Sokszor előfordul, hogy sem az otthon, sem az iskola nem ad a gyerekeknek megfelelő iránymutatást a pénz megfelelő kezelését illetően és a fiatalok felkészületlenül indulnak neki a felnőtt léttel járó feladatoknak. A chabad.org oldal hat olyan jó tanácsot szedett össze, melyek segíthetnek e fontos tudás elsajátításában mielőtt még súlyos és költséges hibákat vétenénk. És hogy honnan vették ehhez az inspirációt? Nem mástól, mint egy 11 éves fiútól, akiből később a hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi lett.
A hatodik lubávicsi Rebbe, Joszef Jicchák Schneerson
Némelyek számára meglepő lehet, hogy éppen egy cádiktól, egy szent embertől vehetünk példát ilyen földhöz ragadt és materiális kérdésben, ám ha belegondolunk abba, hogy a Tórában az élet minden egyes mozzanata és vetülete benne van, rögtön érthetővé, sőt, természetessé válik a dolog.
Még akkor is így van ez, ha az alább leírt epizód csupán futó momentum volt a rebbe spiritualitásban gazdag életéből.
A hatodik rebbe apja, az ötödik rebbe, a rebbe Rásáb, Sálom Dovber rabbi minden egyes misnai fejezet megtanulásáért öt kopejkát adott fiának. A fiú napi egy fejezetet tanult meg. Anyja, Sterna Szárá rebecen ugyanennyi pénzt adott neki naponta, feltehetően más okból kifolyólag. Ennél fogva a fiatal tudós 11 éves korára meglehetős vagyonnal rendelkezett. Megtapasztalta azonban azt is, hogy voltak olyan időszakok, amikor a családi kassza nem bírta el ennek a zsebpénznek a rendszeres kifizetését.
Mit tett vajon a 11 éves fiú a birtokában lévő összeggel? Olyan lépésre szánta el magát, melyet még sokkal idősebb korban sem sokan tesznek meg.
Összegyűjtött pénzéből ugyanis kamatmentes kölcsönalapot hozott létre szent életű szüleinek példája nyomán, akik szintén aktívan részt vettek a cári Oroszország vezetése által elnyomott zsidók spirituális és fizikai szükségleteinek kielégítésében.
A létrehozott alap nagy örömöt okozott a fiúnak, ám időnként azt is jelentette, hogy saját beszerzéseit el kellett halasztania vagy meg kellett változtatnia a terveit: „Könyveket vegyek előbb, bár kölcsön is kérhetem őket, vagy inkább órát, amit nem lehet kölcsönözni? Amikor a megfelelő komolysággal mérlegeltem a kérdést, logikám mérlege úgy döntött, hogy az óra fontosabb, mert az hasznos lesz a fegyelmezett időbeosztás szempontjából” – olvasható a Likutéj Diburim című, a rebbe beszédeit tartalmazó gyűjteményben. A beszédből azt is megtudjuk, hogy előfordult, hogy nem fizették vissza a kölcsönt és ez a fiatalember számára, bár igazán szerette a cedáká, az adományozás micváját, komoly csalódást okozott.
A Chábád haszidizmus hatodik rebbéjeként Joszef Jicchák rabbi azt tanította, amit az apjától tanult: „Minden ember kötelessége, hogy napi fél órát gyermekei Tóra-oktatásával való foglalkozásra fordítson és megtegyen mindent, ami az erejéből telik, sőt, még azon felül is, hogy inspirálja gyerekeit arra, hogy azt az utat kövessék, amelyre irányították”.
Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből saját, XXI. századi gyerekeinkre vonatkozólag? Kiderül az alábbiakból
1. Legyen minden gyereknek saját pénze és engedjük meg nekik, hogy meghozzák saját döntéseiket azzal kapcsolatban. Így a gyerekkorban elkövetett kisebb hibákból egy életre hasznos következtetéseket vonhatnak le.
Megtanulhatják emellett a tized (máászer) levételének fontosságát, dönthetnek arról, hogy kinek adományoznak, mire gyűjtenek és mire adnak ki pénzt.
2. A tóratanulásért járjon ösztönzés. Nagy tóratudósok, köztük a középkori Rámbám (Maimonidesz) és a Chábád haszidizmust alapító Álter Rebbe is azt mondták, hogy a gyermekek által elért eredményeket dicsérettel és jutalommal kell honorálni. Az előző, hatodik rebbe egyik művében a következőt írta:
„A dicséret és az ösztönző szavak felemelik a diákot, kiemelve őt az adott helyzetből és magasabb szintre helyezve őt. A megfelelő formában érkező jutalom motiválja és élénkíti a tanulót, lelkesítve őt arra, hogy szintről szintre emelkedjék mind a tanulmányai, mind pedig a viselkedése tekintetében.”
3. Ahhoz, hogy a gyermekek levonhassák a megfelelő tanulságokat, jó, ha a szülők pénzügyi helyzetének jobb és rosszabb pillanatait is látják. Ha az Örökkévalóba vetett bizalommal és megfelelő alázattal kezeljük a helyzeteket, akkor fontos érzelmi leckét kapnak gyermekeink, ami segíti őket a későbbi döntéshozatalban és problémamegoldásban is.
4. Ha egy szülő azt szeretné, hogy gyermekei adakozó kedvűek legyenek, akkor neki magának is adakoznia kell. Nem szükséges ahhoz személyes adatokat kiadni vagy problémák részleteit a gyerekek elé tárni, hogy megmutassuk nekik az adományozás micvájának fontosságát, néhány egyszerű szóval is irányíthatjuk őket és személyes példát mutathatunk.
5. A gyerekek képesek arra, hogy kezeljék csalódásaikat. Sőt, rengeteget tanulhatnak abból, ha döntéseik csalódáshoz vezetnek. Ne fosszuk meg őket ettől az értékes, ha nem is kellemes tapasztalattól, inkább empátiával és megértéssel segítsük őket a feldolgozásban.
6. Legyünk határozottak pénzügyi döntéseinkben és magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy mit, miért teszünk. Az adakozás, a tóratanulás és az időbeosztás olyan értékek voltak, melyeket a 11 éves Joszef Jicchák a szülei viselkedéséből tanult. Ha számunkra fontos értékeknek megfelelően élünk és ezt kommunikáljuk gyermekeink felé is, akkor ők is levonhatják a szükséges tanulságokat és ők is ezeket az értékeket támogatják majd befektetéseikkel.
Címlapkép: Annie Spratt on Unsplash
