A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi 1929 nyarán, 92 évvel ezelőtt látogatott el a Szentföldre. Egy hónapot töltött Izraelben és mindössze két nappal az 1929-es, arab mészárlás előtt tért vissza Amerikába.
A vérengzés Hevronban és Jeruzsálemben több tucat zsidó áldozatot követelt. A sérültek és áldozatok között a rebbe rokonai és tanítványai is voltak. A rebbe így írt az akkori izraeli főrabbinak, Ávráhám Jicchák Kook rabbinak, akivel nem sokkal korábban személyesen is találkozott:
„Amikor a Szentföldön elkövetett pogrom szomorú híre elért hozzám vasárnap [augusztus 25-én], Alexandriából Trieszt felé utaztam hajón. Fájdalmamban és szomorúságomban vesebajom támadt. Istennek hála, a hajónkon tartózkodott a legdrágább ember, a bölcs és valóban istenfélő Wallach doktor, és mindent megtett a szenvedéseim enyhítésére. Ebben az állapotomban kellett folytatnom az utamat. Érkezésem után még napokig nem tudtam kiheverni általánosságban annak a vésznek a hatásait, mellyel Isten Jáákov házát sújtotta és speciálisan azt, hogy olvastam azoknak a listáját, akiket meggyilkoltak és lemészároltak, a szent mártírok nevét, legyen a lelkük bekötve az élet kötelékébe…”
Egy másik alkalommal, amikor a rebbe az utazásáról beszélt, megemlítette, hogy Wallach doktor bocsánatért könyörgött nála: „Hogyan tehetném jóvá azt a bűnt, mert betegséget hoztam a rebbe fejére?” – kérdezte. A rebbe nem értette, miről van szó, az orvos pedig így felelt:
„Bizonyos vagyok abban, hogy ha én akkor nem lettem volna a hajón, a rebbe nem betegedett volna meg. A rebbe olyan ember, akitől az egész zsidó nép függ, Isten bizonyosan nem hagyta volna, hogy életveszélyes betegség sújtsa, hacsak nem lett volna a rebbével a hajón a gyógyulásához szükséges eszköz is.”
Ki volt ez az orvos? Mose (Moritz) Wallach 1866-ban született Németországban. Ott folytatta a tanulmányait és kezdte meg orvosi pályafutását. Az államalapítás előtti Palesztinába költözve először kis rendelőt és gyógyszertárat nyitott a jeruzsálemi Óváros örmény negyedében, majd a Bikur Cholim kórházban dolgozott.
Európai adománygyűjtő körútját követően, az összegyűjtött pénzből vásárolta meg a régi városfalakon kívül, a későbbi Jafó út mentén azt a földdarabot, melyen megalapította a zsidó állam egyik legnagyobb, máig üzemelő kórházát, a jeruzsálemi Sááréj Cedeket. Az intézményt 45 éven át ő maga vezette.
A kórház 1902-ben nyitotta meg a kapuit húsz ággyal, járóbeteg ellátással és gyógyszertárral. A kórház lassan bővült: belgyógyászat, szülészet, gyerek- és fertőző osztály is nyílt. Itt kezelték Jeruzsálemben először a rettegett kórt, a gyermekbénulást. Wallach doktor az elszegényedett és járványok által sújtott városba a legmodernebb technikákat hozta el, és hihetetlen odaadással dolgozott betegeiért. Bárki, bármelyik vallási felekezethez tartozó személy érkezett a kórházba, a legmagasabb szintű ellátást kapta, még azok is, akik nem tudtak fizetni érte. Amikor az első világháború idején tejhiány volt, az alapító-igazgató néhány fejőstehenet vásárolt, tehénistállót építtetett és így biztosította, hogy betegei tápláló italhoz jussanak. Érdekesség, hogy az állomány lassan növekedésnek indult és néhány év múlva a kórház egyik bevételi forrása volt a kóser tej.
Wallach doktor szigorúan vallásos életet élt és intézményét is e szellemben igazgatta. Saját generátort vásárolt, hogy ne kelljen a zsidók által működtetett elektromos rendszert használniuk szombaton és személyesen felügyelte a tehenek fejését. A kórház mellett egy kis területen búzát is termesztett, hogy betegei a legmagasabb kósersági előírásoknak megfelelő őrzött maceszt ehessenek peszáchkor. A kórházban németül és jiddisül beszéltek, a doktor a losn kojdest, a szent nyelvet kizárólag tóratanulásra tartotta fenn. A kórház levelezése is németül folyt, egészen a náci Németország felemelkedéséig. Ekkor héberre váltottak, de kizárólag az általánosan használttól eltérő, ún. rási-betűket alkalmazták.
Wallach doktor egész életét a betegeinek, a kórházának és a Tórának szentelte. Soha nem nősült meg, életét a kórházban élte le és 90 éves korában, 1957-ben bekövetkezett halála után egy kis zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra szeretett kórháza közelében.