnőni a feladathoz, te lehetsz az, aki győzedelmeskedik.
Eszter passzív, mások által mozgatott nőből tettre kész asszonnyá válik: elrendeli, hogy az egész zsidó nép böjtöljön és imádkozzon érte három napig, és lakomát rendez, amire nemcsak urát és parancsolóját, hanem legádázabb ellenségét is meghívja.
És a történet még itt sem ér véget, ugyanis Áchásvéros még itt is eldönthetné, hogy nem is olyan nagy baj, ha megölik birodalma összes zsidó lakóját, és feleséget is talál majd másikat magának, ám Hámán hibázik, immár másodszor. Az első hibát akkor vétette, amikor türelmetlenségében még éjjel megácsoltatta a palota udvarán a bitófát. Így történhetett, hogy amikor az álmatlanságtól szenvedő király az éjszaka közepén rájött, hogy Mordecháj nem kapott jutalmat, akkor épp a közelben találta Hámánt, aki mohó hatalomvágyában önkéntelenül is elárulta a királynak, hogy a koronára vágyik. Most pedig, miután oktalan zsidógyűlöletével feldühítette a királyt, az uralkodó erősen félreérthető és semmiképpen nem elfogadható pózban találja a királyné kerevete mellett.
Eszter és Vásti – két ellentétes reakció. Vásti a kezébe vette a sorsát, kiállt a saját jogaiért és képes volt nemet mondani. Eszter épp ellenkezőleg: hagyta, hogy a sorsa vezesse őt, egészen addig a pillanatig, amikor már muszáj volt döntenie. Akkor viszont képes volt igent mondani, magára vállalni a feladatot, és ezzel az igennel nemcsak kockára tette az életét, hanem biztosította a zsidó nép megmenekülését és fennmaradását is.
Fotó: Chabad.org