Péntek délutántól vasárnap délutánig Dobogókőn nyaraltunk, bár az időjárás ezt nem mindig támastotta alá. Másuj 11-én eljött nap, amikor megkezdődött az a bizonyos sokat hírdetett kikapcsolódás testben-lélekben, remek társasággal, a kellemes szobákban, ahogyan azt a színes brossúrákban olvashattuk,
Miután mindenki megérkezett, kisebb csoportokban ismerkedtünk meg egymással, majd innentől kezdve együtt készültünk és fogadtuk a sábeszt, az ideiglenesen zsinagógának berendezett színházteremben.
Ezt követte a hagyományos szombati vacsora, amely közben a magyar származású, de 54 áve Izraelben élő és egy híre kányiskolát igazgató Smuél Chéfer rabbi beszélt melepő választékos nmagyarsággal. Persze nem hagyhattuk, hogy eltérjünk a Vasvári Pál utcai hagyományoktól, így éjszakába nyúló énekléssel fokoztuk a hangulatot.
Amilyen későn feküdtünk le este, olyan korán keltünk felé reggel, hajnali 8 órakor, hogy az imára testben-lélekben felkészülve némi kávét, süteményt és kabaláról szóló ismereteket vegyünk magunkhoz.
A reggeli ima nem volt rövid, de végig követhető volt a bőséges magyarázat és a fordításos imakönyvek és hetiszakasz segítségével. Az ebéd a fent leírtakhoz volt hasonlatos, amit délutáni pihenő követett.
A program egy szelet jesiva élettel folytatódott, párokban, chávrutában tanultunk egy magyarra fordított talmudi részt.
A rövidke délutáni ima után a sálesüdeszi étkezésnél Shalom Ber Sudak, budai rabbi mesélt el egy történetet. A hávdálát a szabadban tartottuk, majd elsiettünk az uszodába, mert vállaltuk a pénztáros néni szerepét és nekünk kellett az elsőnek érkezni. Egy óránk volt az uszodában, mert a fiúk 11-kor váltottk minket.
A fürdés után Oberlander Báruch rabbival beszélgettünk házasságról, párkeresésről, zsidó családi életről egészen hajnali kettőig.
Másnap reggel folytatódott az éjszakai téma, később a kezmerről és akóser konyháról vehettünk részt elméleti és gyakorlati előadáson.
A hétvégét babecue partival és tábortűzzel zártuk, evés közben a gyerekcsoport muatott be egy ksi történetet a Bál Sém Tovról. Ők mindig külön programon vettek részt Annával és Judittal, és szerették volna megmutatni, hogy ők sem hiába uatztak Dobogókőre.
Ebéd után megérkezett a külön busz, belepakoltuk a sok holmit, ami a hétvégéhez szükséges volt. Elbúcsúztunk a gyönyörű tájtól, a jó társaságtól, amiket nem akartunk magunk mögött hagyni. Amikor a busz elindult, be kellett látnunk a visszavonhatatlan tényt: ennek a hétvégének is vége van egyszer.
Ennek ellenére reméljük, ez a hétvége nem egyszeri alkalom volt, és viszontláthatunk sok ismerős arcot és még ennél is több új embert.
Megjelent: Egység Magazin 11. évfolyam 45. szám – 2014. július 31.